Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

egyh. m. gondnokot az anya egyh. községek, addig a 129. § az esperestet az egyes gyülekezetek által választandóknak mondja; s végre számításba téve azt, hogy a többség — a leányegyházaknak címzett egyh. községek megoszlott szavazata levonásával is kétségenkivíili — a gyűlés nagy többsége Csernák István h. esperestet az egyh. m. törvény szerint megválasztott esperesének kívánta nyilváníttatni, s elnöklő gondnok ő nagysága által a t.-keresztúri egyh. képviselői is visszavonván óvásukat — a határozat — a gyűlés éljenei között ily értelemben lett kihirdetve. Az éljenek megszűntével esperest af. meghatottan adta elő, hogy a legkülönbözőbb érzelmek hátása alatt foglalja el esperesi székét, engedve egyfelől a többség nem keresett s nem óhajtott bizalmának, másfelől aggódva azon, hogy a más nézet által vezéreltek rokonszenvét — mely a sikeres működésnek egyik feltétele — szerencsés lesz e megnyerhetni? s Aggodalom fog el pedig — úgymond — ha e hivatal sokféle teendőire és erőm gyengeségére gondolok.* »Azonban annak tudata, hogy oly férfiú mellett lehetek szerencsés e hivatalt viselni, ki magas műveltsége mellett, az egyh. kormányzásában kitűnő tapintattal rendelkezik, ki hivatottsagával pótolni fogja az én hiányai mat, oszlatja aggodalmamat és batorodva fogok hivatalom sok oldalú teendőihez. . . Bátorít továbbá azon körülmény, hogy tapasztalt férfiak lesznek mellettem, hogy lelkésztársaim, tanító barátaim s az egyházak elöljárói lelkiismeretes pontosságuk által könyüvé teszik e hivatal terheit reám nézve....4 „De e reményektől bátorítva ís, nem komoly feltételek nélkül foglalom el e helyet. Szent elhatározásom ugyanis azon önzetlenséggel, kitartó hűséggel folytatni azt, melynek tulajdonítom, hogy egyházmegyénk jelesei közt engemet ért e kitüntetés. Vezérelvem leend a törvények megtartása és megtartatása, de ezeknek alkalmazásaban mindég a szeretet fog vezetni, az a szeretet, mely a lelkipásztorok és hívek, egyh. megye és egyházak között mindég a békét, egyetértést akarja, mely nélkül minden munka bábeltorony építése és célnélküli, és mindezekhez részemről hozom lelki testi minden tehetségeimet, hozom vallásom, egyházam iránti lángszerelmemet; fogadják azt ugy, mint az idvezitő az özvegy asszony fillérét.4 Esperes af. e töredékben közölt tapintatos beszéde után, mely tavaszi jótékony eső gyanánt permetezett a még izgatottságban levő kedélyekre, az éljenek lecsillapultával, a többi választások hirdettettek ki. Papi tandcsbirdk lettek: Ladányi Pál viski, Szarka József m.-szigeti, Gönczy Dániel forgolányi, Nagy Frigyes huszti lelkészek; az ötödik helyre egyenlően oszolván meg a szavazatok, uj választás rendeltetett el Barna András f. pataki es Maté László salánki lelkészek közt. Világi tanácsbirdkkd választattak: Horváth Menyhértjárásbiró és György Endre orsz. gy. képviselő Máramarosból, Nagyidai Ferenc földbirtokos, Szentpáli István alispán, Morvái Béla tiszti ügyész Ugocsából. Egyházi főjegyzővé Nagy Frigyes huszti lelkész választatott, aljegyzőségre nem lévén absolut többség, Tegze László verbőci, Szabó József péterfalvi és Nagy Endre hosszumezei lelkészek jelöltettek. Világi főjegyzőségre Tímár Pál aljegyző és Nagy József ügyvéd legtöbb szavazatot nyert egyének jelöltettek ki. Aljegyzővé Timár Pál, eddigi aljegyző választatott. Egyh. kerületi képviselőknek Biró Lajos t. váraljai, és egyh. ker. tanácsbiróvá lett előléptetése folytán lemondott György Endre helyett Szentpáli Jenő földbirtokos választattak. A tanítók részéről egyh. m. képviselők lettek a szavazatok általános többségével : Szabó Márton n.-szőllősi és Kecskeméti Károly viski tanítók. Mindezen választások kihirdetése s a betöltetlen maradt állások feletti intézkedés után, közgyűlésünk ugy Váradi Gábor egyh. m. gondnok urnák, mint a bizottság többi tagjainak, fáradságos s a legkisebb részletekre kiterjedő s törvényeinknek és szabályainknak megfelelő eljárásukért méltán kiérdemelt jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A gyűlés fontosabb tárgyai közül említésre méltók még a következők: A m.-szigeti lyceum és egyh. megyénk közti viszony a lyceum pártfogósága átirata alapján akként szabályoztatott, hogy jövőre az egyh. m. esperese és gondnoka a lyceum kormányzótanácsának hivatalból, s viszont a kormányzó tanács egy választott tagja gyűléseinknek szavazattal biró tagjai leendnek. E szabályzat azonban a két fél egyetértő megállapodása folytán megváltoztatható. Egy, még a tavaszi gyűlésre beadott s tanulmányozás végett kinyomatott küldöttségi javaslat alapján j kimondotta gyűlésünk, miszerint az eddigi gyakorlat megváltoztatásával, jövőre minden lelkész csak egyszer leend köteles kegyévet fizetni ; illetőleg a halálozás által megüresedett allomásra előlépett lelkész kifizeti ugyan a kegydijat az özvegy- és árváknak, ezek nem létében a gyámpénztárnak, de őtet — ha már más helyen fizetett kegydijat —- kárpótolja a helyére megválasztott lelkész egyháza féljövedelmével és igy tovább; valóban méltányos és igazságos megállapodás 1 Kimondatott a gyámpénztár kettéválasztása is. Indokul szolgált erre a tanítók más egyházakba történt gyakori változása, a mikor az évi illetékek nehezen, vagy épen nem is voltak bevehetők ; továbbá az a körülmény, hogy az állami nyugdíj intézetnek minden tanitó köteles tagja lévén, az egyh. m. nyugintézetbe fizetni többen vonakodnak, sőt tekintve, hogy a nyerendő nyugdíj az évi befizetéssel nem áll arányban, némelyek meg is tagadták. A kettéválasztás eszközlésével egy 7 tagu küldöttség bízatott meg, elvül mondatván ki, hogy az elválasztásnál a hozzájárulási arány leend irányadó. A délutáni órákba átnyúlt gyűlés, miután több kisebb fontosságú ügyet is elintézett, s egy fegyelmi ügy elbirálhatása végett még ez évben egyh. m. törvényszék tartását határozta el, az egy hm. tagjai közzé visszaszállott béke és egyetértés hatása alatt nyugodtan oszlott szét, hogy folytatását vegye a fehér asztalnál. —y~s. IRODALOM. A Czelder Márton felsőbányai lelkész szerkesztésében megjelenő Evangeliomi lelkészitár, az e héten megjelent hármas (X. XI. XII.) füzettel befejezte negyedik évfolyamát. Jelen füzetének gazdag tartalmából kiemeljük Barla Szabó Károly zselic-kisfaludi lelkésznek „ őszszel4 című prédikációját, melynek különösen conclusiója méltán megragadja a hivő lélek figyelmét. Böszörményi Károly málcai lelkész (az élet fájáról), Thomay József szegedi ev. lelkész, Peterdy Károly esperes, Szabó József szalonnai lelkész, Dombi Lajos nagyváradi lelkész, továbbá Fejér Gyula, Győry Vimos, Görömbey Péter, Kupai