Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. sm. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4- frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiőizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: \ hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. fc^'Teljes szám-a péld-á-n^ol^l^a-l icciiiCLŐLlg A túlsó táborban. Ganganelli, későbbi XlV-ik Clemens pápáról azt mondják, hogy legtoleransabb feje volt a róm. kath. egyháznak. Nyiltan kijelentette, miszerint a római curia is leghelyesebben jár el, ha az uralkodók akaratához alkalmazkodik, mert a pápai szék nagyságát fenn nem tarthatni, ha intézkedéseinél az uralkodókkal való egyetértés hiányzik. S csakugyan sikerült is neki azon egyenetlenségeket, a melyek a római curia és némely kormányok között léteztek, okos, a fennforgó viszonyokhoz mért magatartása által elenyésztetni, s hogy a béke teljes legyen, a jezsuitarendet is feláldozta. Ganganellit a történelem mint a bél:e pápáját dicsöiti. Midőn IX-ik Pius, kiben a népek reménye csalódott csodateljes dogmákat teremtő mohósága következtében némely államokkal szemben zilált állapotban hagyta hátra a curia dolgait s Pecci Joachim mint XlII-ik Leo foglalta el a pápai széket, úgy látszott, hogy finom diplomatiai bemutatása és eljárása folytán ő lesz e században a béke pápája. E nézet kapcsán a berlini >;

>

Prot. Kirchenzeitung(

<

folyó évi 34-ik és 35-ik számaiban egy cikksorozatot hoz e cím alatt ^Der Friedenspapst Leo Xlllmely Nippold „Handbuch der neuesten Kirchengeschichte"-féle művéből van véve s azon viszonyokat ecseteli, melyekben a római curiát ez idő szerint az államokkal szemben szemlélhetjük. A közlés igen érdekes és tanulságos, és érdemes arra, hogy jelesül most, midőn Luther 400-dos születési jubileumát ültük, tartalmával közelebbről megismerkedjünk. Legalább igy megtudjuk, mily törekvések vannak a túlsó tétborban. XlII-ik Leo azonnal pápaságra léptekor nagy előzékenységet tanusitott a fejedelmek irányában. Azon államoknak is, melyekkel IX. Pius szakadásba esett volt, XlII-ik Leo trónraléptét személyesen jelentette be s azon óhajának adott kifejezést, hogy a barátságos viszonyok helyre állíttatnának. Tette azt a német és az orosz császár és a svájci kormány irányában. Már e puszta udvariasság elegendő lett volna a „reálpolitikusok" előtt arra, hogy benne ellentétben IX. Fiússal a békeszerető pápát üdvözöljék. De hivatalos érintkezéseiben sem mulasztotta el XlII-ik Leo, az illetőket theoretikai békeszeretetéről biztosítani. Legnevezetesebb e tekintetben az 1880. évi február 28-án kelt s a hivataláról elmozdított kölni érsekhez, Melchers-hez intézett brevéje, melyben késznek nyilatkozik, az újonnan választott papoknak bejelentését az állami hatóságnál megengedni. De épen ezen jelszóvá vált ^tolerari possc* alapján megindított további, idevágó tárgyalások mutatták, mily csekély mértékben gondolt ő szentsége ezen nyilatkozatainál tényleges engedményekre. Nem is lehetett másképen ; hiszen XlII-ik Leo ugyanazon férfiú, ki mint perugiai püspök egy pásztori levélben a protestantismust >

pestisnek, a legdögvésziesebb háresisnek, buta, szeleburdi, hiúságból és istentelenségből eredett rendszernek* nevezte. A protestantismus ismerete pápai székén sem tisztult s általában alig találhatni a múltban egy pápát, ki kevésbé tartotta volna méltóságán alólinak, a történelmet a reformatió tekintetében oly undokul hamisítani, mint ezt XlII-ik Leo második encyklikája teszi. Itt a socialdemokratiai és nihilistikus merényleteket eszélyesen felhasználván, deklarálta, hogy a reformátió, ezen „eszeveszett háború, mely a 16-ik század óta az ujitóktól a kath. egyház ellen megindíttatott, a socialismusnak, eme „halálthozó pestisnek* anyja. Legszentebb dühre lobbant lelke a Rómában keletkezett evang. iskolák miatt. Kétségbe esetten felkiáltja, hogy ez páratlan szemtelenség, melylyel ily iskolák még a pápa szemei előtt is emeltetnek s melyekben zsenge gyermekek sziveibe rút