Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

det mondott a tanári kar részéről az igazgató és Bohus Pál 3. é. theol. az ifjúság részéről, a képezdei dalkar pedig chorált énekelt. Nov. 11-én d. u. 2 órakor a koll, theol. önképző és önsegélyző egylet ülte a maga Luther ünnepét, melyen az elnök Hörk József theol. tanár megnyitó rövid, de lelkes és mély tanulmányról tanúskodó beszédén kívül, Schultze Ottó 2. é. th. mondott egy imát, Matherny Imre, 1. é. th. egy magas röptű egyházi beszédet, Varga Márton 3. é. th. egy sikerült (saját) költeményt olvasott fel és Saguly János (saját) imájában hálát mondott Istennek Lutherért, mire az elnök az ünnepély fontosságát, jelentőségét rövid meleg szavakkal ujolag kiemelvén, az ünnepélyt bezárta. A templomban nov. 11. d. e. 8 órakor a tót-egyház tartotta főünnepét. Elő ünnepet ült már 4-én s zár ünnepet d. u. 3 órakor. Hatásos beszédet mondott: Nóvák Mihály az egyház érdemes lelkésze. Ugyanez egyház buzgó tanítója, Binder Károly d. r. 11 órakor iskolai Luther-ünnepélyt rendezett az egyház elemi iskolájában, melyen a gyermekek buzdittattak s megajándékoztattak. Nov. 11 d. e. IO órakor a magyar-német egyház tartotta a maga Luther-ünnepélyét, melyen egy négyesdalkar működött közre s melyen Hörk József theol. tanár mondott egy hatásos, szépen kidolgozott magyar beszédet és Sztehlo János főesperes-lelkész egy szép kerek eszmedús beszédet az oltár előtt német nyelven. Az istenit'sztelet után leánykák offertorlumot gyűjtöttek Luther-alapra. Ez offertorium tetemes volt, mert a templom olyan teli volt, mint régóta nem. No v. 11. d. 11. 2 órakor volta magyar-német egyház németnyelvű »Nachfeier4

-je! Eperjesen tehát minden nyelven, minden helyütt lelkesen ünnepelték az evangeUkusok a Luther-ünnepet ! •3F A debreceni ev. imaház Luther-ünnepe alkalmából, ünnepi díszt öltött. Virágok koszorúzták a templom belsejét : az oltár körül két oldalt díszes virágcsoportok helyeztettek el, az oltár felett pedig Luther megkoszorúzott arcképe. Az istenitisztelet kezdetén a dalárda quartettje ünnepi dallamokat szokott szabatossággal adott elő. Az alkalmi beszédet Jungmann Géza segédlelkész tartotta, Máté ev. II. r. 2. verse alapján: Jöttünk, hogy neki tiszteletet tegyünk.« A nagyváradi ev. egyház f. hó 11-én virágokkal díszítette templomát. Az alkalmi ünnepi istenitiszteletet Rimlcr Károly lelkész végezte, megemlékezvén arról, hogy az ev. egyház megalapítása Luther által, egyszersmind összefügg a papuralomtól független állami souverainitás, a polgári szabadság, a szabad tudományos vizsgálódás megalapításával. Rimler K. beszéde magasröptű gondo'atokkal, az Egek urához hálaadó szívvel emelte az egybesereglett híveket. * Kolozsvárt a Luther ünnepélyt f. hó 11-én d. e. tartottak meg. Jelenvolt Ferenc József unit. püspök, Szász Domokos ev. ref. egyházi közfőjegyző, a ref. és unit. főtanodák tanári kara testületileg, s velők a főtanodaí, felsőbb osztályokban tanuló ifjúság teljes számmal. A zsúfolásig megtelt templomban a polgári dalegylet egyházi énekkel nyitotta meg az istenitiszteletet. Ezután Turcsányi Gyula György ev. lelkész mély érzelemmel, ékesszólóan adta elő Győry Vilmosnak Luther emlékére kötött alakban irt imáját. Utána Greifenstein István lelkész ismertette a reformátío korát átlengő eszméket, s azoknak központját dr. Luther Mártont. Végezetre collekta szedetett a hívektől, kik örömmel hozták meg áldozataikat a nagy nap emlékére. A szatmári ref. egyházmegye gyűlése. Egyházmegyénk Vállyi János volt egyházmegyei gondnok ünnepélyes búcsúvétele, a hatodik világi tanácsbiróra beérkezett szavazatok felbontása felőli intézkedés, és a közalapra tett ajánlatok felülvizsgálása végett mult október hó 25-én Szatmáron rendkívüli közgyűlést tartott. Kiss Áron esperes ur rövid buzgó imával a gyűlést megnyitván, indítványozta, hogy a mélyen tisztelt főgondnok meghívására a gyűlés egy négytagú küldöttséget nevezzen, a mi meg is történt, s a főgondnok ur néhány perc múlva a küldöttség élén a gyűlésteremben megjelent s beléptekor a gyűlési közönség által lelkes »éljen« zéssel iidvözöltetett. Ekkor, volt elnöktársa Kiss Áron esperes ur feléje fordult és meleg szavakkal üdvözlé a volt egyházmegyei, s immár egyházkerületi főgondnokot, s a tanácsbirói testület, sőt az egész egyházmegye nevében örömét fejezé ki a nagybecsű kitüntetés felett; s fájó érzettel vett bucsut az egyházmegye hajóján 27 éven át lankadatlan buzgalommal kormányzott férfiútól. E búcsúszavakra a távozni kívánó volt gondnok ur érzékeny szavakban meghatottan válaszolt; habár köszönetét nyilvánitá az iránta 28 éven tanúsított osztásán szeretetért, s az egész egyházmegyei közönséget kérte, hogy őt ne feledjék el, tartsák meg jó emlékükben, mert hiszen ő, habár magas kitüntetés folytán kénytelen is az általa mindig hűn szeretett körből megválni : azért lélekben mindig velünk lészen; s emlékül kivont zsebéből egy általa készíttetett egyházmegyei gondnoki pecsétnyomót, s azt a gyűlés asztalára áldáskivánatok között letette. Ezután Berky István legidősb egyh. megyei tanácsbiró sietett átvenni a szót, s az egész tanácstestiilet nevében tolmácsolta a bucsu beszédek hatása alatt feláradt érzelmeit. E meglehetősen hosszúra nyúlt egyházi beszéd után ismét Kiss Áron esperes ur emelt szót, hangsúlyozván, hogy ha a szolgálati időt tekintjük, akkor is ő a tanács-asztalnál a legidősebb, mert ő már 1846-ban a közbizalom által a zöldasztal mellé állíttatott, mely már ég színűvé változott, mennyiben az as/tal kék posztóval vonatott be. A kölcsönösen tartott üdvözlő és bucsu beszédek öröm és fájó érzelmeket költöttek a jelenlevők kebelében. Igen, mert egyrészről fájdalmasan érinté szivünket annak tudata, hogy azon tiszteletre méltó férfiú, kit több, mint egy negyedszázadon keresztül megszoktunk az elnöki székben látni, — többé nem leend már közöttünk, s nem hallatja vezérszavát ; de másrészről örömmel telt el kebelünk a felett, hogy őt nem veszítettük egészen el, mert csak hivatali állást cserélt, ő az egyházkerülét elnöki székén továbbra is a míenlc marad. Tartsa meg az Isten közhasznú drága életét még sokáig! A beszédek elhangzása után a mélyen tisztelt főgondnok ur távozni akart, azonban esperes ur tisztelettel kérte, hogy még e gyűlésen utoljára szerencséltessen bennünket becses jelenlétével, s vegyen részt tanácskozásainkban. A főgondnok ur a szíves kérelemnek kézséggel engedett, s esperes ur jobbja mellett helyet foglalt. Ekkor az üresen maradt társelnöki szék elfoglalására Isaák Dezső legidősb tanácsbíró ur, szeretve tisztelt országos képviselőnk kéretett fel, melynek megtörténte után a közalap ügye vétetett tárgyalás alá; melyre nézve