Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

kély hatással lehetett az, hogy Kálmán házasságkötési törvénye legislatiónknak a múltban nem kis dísze. Á munka második fejezete a mai házasságkötési formákról szól. Ez a fejezet már egészen a jelené, per­sze nem anélkül, hogy a meglett dolgokat ne történe­tileg fejtse ki. A magyar politikai történetbe is átjátszik. A fejezet a tridenti zsinaton létesített reform ismer­tetésén kezdődik (c. i. sess XXIV. de ref. matr.) Ismer­teti a vita lefolyását, azokat a nehézségeket, melyekkel küszködni kellett a végre, hogy a tridenti atyák belás­sák, hogy házasságot ne lehessen többé alattomosan kötni, hanem az kivántassék meg, hogy a házasuló felek a házasságkötésre az egyház színe elé jöjjenek. A tri­denti zsinatra küldött magyar követek jelentései is hasz­náltatnak, melyeket az osztrák küldöttek jelentéseivel egyetemben (Zur Geschichte des Concils von Trient) ujabban Sickel adott ki. Bezzeg a mily nehezen állottak reá egykor a reformra, ép oly nehezen állanának el tőle ma. A reform útjában leginkább az a meggondolás állott, hogy mi lesz a protestánsok házasságaival, ha a reform elfogadtatnék. Tudniillik attól kellett félni, hogy ha a reform elfogadtatik, ez azon következménynyel járna, hogy majd a protestánsok házasságait érvényteleneknek kell tekinteni, miután ők nem a parochus, de saját lel­készük előtt fognának házasodni, ki az egyház felfogása szerint nem parochus. Lainez jezsuita generális kifejtette, hogy a reform a protestánsok visszatérését akadályozni ogná, kik ha areform va'ósittatnék, csak azon az áron térhet­nének át, hogy újra házasságot kössenek, miután kötött házasságuk érvénytelenné lenne azon egyház szemében, mely a protestánsokat, mint keresztelteket mindig úgy te­kinti, kik nem szűnnek meg az egyház törvénye alatt állni. Lainez előterjesztése nagy szeget ütött az egyházi tör­vényhozók fejébe. Mit volt mit tenni mint egyeztetni ak­kép, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megma­radjon. Elfogadták a reformot, de csalc úgy, hogy a decretum kötelező ereje minden ekklezsián kihirdettessék s ettől függjön az egyes helyeken a nagy reform köte­lező ereje. Ébből azonban nem lehet a protestánsok ál­talaban való mentességére a decretum (c. I. s. XXIV. de ref. matr) alól következtetni. Az ugyanis a katholikus álláspont, hogy minden egyes ekklézsiára nézve meg kell adott esetben a decretum alkalmazhatóságát vizs­gálni. Ha az egyes helyen volt már akkor protestáns hitközség, midőn a tridenti decretum Kihirdetésére került a sor, ezen a helyen a protestáns nem került a decre­tum kötelező ereje alá. Ekkor aztán a protestáns köthet házasságot a saját lelkésze előtt is, mert reá nézve az egyház régi jogi allapota az irányadó vagyis az, hogy házasságát alattomosan is megkötheti, a mivel egyenér­tékű, ha házasságai prot. lelkész előtt köti, miután a prot. lelkész a kath. egyház szemében nem pap. De a hol az egyes helyen a prot. hitközség csak a tridenti decretum kihirdetése után alakult meg, ott a tridenti decretum a protestánst is köti, miután a kiválás csak azzal a teherrel történhetett, a mi a tridenti decretum kihirdetése következtében előállott. Ez a kath. egy­ház álláspontja. Hogy ily felfogás mikép egyezhet meg a lelkiismereti szabadsággal, a confessiok békés együttélésével, az már más kérdés. Elég az ahhoz, hogy a tridenti decretum kötelező erejéről való kath. álláspont Magyarországon is igen sok bajt csinált, habár tudjuk, hogy itt a tridenti decretum átalánosan kötelezővé, nem is kihirdetés utján, hanem gyakorlatból, csak is a bécsi békekötés után vált. Az 1611. évi nagy-szombati tarto­mányi zsinaton találjuk annak az első nyomát, hogy a tridenti decretum szerinti házasságkötés hangsulyoztatik, habár nem oly határozottsággal, hogy ebből a máskép mint a tridenti forma szerint kötött házasság érvényte­lenségére lehetne biztosan következtetni. De fogadjuk el az 1611 évet határvonalul. Ekkor már a bécsi béke (1606) után vagyunk, mely a protestánsok törvényes lételét biz­tosította. Még szerencsésebb a helyzet ha Erdélyt tekint­jük. Itt már a tridenti zsinat eloszlása előtt megvoltak a bevett vallások törvényes önállóságuk szerint. Mind­ezekből az következnék, hogy a tridenti decretum Ma­gyarországon nem bánthatta volna a protestánsok há­zassági nyugodalmat, nem még azon vegyes házasságo­kat sem, melyek prot. pap előtt köttettek, miután ka­tholikus részen is el van ismerve az, hogy ha az egyik fél mentes a tridenti decretum alól, ezen mentesség ré­szesévé teszi a másik felet is (exceptio qua ipse fruitur alteri parti communicata remanet.) Mindazáltal a magyar történet lapjai arról tesznek tanúságot, hogy a protestán­sok nagyon sok helyen arra szoríttattak, hogy kathol. pap előtt házasodjanak, a mi még inkább állott akkor, ha vegyes házasságról volt szó. Bizony-bizony a protestán­sok gyakori zaklatásoknak voltak kitéve és pedig any­nyival inkább, mert saját papi székeik — Erdélyt kivéve — nem igen voltak. Azokról sem a bécsi, sem a linci béke nem gondoskodott. A protestánsokat a katholikus szentszék nyomása alól csak azon nagy házassági reform mentette fel, melyet II. József valósított 1786. évi házas­sági pátensében. Ez nagyszabású házassági reform volt. Alája vet­tetett az ország valamennyi alattvalója. Azonban a kath. egyház elöljárói mindaddig nem nyugodtak, míg azt alá nem aknázták. Fölötte érdekesek azon adatok, melye­ket a könyv a tekintetben nyújt, hog) miként küzdöt­tek a kath. egyház elöljárói a pátens ellen. De csakis az alkotmányosság segítségével tudták azt a nempro­testánsokra és a vegyes házasságokra nézve megbuk­tatni. A nagy intézményt töredékesen már csak mi protestánsok bírjuk. Itt már megmonddhatjuk, hogy mit akarna a szerző a házassági jog megalkotása terén. O a félig elbuktatett házassági pátenst egész terjedelmében uj életre hivná. Az intézményt megpróbáltnak tartja, melynek még a katholikusok is engedtek. Ugy tartja, hogy kevés baj lenne vele. Ezen fejezetben foglaltatik annak a kifejtése is, hogy mit kell polgári házasság alatt érteni. Szerző pol­gári házasságnak veszi a polgárilag szabályozott házas­ságot, s ezt feltéve, azt a házasságot is, mely parochus, pastor vagy pópa előtt köttetik. Polgári házassag egy­házi házazságkötési forma mellett is létezhet. Ilyen a II. József pátensében szabályozott házasság. Szerző meg­elégednék azzal, ha csak azt tudnók elérni, hogy — ugy a mint ez nálunk protestánsoknál már is megvan, — a házasságot polgári törvény szabályozná, a házas­ság felett polgári biró ítélne, a házasságkötésre nézve, a szükséges dispensatiókat a polgári hatóság adná. A polgári hatóság előtti házasságkötést kész volna elen­gedni, legalább szabály szerint. Áz ilyen házasságkötéshez csak mintegy elmenekülni volna hajlandó akkor, ha a fele­ket az egyház nem adná össze. A kisegítő polgáriházasság (Noth-Civilehe) ezen intézményét tartja fenn Ausztria is, csakhogy jól megjegyzendő, hogy itt minden házasság egy­általán csak az osztrák polg. törvénykönyv szerint létez­hetik, a házasság felett az állam a saját rendes bíróságai által itél, s a házasságkötésre netán szükséges dispensá­tiókat is az állam adja. Szinte rejtély, hogy hogyis áll­hat fenn ily házassági rend a katholikusokra nézve. A felelet igen egyszerű. Csak akarni kell. A kath. egyház akarva nem akarva alkalmazkodni kénytelen. Hogy tud-

Next

/
Thumbnails
Contents