Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

nagyban készülnek az ünnepre, maly alkalommal a presbyterium s a nőegylet testületileg járul az ur asztalához s egyúttal, a „Luther társaság* javára ofifertorium tartatik. * A győri ev. egyház ma üli Luther-ünnepét, és pedig reggel a templomban alkalmi szónoklattal, délután pedig az ifjúság előtt, Luther életére vouatkozó kathelchisatioval. A gyülekezet ez alkalommal egy „szegény árva-alapot« kezdeményez. KÖNYVISMERTETÉS A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint, tekintettel törvényhozásunk feladatára. Irta Kováts Gyula jogtudor, hitesügyvéd stb. Budapest, 1883. Kiadja az Eggenberger-féle könyvkereskedés. 328 lap, ára 3 frt. e e lói tanácskoznac az kovetkezendo dole e e goc felöl, az kic az jovendo dolgoknac példáját az el-mult dolgoknac példájából ve^ic. Prágay András. Készakarva hallgattunk eddig a munkáról, mely még a folyó év első felében jelent meg. Azt akartuk, hogy akkor mondjuk el róla a magunk véleményét amidőn a könyv aktuális volta előtérbe fog lépni. E könyv, mely a keresztyén és zsidó közötti házassági törvényjavaslattal is foglalkozik, immár megért aira, hogy minden olvasónk átláthassa, hogy valójaban érdemes vele behatóan foglalkozni. Az új házassági törvényjavaslat már kezdi az árnyékát előre vetni. A vélemények előre láthatólag nagyon is meg fognak oszolni. Szerző azt akarja, hogy egy nagyobb szabású házassági törvényalkotás vegye kezdetét. De ezen igyekezete mellett azon van, hogy a meglevő hazai jogból, vagyis történelmi jogfejlődésünk alapján kellene kodifikálni. A mennyire elüt szerző igyekvése a kormány törvényjavaslatától, mely csak a keresztyén- és zsidó közötti házasságot szabályozná s legfeljebb még azt tenné meg, hogy a külföldön kötött polgári házasságra nézve adna szabályozást: ép oly távol áll a szerző attól, hogy valamely külföldi házassági jog karjaiba vesse magát. Szerző erélyes, de mégis csak magyar törvényalkotást akarna. Polgári átalános törvényhozás, de a mely az egyházakat nem nézi ellenséges szemmel, — ez a szerző ideálja. Ismerni kell a történeti anyagot, melynek segélyével szerző a maga meggyőződését megcsinálta. Ez nála igen sokat megmagyarázhatóvá tesz. Nekünk is tehát az egész munkát kell ismernünk, hogy a szerző törvényhozási conceptiójáról magunknak véleményt formálhassunk. A könyv első fejezete a házasságkötés módjával foglalkozik a tridenti zsinat reformjáig. Ennek a fejezetnek a központját Kálmán magyar király házasságkötési törvénye képezi, mely törvény, mint legelső tette volna meg azt, hogy a házasságkötést az egyház elé rendelte, megkívánván, hogy a házasság az egyház szemeláttára történjék. Hogy ilyes valamit törvény erejével rendeltek, az más országokban csak később történt volna. Azon gondolatnak az elsőbbségét, hogy a házasság törvény erejénél fogva, az egyház, a pap előtt történjék, szerző a magyar fajnak vindikálja. Nagy, ígen nagy súlyt helyez reá Rajta van, hogy Kálmán törvényének keletkezési okával is tisztába jöjjön. És ezen a téren világosan tudományos becscsel biró felfedezésre jutott. Szerző a Pray-codex házassági miséjét (missa super sponsum et sponsam) vette bonckés alá. Ebben a misében volna meg az első magyar keresztyén házassági kötés módja. Ezt hozza aztán szerző Kálmán házassági törvényével kapcsolatba. Ezt annyival könnyebben tehette, mert már a Sacramentarium Gregorianumban foglalt házassági mise is olyan volt, mely alatt folyik a házasságkötés, a mint ezt a hires protestáns theologus Dieckhoff »Die kirchliche Trauung* című munkájában kimutatta. A Pray-codex házassági miséje s a Sacramentarium Gregorianum házassági miséje lényegökre nézve ugyanegy. A különbség csupán némely rituális eltérésben áll. Igy történhet aztán, hogy szerző a Pray-codex házassági miséje és Kálmán házasságkötési törvénye között találhat összefüggést. A Kálmán törvényében meghagyott házassági mód körül-belül azon ritusok szerint folyhatott, melyek a Pray-codex házassági miséjében foglaltatnak. Igaz, hogy a Pray-codex ideje és a Kálmán törvényének ideje között több mint egy század fekszik.De a míg egyrészről a Pray-codexbeli házassági mise régibb is lehetett, mint a Pray-codex, mely egy egyedül megmaradt példány, másrészt a házassági misének a Sacramentarium Gregorianumból már Kálmán kora előtt is ismertnek kellett lennie. Ká mán törvénye és a házassági mise közölt kellett összefüggésnek lenni, mit a szerző abban állapit meg, hogy Kálmán a maga törvényét a házassági miséből abstrahalhatta. Ekként aztán a Kálmán korabeli házasságkötés gyúrű adása mellett a házassagi mise alatt folyt volna a nélkül, hogy a felek a házassági kötést — úgy mint ma van szokásban — szavakkal fejezték volna ki. A házasságkötés a maga szemérmetes voltában úgy történt, hogy magok a házasságkötő felek egész végig némán maradtak, csak a tények beszéltek. íme a szerző megállapítása a legrégibb magyar keresztyén házasságkötés felöl. A mit a Kálmán házasságkötési törvényére nézve konstatal, az abban all, hogy habár az egyház előtti házasságkötés már előbb is ismert volt, de csak úgy a hivők szokásából, minden jogi kötelezettség nélkül, mit a Sacramentarium Gregorianum házassági miséje is bizonyít. Kálmán csinálta a legelső jogi szabályt arról, hogy a házasságkötés ne legyen máskép, mint az egyház, a pap előtt. Ilyes valamit rendelt a roueni zsinat, de csak 1242-ben, a bayeuxi 1300-ban.*) A miért a szerző annyira lelkesedik, hogy tudniillik az egyház jelenlétében való házasságkötés, a mint ezt majd látni fogjuk, szabály szerint a jövőre is fenntartassák, ez okát abban is találja, hogy reá nem cse*) E fejezetből érdekes és felemlíteni való még egy 1341-iki magyar misés könyvbó'l való ordo ad faciendum nuptias, mely szerint a házasságkötés kivül az egyházon (ante fores ecclesiae)|megy véghez s csak annak megtörténte után lépnek a felek az egyházba, hol misét hallgatnak, qua completapax detur sponso et s ponsusosculetur sponsam suam. A magyar emlékek sorában a tizenötödik századbeli missa de nuptiis és a tizenhatodik századbeli ordo benedictioni s nubentium kevésbé érdekesek. Az utóbbi egy Ordinarius Strigoniensisben foglaltatik, s már csak azt mutatja, hogy az egyház részvétele már csak abban állott, hogy a házasságkötés után, mit nem kellett ép az egyház szeme láttára kötni, a házas felek megáldatnak. A papi összekötés (sacerdos dextras utriusque jungat et junctas stóla circumvolat et hac forma verborum eos copulet: Ego vos in matrimonium conjugo in nomme patris et filii et spiritus sancti amen), mai formája szerint nálunk először a Telegdi esztergomi helynök alatt készült (159ö.) Agendáriusban tűnik fel, mely aztán a Pázmány Péter parancsára készült Rituálé Strigoniensis-bé (1625.) is átment. Ez a forma mai nap is járja.