Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

kély hatással lehetett az, hogy Kálmán házasságkötési törvénye legislatiónknak a múltban nem kis dísze. Á munka második fejezete a mai házasságkötési formákról szól. Ez a fejezet már egészen a jelené, persze nem anélkül, hogy a meglett dolgokat ne történetileg fejtse ki. A magyar politikai történetbe is átjátszik. A fejezet a tridenti zsinaton létesített reform ismertetésén kezdődik (c. i. sess XXIV. de ref. matr.) Ismerteti a vita lefolyását, azokat a nehézségeket, melyekkel küszködni kellett a végre, hogy a tridenti atyák belássák, hogy házasságot ne lehessen többé alattomosan kötni, hanem az kivántassék meg, hogy a házasuló felek a házasságkötésre az egyház színe elé jöjjenek. A tridenti zsinatra küldött magyar követek jelentései is használtatnak, melyeket az osztrák küldöttek jelentéseivel egyetemben (Zur Geschichte des Concils von Trient) ujabban Sickel adott ki. Bezzeg a mily nehezen állottak reá egykor a reformra, ép oly nehezen állanának el tőle ma. A reform útjában leginkább az a meggondolás állott, hogy mi lesz a protestánsok házasságaival, ha a reform elfogadtatnék. Tudniillik attól kellett félni, hogy ha a reform elfogadtatik, ez azon következménynyel járna, hogy majd a protestánsok házasságait érvényteleneknek kell tekinteni, miután ők nem a parochus, de saját lelkészük előtt fognának házasodni, ki az egyház felfogása szerint nem parochus. Lainez jezsuita generális kifejtette, hogy a reform a protestánsok visszatérését akadályozni ogná, kik ha areform va'ósittatnék, csak azon az áron térhetnének át, hogy újra házasságot kössenek, miután kötött házasságuk érvénytelenné lenne azon egyház szemében, mely a protestánsokat, mint keresztelteket mindig úgy tekinti, kik nem szűnnek meg az egyház törvénye alatt állni. Lainez előterjesztése nagy szeget ütött az egyházi törvényhozók fejébe. Mit volt mit tenni mint egyeztetni akkép, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Elfogadták a reformot, de csalc úgy, hogy a decretum kötelező ereje minden ekklezsián kihirdettessék s ettől függjön az egyes helyeken a nagy reform kötelező ereje. Ébből azonban nem lehet a protestánsok általaban való mentességére a decretum (c. I. s. XXIV. de ref. matr) alól következtetni. Az ugyanis a katholikus álláspont, hogy minden egyes ekklézsiára nézve meg kell adott esetben a decretum alkalmazhatóságát vizsgálni. Ha az egyes helyen volt már akkor protestáns hitközség, midőn a tridenti decretum Kihirdetésére került a sor, ezen a helyen a protestáns nem került a decretum kötelező ereje alá. Ekkor aztán a protestáns köthet házasságot a saját lelkésze előtt is, mert reá nézve az egyház régi jogi allapota az irányadó vagyis az, hogy házasságát alattomosan is megkötheti, a mivel egyenértékű, ha házasságai prot. lelkész előtt köti, miután a prot. lelkész a kath. egyház szemében nem pap. De a hol az egyes helyen a prot. hitközség csak a tridenti decretum kihirdetése után alakult meg, ott a tridenti decretum a protestánst is köti, miután a kiválás csak azzal a teherrel történhetett, a mi a tridenti decretum kihirdetése következtében előállott. Ez a kath. egyház álláspontja. Hogy ily felfogás mikép egyezhet meg a lelkiismereti szabadsággal, a confessiok békés együttélésével, az már más kérdés. Elég az ahhoz, hogy a tridenti decretum kötelező erejéről való kath. álláspont Magyarországon is igen sok bajt csinált, habár tudjuk, hogy itt a tridenti decretum átalánosan kötelezővé, nem is kihirdetés utján, hanem gyakorlatból, csak is a bécsi békekötés után vált. Az 1611. évi nagy-szombati tartományi zsinaton találjuk annak az első nyomát, hogy a tridenti decretum szerinti házasságkötés hangsulyoztatik, habár nem oly határozottsággal, hogy ebből a máskép mint a tridenti forma szerint kötött házasság érvénytelenségére lehetne biztosan következtetni. De fogadjuk el az 1611 évet határvonalul. Ekkor már a bécsi béke (1606) után vagyunk, mely a protestánsok törvényes lételét biztosította. Még szerencsésebb a helyzet ha Erdélyt tekintjük. Itt már a tridenti zsinat eloszlása előtt megvoltak a bevett vallások törvényes önállóságuk szerint. Mindezekből az következnék, hogy a tridenti decretum Magyarországon nem bánthatta volna a protestánsok házassági nyugodalmat, nem még azon vegyes házasságokat sem, melyek prot. pap előtt köttettek, miután katholikus részen is el van ismerve az, hogy ha az egyik fél mentes a tridenti decretum alól, ezen mentesség részesévé teszi a másik felet is (exceptio qua ipse fruitur alteri parti communicata remanet.) Mindazáltal a magyar történet lapjai arról tesznek tanúságot, hogy a protestánsok nagyon sok helyen arra szoríttattak, hogy kathol. pap előtt házasodjanak, a mi még inkább állott akkor, ha vegyes házasságról volt szó. Bizony-bizony a protestánsok gyakori zaklatásoknak voltak kitéve és pedig anynyival inkább, mert saját papi székeik — Erdélyt kivéve — nem igen voltak. Azokról sem a bécsi, sem a linci béke nem gondoskodott. A protestánsokat a katholikus szentszék nyomása alól csak azon nagy házassági reform mentette fel, melyet II. József valósított 1786. évi házassági pátensében. Ez nagyszabású házassági reform volt. Alája vettetett az ország valamennyi alattvalója. Azonban a kath. egyház elöljárói mindaddig nem nyugodtak, míg azt alá nem aknázták. Fölötte érdekesek azon adatok, melyeket a könyv a tekintetben nyújt, hog) miként küzdöttek a kath. egyház elöljárói a pátens ellen. De csakis az alkotmányosság segítségével tudták azt a nemprotestánsokra és a vegyes házasságokra nézve megbuktatni. A nagy intézményt töredékesen már csak mi protestánsok bírjuk. Itt már megmonddhatjuk, hogy mit akarna a szerző a házassági jog megalkotása terén. O a félig elbuktatett házassági pátenst egész terjedelmében uj életre hivná. Az intézményt megpróbáltnak tartja, melynek még a katholikusok is engedtek. Ugy tartja, hogy kevés baj lenne vele. Ezen fejezetben foglaltatik annak a kifejtése is, hogy mit kell polgári házasság alatt érteni. Szerző polgári házasságnak veszi a polgárilag szabályozott házasságot, s ezt feltéve, azt a házasságot is, mely parochus, pastor vagy pópa előtt köttetik. Polgári házassag egyházi házazságkötési forma mellett is létezhet. Ilyen a II. József pátensében szabályozott házasság. Szerző megelégednék azzal, ha csak azt tudnók elérni, hogy — ugy a mint ez nálunk protestánsoknál már is megvan, — a házasságot polgári törvény szabályozná, a házasság felett polgári biró ítélne, a házasságkötésre nézve, a szükséges dispensatiókat a polgári hatóság adná. A polgári hatóság előtti házasságkötést kész volna elengedni, legalább szabály szerint. Áz ilyen házasságkötéshez csak mintegy elmenekülni volna hajlandó akkor, ha a feleket az egyház nem adná össze. A kisegítő polgáriházasság (Noth-Civilehe) ezen intézményét tartja fenn Ausztria is, csakhogy jól megjegyzendő, hogy itt minden házasság egyáltalán csak az osztrák polg. törvénykönyv szerint létezhetik, a házasság felett az állam a saját rendes bíróságai által itél, s a házasságkötésre netán szükséges dispensátiókat is az állam adja. Szinte rejtély, hogy hogyis állhat fenn ily házassági rend a katholikusokra nézve. A felelet igen egyszerű. Csak akarni kell. A kath. egyház akarva nem akarva alkalmazkodni kénytelen. Hogy tud-