Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

sebb vagy nagyobb vallásos elvi kérdéseknél is. Mi szándékosan kerüljük a hitvallási alapok vizsgálását, pedig aligha nem épen ezekkel van legtöbb számolni valója a reál ismereteknek, alig ha nem ez egyik legfőbb oka a mind rohamosabban jelentkező kóros állapotoknak. Az e téren uralgó zavart senki nem tagadhatja meg s már a népiskolánál is ütögeti fejét a félelmes vendég. Különös helyzetben vannak e kérdések taglalásával szemben papjaink s theologusaink. Sokan fegyverkeznek a tudományok ellen, mintha az volna oka valaminek s az egyszeri katholikus pappal szeretnének valamennyi mikroskopot, lombikot összetörni; mások azt tartva, hogy más tere van a vallás s más a tudományoknak, ugy vélt elérhetlen magaslataikra húzódnak fel, ez igazán szellemi kakasülőkre s talán a vallás angyalának testi megjelenését várják, ki ügyét mindenesetre meg fogja menteni; ismét mások, a kisebb de haladó rész tudva azt, hogy vallás és tudomány egymásnak ellent nem mondhatnak, nincs külön terök, nincs más tárgyok s céljok : munkájok mellett a haladó időre támaszkodnak, mi nem is csalná meg őket, ha a társadalom minden rétegének művelődése meghatározott, biztosra vehető fokokon emelkedőleg történnék. Csakhogy fájdalom, sok minden megelőzött bennünket, s a későn való ébredés meglehetős zavarokat idéz elő s a sok tenni való között igazán alig tudunk melyikhez fogni. Vallás, miként külső nyilatkozat ugy közös, határozott főelvek nélkül nem képzelhető, ilyenekkel a vallásos fejlődés mindenik fokán találkozunk. Nem tudom hamarjában ki tudna beszámolni enemű, a kor előhaladottságához illő, a kutató emberi ész kérdéseire megfelelő elveivel; mert a szeretet szent elvére való rámutatás pusztán nem kölcsönöz felekezeti jelleget s az atheismus sem tagadja azt, miszerint az emberiség küzdelmeinek végcélja a kölcsönös türelem s szeretet elvének lehető legteljesebb érvényre juttatása, de mig ez nálok csupán a gyakorlati szükség, mondjuk a kényszer által parancsolt cél: addig mi keresztyének egy mennyei atyára való hivatkozással igazoljuk első sorban. De e kérdést majd más alkalommal! Az általam emiitett cikk irója igen érdekes világot vetett egyszerű s őszinte elbeszélésével vallásostanaink s helyzetünk feltüntetésére, s hogy nem én festem a falra az ördögöt, mindenki beláthatja. Itt gyors segélyre van szükség, csak aztán ne olyan legyen a gyógyszer, hogy igaz legyen, miszerint „Acesias medicatus est4

, melynek igazi értelme az, hogy „mennél inkább gyógyítják, annal inkább öregbedik a nyavalya4

. Itt az ideje, hogy nyíltan beszéljünk, csak aztán „Actori incumbit probatum« quia „Timidi nunquam statuere trophaea4

. Végül legyen szabad soraimat egy szellemes német tudós Reinhold Solger komoly gondolkozásra intő szavaival befejeznem !*) % „Wissen sie, woran noch alle Nationen zu Grundé gegangen sind ? Daran, dass sie an der Aufgabe erlahmten, den Idealismus des Herzens mit den Thatsachen eines verstándiger gewordenen Lebens und einer fortgeschrittenen Wissenschaft zu versöhnen. Dadurch spalteten sich die Ernsteren in zwei fanatische Partéién, der Altglaubigen und Atheisten, wáhrend die grosse Masse táglich frivoler wurde. Alle Völker sind an der innerlichen Indifferenz ihrer Überzeugungen zu Grundé gegangen. Kein Volk hat je als durch einheitliche Überzeu-*) Idézve Fr. Kapp »Aus und über Amerika* cimű művéből. I. k. 1876. 372—73. lap. gung geblüht. In der Jugend der Völker ist diese Überzeugung naiv. Aber es kommt die Zeit und sie ist jetzt da, wo sie durch den Zwiespalt zwischen Wissen und Glauben hindurch sich zur bewussten Philosophie erheben muss, wenn nicht alle sittliche und geistige Energie hinsiechen solll4 A viszontlátásig 1 Brutus. P a n i q u e. Panique aláírással egy cikk jelent meg a Prot. egyh. és isk. Lap f. é. 44. számában ezen cimmel: „a dunántúli ref. e. k. viselt dolgaiból4

. Irja ebben cikkiró ur, hogy a kerület „mielőtt másként intézkednék, a vallástani kézi könyvek iránt, elébb tán becsületbeli kötelessége volna e tekintetben Kerecsényivel leszámolnia.4 Mert, mint mondja, Kerecsényi János urnák az 1877-ik évben vallástani kézikönyvekre kiirt, — magyarul mondva, kihirdetett — pályázatra beérkezett kiskátéját és agendáját a kerület elfogadta azon feltéttel, ha a hozzá megküldendő bírálat alapján átalakítja s hozzá vezérkönyvet készít; s bár Kerecsényi uraz 1879-iki ker. gyűlés jegyzőkönyvének 113. pontja alatt egy nagyobb számú bíráló bizottságnak újra kiadatni kéri pályaműveit, és ez a bíráló bizottság ki is neveztetett : még is a kivánt bővebb birálat soha meg nem jelent, sem szerző azt hivatalosan soha meg nem tudhatta. Engedje meg cikkiró ur, hogy e vádjára, melyet az e. kerületi gyűlés jegyzőkönyveiből merít, én is felhozzam az 1880. évi ker. gyűlés jegyzőkönyvének 427. pontját. Ebben Kerecsényi János ur „Kiskáté4

és „Agenda4

cimű pályaműveinek Váli Ferenc képezdei igazgatótól visszaküldetését kéri, mivel „ellenök Kiss J. tanár ur dogmatikai szempontból tett bírálatának hektographiroztatásával agitatiót lát meginditva4

, s a kerület utasítja is Váli Ferenc urat a pályaművek visszabocsátására. Ebből láthatja cikkiró ur, hogy a kerület Kerecsényi János úrral pályaműveire nézve leszámolt; a nagyobb számú bíráló bizottság : Kis Gábor, Tóth Dániel, Barthalos Mihály, Szekeres Mihály, Halasi István uraknak bírálata is — mely be is adatott —, feleslegessé lett, és nincsen igaza, midőn cikkében azt mondja, hogy a kerületnek elébb tán becsületbeli kötelessége volna Kerecsényivel leszámolnia. De Játhatja az idézett jegyzőkönyvi pontból azt is, hogy Kerecsényi ur azért vette vissza pályaműveit, mert mint maga mondja: „ellenök Kiss J. tanar ur dogmatikai szempontból tett bírálatának hektographiroztatásával agitatiót lát megindítva.4

Ha ez a birálat az, melyről azt mondja cikkiró ur, »alattomban bejárta egy theol. tanár bírálata hektograph által sokszorosítva a kerület szóvivőit, s ami feltűnő: épen azon theol. tanáré, ki nem volt a biráló bizottságban, s nem volt felhiva bírálatra4

: ebben sincsen igaza cikkiró urnák. Mert tessék megnézni az 1878. évi ker. gyűlés jegyzőkönyvének 277. pontját, és abban megolvashatja, hogy a hirdetett pályázatra beérkezett vallás és erkölcstani kézikönyvek megbirálásával megbízott küldöttségnek az egyházkerület által kinevezett tagja voltam. Igy történhetett az, hogy a biráló bizottság együttes ülésében én is, mint a többi tag urak, felolvasván a pályaművekre tett bírálatomat, róla mások is tudomást vettek, s később egy két ismerősöm s barátom azon felszólítására, hogy közöljem velök bírálatomat, terjedelmessége miatt, annak néhány példányban hektographiroztatását eszközöltem. Mint kinevezett biráló tag joggal közölhettem s közöltem is bírálatomat néhány ismerősöm és baratommal, és ha valakinek tetszik : eredeti kéziratomról most is leirathatja.