Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

lidzat és kezdenek korteskedni az uj püspök választására más-más nyelveken. Olyan roszszul esett nekünk a zokogás közé ez az idegen hang, hiszen talán előbb illenék könyeinket felszárítani, s azután fogni a fájó kötelesség teljesítéséhez, mi még az elköltözött nagy mester szellemét nézzük, kinek lábnyomain főiskolák, népnevelő tanodák, nagyszerű egyházak emelkednek, kinek szárnyai alatt és árnyékában egész nemzedék talált oltalmat és nyugodalmat, kinek nagy alkotásai századokra, tán ezredévekre fognak kihatni, kit álmélkodva nézünk mintegy távozó üstököst, a ki a legnagyobb politikus és leghatalmasabb kortes volt, mert a saját eszméjének keresztülvitelére mindenkit képes volt pár perc alatt megnyerni — s ime azok, akik az ő szárnyai alatt pihentek, melegétől melegedtek, fényétől fénylettek; kezdik emlegetni legelőbb azt, hogy ki üljön a sas fészkébe talán verébnek !! Es ugyanazok, a kik a nagy szellemet közelebbről élvezték, mint mi a. lerakni való vidéki papság, elkezdenek minket dorongolni, s minden érvekkel bizonyítgatják, hogy mi nem tudunk egyebet mint korteskedni, s elmondják, hogy a kortesVedés pedig a legnagyobb aljasság ezen a földön s paphoz épen illetlen és hivatalával össze nem férő : akkor rákezdi Bihari ur „Huzd rá Bihari ! " nótáját és a legnagyobb vakmerőséggel korteskedik egy valaki mellett, minek utána korteskedni a legnagyobb gyalázat. Lehetetlen, hogy erre a dologra eszébe ne jusson az embernek az egyszeri katonatiszt, aki ugy akarta a legénységet a káromkodásról leszoktatni, hogy nagy erre arra apátoknak anyátoknak káromkodás közben tiltotta meg a káromkodást. Az a vidéki papság sokkal higgadtabb, s az egyházkerület méltóságát sokkal inkább őrzi, mintsem a leendő püspökválasztás alkalmát korteskedési scénák előidézésével akarnálealjasitani, sa kerületet az ország-világ szine előtt nevetségessé tenni; akik oly nagyon tudnak korteskedni, méltósággal fognak tudni választani is. De tudja a papság azt is jól, hogy a püspök ellenzéki politikát nem űzhet; hisz a kormánynyal mindennap érintkeznie kell, sőt a közvélemény jelöltjei között tudtommal nincs is ellenzéki egy se. A kit Bihari ur ajánl, az ellen sincs senkinek egyéb kifogása, minthogy jelenleg nem actualii pap; tessék beválasztani egyik pesti papi állomásba mindjárt más lesz a helyzet. Jó taktika kell; azzal a dolog mehet! Az is korteskedési jelszó, hogy Török nagy alkotásait meg kell őrizni", meg bizony ! s nem is képzelünk a jelöltek közül s azokon kívül se olyan püspököt, a ki mindjárt azon kezdené, hogy a kollégiumot ledöntené, a pesti egyházat szétkergetné, s a praeparandistákat szétoszlatná ; ami megvan, meg kell azt tartani és kell gyarapítani, tökéletesíteni! Annak az elköltözött áldott léleknek emlékét pedig még másként is meg kell s meg fogjuk örökíteni, ha isten az egyetértés lelkét megőrzi közöttünk; de attól az isten őrizzea bennünket, hogy sirja fölött mindjárt hajba kapjunk. Ejtsük meg a püspökválasztást nyugodt meltóssággal. Én csak erre az egy dologra korteskedem az általam igen mélyen tiszteit jelöltekre való tekintet nélkül, s ugy hiszem ez ügyben mindnyájan kortesek vagyunk. Béke velünk. Nagy Ignác, köikedi ref. lelkész. A dunamelléki ref. püspökválasztás ügyében. Az „Egyetértés* nov. 17-iki számában »Egy kálvinista « aláírással egy cikk jelent meg a dunamell. ref. püspöki szék betöltése ügyében. Maga a cikk is, de annak irója is, az »egy kálvinista,4

a mely név alatt alkalmasint politikai és égyházi életünknek egyik nevezetes szereplője rejlik, megérdemlik, hogy azon cikkre néhány sorban reflektáljunk. „A dunamelléki ref. püspök-választásnál — igy kezdődik ama cikk — fol> vást tart a hírlapi reklámecsinálás és korteskedés, Szász Károly, miniszteri tanácsos érdekében. Egészen uj dolog ez a protestáns egyházban és botrányos is az ennek körében ekkoráig divott fogalmak szerint. A protestáns egyházakban igen nagy szigorral jártak el ekkoráig a korteskedés ellen s kérlelhetlenül semmisítették meg az oly választásokat, melyeknél annak csak szine is volt észlelhető. Szász Karoly esetleges megválasztása uj korszakot fog nyitni e tekintetben. És ujat annyiban is, hogy a főlelkipásztor kvalifikációját nem azok a tulajdonságok képezik többé, melyek benne eddig kerestettek. Eddig azt keresték benne, hogy pap legyen, protestáns lelkipásztor legyen a szó teljes értelmében, most azzal csinálják a legnagyobb reklámot Szász Károly mellett, hogy hires ember, hogy miképen fog mint a főrendiház tagja brillírozni a Haynaldok, Samassák, Schlauchok társaságában.* Majd később igy folytatja cikkét az egy kálvinista. »De van nekünk Szász Károly ur ellen más kifogásunk is. Es ez az, hogy ő áll ott már évek óta a kavaró lapáttal a mellett a boszorkányüst mellett, melyből került ki már a számtalan miniszteri rendelet, mely az ősi protestáns szabadság és önkormányzatra sérelmes volt ; ő volt a miniszternek legfőbb eszköze abban, hogy bürokratikus centralizáló rendszerével a protestáns önkormányzat szentélyébe behatoljon, ő volt nevezetesen egyik főtényező abban, hogy az uj középiskolai törvény létrejöjjön s keresztül vitessék. Es most azt várja, hogy a bizalomnak és tiszteletnek legnagyobb bizonyítékát nyújtsák neki épen azok, kiket ősi jogállásukból kiforgatni törekedett! Annak a vallásnak akar egyik főpapja lenni, melynek létalapját aláásni, melynek hamisítatlan szellemét megzavarni mindent megtett, a mi tehetségében állt ! Valóban, az országnak más felekezetű polgárai is megbotránkoznának felette, ha annyira megfeledkezni látnák magukról a protestánsokat, hogy csókolják a vesszőt, mely őket sújtja. Legyen szabad reménylenünk, hogy a dunamelléki egyházkerület nem fog hátramaradni kötelességének teljesítésében a Tisza Kálmánt megbuktatott tiszántúli mögött. Óhajtjuk a?t, hogy vá«-