Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

tárgyalásokba a kormánynyal, hanem az egyetemes gyűlés tanügyi bizottsága tanácskozzék a kultuszminiszterrel az államsegély és a kormánynak nyújtandó befolyás megbeszélésére nézve. Ugyanily értelemben szólalt fel Geduly superintendens is. Czékus tiszai superintendens hangsúlyozta, hogy a tiszai kerület nagyon szegény, nyolc iskolát kénytelen fentartani s igy ereje nagyon kimerül. A tiszai kerület tehát három tanintézetre nézve már kért államsegélyt, mert máskép a rozsnyói, a rimaszombati és eperjesi tanintézetek nem voltak volna képesek fennállani. Ajánlja, hogy a tanintézetek, melyek államsegélyt akarnak kérni, kérelmüket csupán az egyetemes főfelügyelő közvetítésével terjesszék fel, s a módozatok kidolgozására bizottság küldessék ki. Káldy Gyula dunántúli felügyelő ellenkező nézetben van. Ügy vagyunk—úgymond — az 1883-ki XXX. törvénycikkel, hogy ha fölvesszük is sir, ha letesszük is sir. Nagy hatással lesz az iskolák fejlődésére nézve, akár elfogadja az egyetemes gyűlés a segélyért való folyamodást, akár nem él e kedvezménynyel. Az az iskola, a mely szerződésre lépett az állammal, az megszűnt pro. testáns iskola lenni, az nem képes a protestáns érdekeket megvalósítani. Ha a tanárok kétfélék lesznek, t. i. kinevezett állami és protestáns tanárok, kérdés hogy milyen összefüggés lesz küzöttök. Ha a tanárok egy része, különálló hatalomtól függ, nem lehet egységes szellemet föntartani. De pedagógiai szempontból véve is, két különböző irányú tanári kar nem fog protest. szellemet ápolni. Megtörténhetik, hogy az iskolák egy részét be kellene zárni, de ez is célszerűbb, mint az állam hatalmába adni. Mert eljöhet az az idő, midőn jobb viszonyok között az alapítványok szaporodtával, újra fel lehet majd állítani ezeket. Szóló többre becsüli a függetlenséget és szegénységet, mint a megaláztatást és segélyért való folyamodást. Ajánlja tehát, hogy beavatkozást az egyház ne engedjen iskolai ügyeibe. Karsay Sándor dunántúli superintendens hangsúlyozza a kérdés fontosságát és indítványozza, hogy ily fontos kérdésben, mint eddig is, járjunk el közösen a ref. egyházzal. Jelenik-Almássy elfogadja a bányakerület indítványát, azzal a módosítással, hogy azon iskolákra nézve, melyek már folyamodtak vagy szerződésre léptek, bizassék meg a választmány a szerződések megvizsgálásával. Láng Adolf és Ivánka Imre után Győry Elek szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az ev. prot. iskolák felett az egyetemes gyűlés főhatóságot gyakorol. Ha az egyetemes gyűlés nem intézkedik, nem hagyja jóvá a kötött szerződést, akkor a szerződés a törvény értelmében — mely a főhatóság beleegyezését követeli meg—érvénytelen. A kérdést a tanügyi bizottsághoz kéri utasíttatni. Czékus szuperintendens hangsúlyozza, hogy államsegély nélkül egyes főiskolákat fentartani nem lehet. Zimányi igazgató előadja, hogy azt a főgymnáziumot, a melyet ő igazgat, 1200 lelkű prot. község tartja fenn ; most a törvény több követelménynyel lép fel, az egyházközség pedig több áldozatra nem képes. Kérdi, kulturális és egyházi szempontból célszerűbb-e, ha az iskola megszűnik, vagy ha szerződnek az állammal ? O tehát végeredményben csak az ellen van, hogy az egyetem a szerződéskötés ellen nyilatkozzék. Az ügy a tanügyi bizottsághoz utasíttatott. Czékus superint. előterjeszti kerülete javaslatát, hogy az egyetemes gyűlés jegyzőkönyve a tót és német községeknek is csak magyarul küldessék meg, mert a jegyzőkönyv fordítása és nyomatása sokba kerül. Ennek ellenében Geduly superint. azt indítványozza, hogy az ügy a kerülethez küldessék: hogy a jegyzőkönyv pénzbe kerül, az természetes, de hát arra az egyes községek sokat fizetnek. Nóvák esperes indítványozza, hogy a jegyzőkönyv tótul küldessék meg a tót községeknek, mert a községek szeretik tudni, mi történik az egyetemen, de hát vannak olyan községek is, a hol az intelligencia csupán tót. Szeberényi pártolja Czékus indítványát, annyival is inkább, mert a jegyzőkönyveket, akármilyen müveit is a liptói és árvái tótság mégsem érti. Furcsának tartja, hogy a jegyzőkönyvek háromféle nyelven szerkesztessenek. — Jelenik-Almássy azt indítványozza, hogy ha a dunáninneni kerület kívánja a tót és német jegyzőkönyveket, akkor fizesse a kerület egyedül. Geduly biztosítja a gyűlést, hogy az ő kerülete sem fogja követelni ezeket az idegen jegyzőkönyveket. Az ügy fontos lévén, kéri azt a kerülethez leküldeni Ivánka Imre örömmel jelenti, hogy három kerület nem követeli az idegen nyelvű jegyzőkönyveket, a negyedik kerület még nem nyilatkozván, ne csináljunk ez ügyből zágrábi címerkérdést, hanem kérdezzük meg a negyedik kerületet is. Török József szerint ez adminisztrácionális kérdés, és igy az egyetem határozhat, nem kell az ügyet a kerületekhez leküldeni. Doleschall hangsúlyozza, hogy még a többi három kerület sem nyilatkozott, s igy nemcsak a dunáninneni kerület kérdezendő meg. Fabiny Teofil Ivánka indítványát pártolja, Doleschallnak azt válaszolja, hogy formálisan ugyan a kerületek nem nyilatkoztak, de maguk elhatározták, hogy a saját jegyzőkönyveiket is csak magyarul vezetik, s igy elég világosan kimondták, hogy nekik más nyelvűjegyzőkönyv nem kell. A gyűlés Ivánka indítványát elfogadja, Czékus superint, az anyakönyveknek magyar nyelven leendő vezetése tárgyában tesz indítványt, mely Geduly indítványára a kerületekhez utasíttatott. A gyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét Greguss Ágost elhunyta felett. Tárgyaltatott a külföldi egyetemeken levő alapítványi ügyek kérdése. A külföldi papnövelő intézetekben tanuló növendékek számára a 16. és 17. században többen alapítványokat tettek, s alapitó leveleikben határozottan kimor.dták, hogy ez ösztöndijakban csak magyarországi magyar származású ifjak részesíthetők. Mióta azonban Erdély Magyarországhoz csatoltatott, az erdélyi szászok is folyamodnak az ösztöndijakért, s nem egyszer jogtalanul elütik azokat a magyar ifjak elől. Ez nem lehetett az intenciója, mert hisz akkor, ha az ösztöndijakban a szászokat is részesíteni akarták volna, ezt határozottan kimondták volna alapitó-okleveleikben. A gyűlés elhatározta, hogy e tárgyban az illető külföldi egyetemek rektori hivatalát megfogja keresni, és felfogja őket világosítani arról, hogy Erdély csak az 1848. és 1867. törvények által csatoltatott a tulajdonképi Magyarországhoz. Néhány apróbb tárgy elintézése után az ülés véget ért. Lelkészválasztás Séllyén. A zsinati törvények életbeléptetése óta első lelkészválasztás F. Baranyában. Ez volt a megmutatandó: mennyi ben indokoltak az aggodalmak, mellyekkel sokan az uj törvény életbeléptetése elé tekintének. És ez a választás egy csattanós felelet volt az aggódóknak. A próba fényesen sikerült; az uj törvény az ő életrevalóságául