Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-11-25 / 47. szám
Ezt s az ilyesfélét tartjuk mi, t. cikkiró, oly korteskedésnek, a minő hajdanában egyházi életünk körében ismeretlen volt, s a mely valóban botrányos. Mit tartozik reánk a püspök választ ásnál Tisza Kálmánnak avagy pártjának diadala vagy bukása ? Van erre nagyon is tág mező a politikai választásoknál; olt igen is ám küzdjön mindegyik párt saját elveinek diadalra juttatásáárt; de a ki a politikát az egyházi térre már akár érdekében, akár ellenére Tisza Kalmánnak vagy bárki másnak általcsempészi, az nagy bűnt követ el szegény egyházunk ellen. A mi egyházunk nem adósa sem az országnak, sem a nemzeti politikának, tettünk mi ezek érdekében háromszáz éven át elég nagy szolgálatokat, hoztunk eléggé súlyos áldozatokat, ma már nincs arra szükség, hogy egyházunkat egyik vagy másik politika párt vak eszközévé aljasitsuk. De hát cikkiró hiszi, hogy a dunamell. kerület nem fog a Tisza Kálmánt megbuktatott tiszántúli kerület megett maradni. Mi is hisszük. Mert ha a tiszántúli kei lilét megválasztotta mostani főgondnokát azon meggyő ződéstől vezéreltetve, hogy benne egy csendesen, nagy zaj iitése nélkül, de lelkiismeretesen s önodaadólag munkálódó s kipróbált hűségű férfiút ültetnek a főgondnoki székbe, a mint hogy e felől meg lehetett az illető kerület győződve, akkor követjük a jó példát, és mi is egyházunk hajójának kormányzását arra bizáncijuk, kit erre legalkalmasabbnak s kipróbált ügyességűnek ismerünk; de ha a tiszántúli kerület netán azért választotta volna meg mostani főgondnokát, hogy ez által, -- mint a cikkiró feltételezni látszik — Tisza K. politikai iránya ellen demonstráljon ; tehát ha a kerületet nem az egyháznak igazi érdeke vezérelte volna, hanem pol tikai célok: akkor mi nem mögötte maradunk a tiszántúli kerületnek, hanem annak példányképéül óhajtunk szolgálni, félre nem érthetőleg demonstrálva azt, hogy annak az országnak javát, érdekeit, mely nem a földről való, nem zavarja össze földi országunk érdekeivel s ezekért azokat nem akarjuk feláldozni. De hát a bürokratikus, centralistikus rendszer s a középiskolai törvény ? Erre nézve a t. cikkiró alkalmasint tévedésben van, lega'ább a mi kerületünket illetőleg- Egyházunk papságának sok mindenféle gyengeséget lehet szemére vetni — a minthogy ezen lapok hasábjai is közelebb eléggé kemény hangot visszhangoztattak, — de egy erényt az irigység sem tagadta meg tőle : a hazaszeretet s a nemzet és egyház szabadságához, alkotmányához való hű ragaszkodás nemes erényét. Ezen erényét már papságunknak az utóbbi két évtized alatt gyakorta felhasználták egyesek, önző céljaik előmozdítására. Önnön érdekeiket vagy egyes politikai pártok érdekeit igen ügyesen tudták egyes politikus kortesek az egész nemzet érdekei gyanánt feltüntetni, s papságunkban, mely más becsületes embereknél is az övéhez hasonló egyeneslelküséget, önzetlen hazaszeretetet feltételezett, — ezen egyéni vagy pártérdekek előmozdítására kész eszközöket találtak. így jöttek forgalomba az absolutistikus, a bürokratikus, centralistikus, egyházi autonómiánk szentélyeiféle jelszavak, melyek papságunk kebelében nem ritkán gyújtó hatást gyakoroltak. Ki nem emlékezik az 1868-diki népoktatási törvény keletkezése idejére s az akkor í forgalomba hozott jelszavakra ? és im most i 5 év után melyik józan protestáns az, a ki az 1868. előtti népiskolai állapotokat visszakívánná ? így voltunk és vagyunk közelebb a középiskolai törvénynyel is. Igen jó alkalmat nyújtott ez a protestáns kedélyek ingerlésére, a vérrel szerze':t vallás1 srabiisíg s ö.i'onn ínyziti jogok migrablásának emlegetésére. De már csak ma is — pedig még a törvény életbe sincs teljesen léptetve, — nagyon kevés a dologhoz értő, s az iskolai állapotokat ismerő férfiak között azoknak a száma, a kik ezen törvény által iskoláink érdekeit csorbittatva látnák, ellenben igen nagy azoké, a kik ugy is mint protestánsok, még inkább mint magyarok örömmel üdvözlik ezen törvényt s a kik azon nézetben vannak, hogy Szász K. ha egykor akár ha püspök süveggel, akár ha a nékül sírba száll, epitáfiumának egyik legmaradóbb csillogásu felirata az lesz, hogy a középiskolai törvény megalkotásában kiváló részt vett, s a kik ha némileg hiányosnak találják azon törvényt, a hiány okát abban lelendik, hogy a centralisatió s a vérrel szerzett jogok emlegetése s a kedélyeknek ily módon történt ingerlése miatt nem voltak a nemes célú tervek teljesen keresztül vihetők. I.egyen meggyőződve a t. cikkiró, hogy a mi kerületünkben a fentebb idézett és már sokszor elpuffogtatott nagy szavak elvesztették hatásukat. Majd ha a politikai választási küzdelmek ismét nemsokára megújulnak, kétség kívül találand cikkiró kerületünk hívei között is számosokat, kik lelkes hívei és harcosai leendenek az általa lobogtatott politikai zászlónak, nincs is ez ellen, kivált ezen lapok hasábjain semmi szavunk, de legyen meggyőződve, hogy püspökválasztásnál az absolutistikus, bürokratikus sz avak s a középiskolai törvény emlegetése nagyon csekély hatást idézendenek elő, hanem ha akár Péterre, akár Pálra adandják egyházaink szavazatukat, adjak ezt nem politikai tekintetből, hanem mivel egyházi és iskolai ügyeinknek legfőbb vezetésére Pétert vagy Pált tartják leginkább hivatottnak. Mi pedig hiszsziik és reményijük, hogy ha a választókat egyedül val lásunk, egyházunk és iskoláink igazi érdekei vezérlendik, akkor — essék bár a többség szavazata Péterre avagy Pálra, — Istennek áldása leend a választáson. Farkas József. BELFÖLD Luther-ünnepélyek hazánkban. rí maszombatba n Glauf Pál lelkész mondotta az alka'mi beszédet, mely utan Eábry János igazgató tanar Luther életrajzát adta elő. Offertorium eredméye 36 frt. * A pddár-perjése-melegJieqyi egyházban a kerület részére tartott offertoriumon kívül, krajcáros adakozásra szólittattak fel a hívek az újonnan alapított filléregylet javára. Ily módon bejött a filléregyletre 2 frt. Nagy-Rőce utcain már f. hó 10-én nemzeti lobogók jelezték az ünnepély közeledtét. 11 én x /2 1 o-kor ünnepélyes istenitisztelet. Este az egész város minden háza ki volt világítva, s 40 férfi zengte a toronyból az ,Erős várat." 100 terítékű közvacsora fejezte be az ünnepélyt, mely nagyszerű volt, bár az óriás eső ugyancsak megzavarta. Jolsván szintén volt kivilágítás, s a toronyban ez alkalommal, fényárban úszott Luther nagy olajfestésü képe. A kerületi nyugdíjintézet javára gyűjtött offertoriumon kivül, az iskolák javára 30 frt gyűlt be. *
