Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-11 / 45. szám

A bátrak élén Krisztus a vezér, És üdv-sovárgóti mind nyomába mennek ; És nincs előttük rém, halál, veszély, Tekintetök függ kárpitján a mennynek. Luther, Melanchton, jobbján bölcs Frigyesnek, És Zwingli. Béza, Kálvin : égre esdnek : Áradj ki fény, igazság, égi béke ! S fut a homály s tisztul a bűn vidéke. Vak éjszakán virágzott a gonosz, S éjféli órán ült lidérc a népen. Világ ! ten bűnöd átka ostoroz, De irgalomnak pírja ég az égen. A nap közelget, pirkadván a hajnal, S köszönti ég-föld, vágyó szent sóhajjal ; A nap tündöklik és nem megy le tölibé. Fénye — s hevénél hevülünk örökké. Luther ! jövőnek irt s szólt szellemed, A lelkek Lelke ihleté meg ajkad; Nincs, a ki birna tenni ellened, Sziv, elme s ellen: megbűvölve hallgat A szikla-hitnek fundamentumára Épül Sionnak óriási vára ; Az örök ige győz poklon, veszélyen — «Itt állok! Isten engem úgy segéljen!» Megálltad, Nagy, a próba nagy tüzít. S emléked áld'ják fényes ezredévek; Pálmád a bősz vihar sem tépi szét, A csillagokban is zeng rólad ének ! A tiszta lelkek ott az üdv hónába', Szent dalt vegyítnek sphaerák hymnusába S a dal visszhangzik mindörökre itten — Zengjünk : »Erős várunk nekünk az Isten !« Sántha Károly. A Luther-ünnepélyről. Bismarck herceg lapja a Nord. Alig. Ztg. a Lu ther-ünnepélyről következőleg nyilatkozik : A mai nappal a német nép átlépte a Luther-hét ünnepi körének küszöbét. Még csak kevés idő s négyszázadikszor kerül fel ismét az a nap, a melyen Luther Márton, az ünnepelt német reformátor és valláshős, a napvilágot megpillantotta. Az egyszerű és szent buzgalommal telt férfiú által ültetett fa a nemzeti életben mély gyökereket vert s nemes gyümölcsöket termett. Az egy házi reform műve népünk egész szellemi és kedélyvilágának jegecedési pontja lett, a későbbi századok legfelvilágosultabb szellemei közül is sokan merítették a reformáció szelleméből vívmányaikat, a nemzet legfölségesebb szellemi javaihoz számították s büszkeségüket helyezték abba, hogy saját működésüket evangeliumi szellemben rendezték. Midőn jelenleg a német nemzet minden evangelikus tagja készülődik arra, hogy a nagy reformátor születésnapjának négyszázados évfordulóját méltóan ünnepelje meg, ez azon tiszta öntudatban történik, hogy a köszönet adóját rója le. Oly időben, midőn a német nemzet római szent birdalmi világi épülete óriás léptékkel haladt enyészete felé, midőn belül és kivül működésben voltak a szétbomlasztó erők, Luther Márton, bátor meggyőződésből származó fellépése a német népnek az eleven s ellenállhatatlan tetterő példáját nyújtotta, széttörte a hierarchikus elnyomás békóit s bibliafordításával a nemzeti egység eszméjének első jelét adta. Luther Márton összes működése kiválóan úttörő volt és ha van egy kor, mely jellemének ez alapvonása iránt ösztönszerű vonzódással viseltetik, ugy ez bizonyára és valóban a mostani idő, mely szintén hivatott igen fontos problémák megoldására, és feladatát nem teljesítheti, a nélkül, hogy teljesen uj pályát ne kutasson fel, szükség esetében uj utat ne törjön. De ha a német evangelikus keresztyénség Luther Márton emlékének e napokban legkegyeletesebb köszönet adóját lerója is, ez által más vallású polgártársait semmiképen sem akarja sérteni. A vallási türelem szelleme, mely kapcsolatos a valódi evangeliumi szellemmel, a német Luther-ünnepélyt magasan a vallási viszályok fölé emeli. Mig az evangelikus Németország ünnepli a nagy reformátort, egyszersmind kötelezi is magát, hogy szellemi örökjének hű oltalmazója s kezelője lesz. Hogyan ís felelhetne meg e kötelességnek a nélkül, hogy egyszersmind a türelmesség kötelességét is a leglelkiismeretesebb módon teljesítené ? Igy hát a négyszázados emlékünnepély, melynek előestéjén állunk, magában rejti annak biztositékát is, hogy szép összhangját hamis hang nem fogja zavarni. * »Budapest főváros tanácsa nov. I i-díkére, mikor a Luther-ünnepély tartatik, minden a községi iskolába járó ág. hitv. gyermeknek szünnapot engedélyezett.4

Ezt a hírt olvassuk valamennyi napilapunkban. Csak annyit bátorkodunk e hirre megjegyezni, hogy nov. I i-ike épen vasárnapra esik, tehát semmi értelme sincs külön vacatio-engedélyezésnek, mikor vasárnap különben sincs iskola ! * Brassóban a Luther-ünnepélyek már f. hó 3-án elkezdődtek s 6-ikáig tartottak. Az első nap ünnepélyességeiről a következőket irják : A felsővárosi luth. templom volt az ünnepély színhelye s ott, alkalmi dalok előadása után, a leányiskola felsőbb osztályainak növendékei deklamációkbau részleteket adtak elő Luther életéből, beleszőve alkalmi s a szöveghez találó költemények előadását is. Thomas Károly leányisk. igazgató vezette az egészet, esetről-esetre kiegészítvén szónoklati részekkel az előadást. Ezt egy karének követte s végül Obert Ferenc lelkész mondott buzgó imát. Luther magyarnyelvű népszerű életirata csakugyan nem készült el. Ez roppant mulasztás, s kegyelethiánynak róvnánk föl, ha nem tudnók, hogy sokkal gyarlóbb oka van a nagy mulasztásnak. Átalaban véve azonban a hazai magyarajkú evangélikusok legalább az irodalom s nyilvánosság terén nem tettek annyit, mint amennyit vártunk tőlük. Egyházi költészetünk terén is, ez alkalomból eddigelé csupán Sántha Karoly sárszentlőrinci ev. lelkész alkotott maradandó becsűt. Különösen a jelen számunkban közölt Luther-hymnusa, oly költői termék, melynek nem szabadna egy ev. házból sem hiányoznia. Magasröptű gondolatok, mély vallásos érzelem hevével, méltóságteljes, ünnepélyes hang, folyékony verseléssel párosul e hymnusban, mely ennélfogva vallásos költészetünknek egyik drága gyöngye. * A rimaszombati ev. egyház f. hó II-én űli meg Luther-ünnepét. A nap jelentőségét feltüntető szentbeszéden kivül, az énekkar által előadandó alkalmi ének és Luther életrajzának felolvasása képezi az ünnepi programmot. Ünnepély után offertorium fog tartatni, melynek eredménye a templom belső renoválására gyűjtendő tőke, alapjául fog szolgálni. Losoncon szintén