Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

Nóvák Sándor árvái esperes szerint ez a tárgy rendkivül fontos és indítványozza, hogy a kerületekre szármasztassék le. Minthogy egyházi lapra nagy szükség van, elnézéssel kell lenni s előbb adatokat kell szerezni az illetők ellen. Szóló megvallja, hogy a kérdéses lapot olvassa, de államellenes irányúnak nem találta. Pánszlávizmusról Árvában, Liptóban mit sem tudnak ; a törvényhez ragaszkodik mindenki s a magyar nyelv iránt nem lehet többet tenni mint a mit ott az ev. lelkészség tesz. Ajánlja, hogy az illetékes superintendenshez küldessék az ügy, mert az egyháznak nincs joga policialis dolgokat végezni. Karsay Sándor : Igen helyesen volt felhozva a tavalyi gyűlés határozata a pánszláv üzelmek tárgyában. Most alkalom nyilik az egyetemes gyűlésnek e határozat végrehajtására. Csalódik az árvái esperes, ha azt hiszi, hogy az egyetemes gyűlés rossz indulatai van a felvidékiek irányában. Ha a tót testvérek csendet, békét akarnak, mi is azt akarjuk. De mikor a belügyminiszter figyelmeztet a nemzetellenes üzelmekre, ez fontossá teszi az ügyet előttünk; a miniszter tiszteletben tartja az autonomiát, tehát nekünk kell erélyesen fellépni. A határozatban benne van, hogy az ily esetekben a superintendenciának kell eljárni. Adassék ki tehát az ügy a dunáninneni szuperintendensnek, hogy járjon el és a jövő gyűlésen terjeszsze be jelentését. Ivánka Imre helyesli a kormány felfogását. Ha mi nem tudnánk határozni, akkor kellene igénybe venni a polgári hatóság intézkedését. Nógrádi Szontagh Pál szerint: ezek nem pánszlávisztikus tendenciák, hanem muszka üzelmek. Megnyert zsoldosai azok az emberek nem a pánszlávoknak, hanem a muszka hatalomnak. Több helyt vették fel az egyház palástját a lelkészek, hogy annak védelme alatt lázítsanak. Az egyház kötelezte magát, hogy üldözni fogja ezeket, ragaszkodni kell tehát a határozathoz. Ezen ügyet a konzisztorium elé kell utasítani. Volt már arra precedens, hogy ott az ájtatos ruhába bujtatott urat, a ki prédikáció alakjában izgatott a haza ellen, elitelték. A miniszter figyelmeztet bennüket, hogy az izgatás az egyház palástja alatt folyik és hogy intézkedjünk, nehogy utóbb azt mondhassuk, hogy a miniszter az autonomiát akarja bántani. Kötelességünk az ily egyéneket üldözni. — Franciaországban sohasem tette volna egy miniszter, hogy midőn ily üzelmek ellen föl akar lépni, erről előbb a konventet értesítse. Náluuk a miniszter hozzánk fordul, szükséges, hogy első sorban egyházi uton büntessük meg, a ki az egyház palástja alatt muszka propagandát üz, s ezzel az egyhazat megszentségteleníti. Károlyi Antal szerint itt közbüntényről, hazaárulásról van szó. Csodálja a kormányt, hogy ide fordul, mikor egyszerűen a törvényt kellene neki alkalmazni és a bűnösöket bíróság elé állítani. Szentiványi Miklós, a dunáninneni kerület felügyelője az egyházi eljárástól eredményt nem vár. Az egyház csak két korrektívumot ismer: a censura ecclesiatikát s a konzisztorialis eljárást. Az első a legszelídebb neme a fegyelemnek, ez — igy szól— azon uraknál, a kiket személyesen ismerek, semmi hatással nem lesz. A lapot nem olvasom rendesen; de azon cikkei után, melyekre engem figyelmeztettek, biztosithatom a t. gyűlést, hogy az a lap minden inkább, mint oly lap, mely az egyház érdekeit képviseli. A konzisztoriumi eljárástól sem vár semmi eredményt. Ha az esperesség nem határozta el, akkor nincs konzisztorium. És elgondolhatják, hogy a nyitrai esperesség mit fog határozni, mikor a főesperes véletlenül ama lapnak a főszerkesztője, az alesperes pedig a társszerkesztője; vájjon milyen határozatot fog hozni az esperesség a maga két főhivatalnoka ellen. Igaz, hogy az ügy fellebb mehetne, ha az ítélet elmarasztaló. De a fölmentő ítéletet aligha fogja fölebbezni az esperességi ügyész, aki a fő- és az alesperesnek testi lelki barátja- Előre tiltakozunk azonban az ellen, hogy az eljárás eredménytelenségéből ami hazafiságunkra következtetés vonassék. Fábinyi Teoíil a bányai kerület felügyelője azt hangoztatja, hogy a hazaüatlan üzelmeket elkövető lelkészek, tanitók ellenében az egyháznak fokozottabb mértéket kell alkalmazni annál, mint a minőt a büntető kódex alkalmazásba vesz. Az államellenes üzelmek ellen mi határozatot hoztunk tavaly, határazatot hoztunk 1880-ban. Most arról van szó, hogy megmaradjunk-e vagy visszalépjünk arról a térről, melyet elfoglaltunk s a melyre most minket a belügyminiszter figyelmeztet. Azért, mert tán nem ütközik a büntető törvénybe, holott csak is ennek megsértése esetében tud az államhatalom közbelépni, nem hiszem, hogy mí a magunk körében ne léphetnénk fel. Az i88o iki s 1882-iki határozatokkal mi egyházunk becsületének fenntartását vállaltuk magunkra, s így szükséges, hogy ott is, a hol a királyi ügyész még nem talál okot a fellépésre, mi azt megtesszük. A helyi viszonyokról érdekes képet nyújtott a dunáninenni kerület felügyelője. Az ebből levont következtetésekre nézve tőle eltérő véleményben vagyok. Azt hallottuk, hogy ,az esperes s az alesperes azok, a kik itt szóba jönnek s hogy az esperességi ügyész ezek lelki barátja. De lehetetlen, hogy a vádlott egyszersmind biró is legyen, lehetetlen, hogy az az esperesség járjon el ily ügyben, melynek feje érdekelve van. Mikor valamely törvényszék elnöke elfogult valamely ügyben, ily esetben csak egy expediens létezik: az, hogy az elfogult helyett elfogulatlan küldessék ki. En nem tudok arról semmit, hogy egyházunkban az általános jogelvektől eltérő szabály lenne. Más e^p jrességnek delegálása az a mód, melynek utján az eljárást folyamatba lehetne tenni Az egyetemes gyűlés az ügyet a dunáninneni szuperintendenciához utasítja, utalva a mult egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének ötödik pontjában az államellenes üzelmekről foglalt határozatokra. Az egyetemes felügyelő egyúttal felhatalmaztatik arra, hogy a belügyminiszternek erről jelentést tegyen s felvilágosítsa arról, hogy habár a»Koruhev* magát egyházi lapnak nevezi, de az az egyházzal semmi összeköttetésben nincsen, attól semmi anyagi, vagy erkölcsi támogatásban nem részesül. Következett azután az államsegélynek az ev. középiskolák részére való igénybe vételének kérdése s felolvastatik a tiszáninneni ref. egyházkerület indítványa, mely szerint az államsegély az 1848-iki XX. t. c. alapján vétessék igénybe a középiskolák fenntartására. Láng Adolf esperes indítványozza, hogy az,indítvány a kerületekhez visszaterjesztessék, hogy alkalmuk legyen vele bővebben foglalkozni. Az ügy nagyon fontos az önfentartásra nézve. Ugy kell eljárni, mint a ref. felekezet tette. A kolozsvári konvent elfogadta a tiszai kerület indítványát és elhatározta, hogy az intézetektől kéressék be a szükséglet kimutatása és a konvent határozza meg, hogy mily összeg kéressék a kormánytól. Az elnök felszólalására az ügy nagy fontosságánál fogva a más napi ülésre halasztatik. 11-én az államsegély kérdésének tárgyalása folytattatik. A bányakerületi superintendentia részéről benyújtott indítványt Fabinyi Teofil bővebben indokolja. Kimondatni kéri, hogy az egyes iskolák ne léphessenek