Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

de ha ezt nem tudjuk is, róla ti függetlenek, ti szabadsághősök, ti puritánok el ne feledkezzetek, mert -ugy lesztek igazak, nagyok, ha a nagyról el nem felejtkeztek. Ne feledjétek hitsorsosim, hogy nekünk Krisztus után a legnagyobb ő. O a bátor, a nagy, az erkölcs-, a vallás reformátora. Hogy reá esküdném ? ! Ezt nem teszem, nem tehetem, de azt kijelentem, hogy hitnézetei az enyémiek, és hogy Kálvin oly fő, ki kimagaslik az egyháztörténet alakjai közül. Ez pedig nem azt teszi, hogy türelmetlen vagyok, mert tudom Pál apostollal, hogy az Ur szolgájának — én is az vagyok érdemetlenül — nem kell háborogni, hanem engedelmesnek kell lenni mindenekhez és tűronek. Én nem is versengek. Látom a nagy Luthert és örülök szellemi győzelmén, örülök, midőn leendő koronás fők dicsőitik, de én magamban örülök, hogy az én nagy reformátorom Kálvin, ma itt áll előttem, és serkent hitbuzgóságra, kitartásra, tiszta észre, örülök, midőn látom, hogy az ő nagy szelleme még ma is él egyházunkban, azaz él a kitartás, bátorság, szilárdság. És végre is kimondom, a mit rejtegettem. Kálvin Genfet, — mely ma oly semmi, oly kevés, oly nem kálvinista — n

a

gygyá tette egykor, ma mi, az ő szellemét fölélesztjük, ha a közalapot megteremtjük. Mi köze ehhez Kálvinnak r ! Igen sok. . . Ő nem akart állami, gyámegyházat. O akart életerős egyházat önerején. S ez a derék. Nekem sem kell állami segély, mert azt megölőnek tartom, de kell Kálvini szellemből kifolyó önsegély, midőn a közalapot neved alá helyezem. Tudom, nem lesz lelkész, ki ellened merne hanyagolni ! Azért hiszem, hogy ev. reformált egyházad élni fog szellemed által. Méltó azért, hogy a közalap megteremtése után, hazánk ezredéves ünnepével a reformátosok Kálvin-ünnepet szenteljenek. Dixi etc. Szekeres Mihály, pápai esperes. TÁRCA. János evangéliumának isagogikai ismertetése. (Folytatása.) Az evangélium tartalma. E jeruzsálemi tartózkodása alatt gyógyítja meg Jézus a IX. fejezet szerint a vakon születettet. A csodagyó* gyitás nagy felháborodást szül s a vaknak a községből való kizáratásával csillapszik csak le. A megvetett embert Jézus magához emeli, mert az hitt ő benne. Majd kemény Ítéletet mond a farizeusokra, kik azt mondják »látunk* s azért megmarad biinök. — Erre a 10. fejezetben mint jó pásztort tünteti fel magát, ki a régi theokratia korlátai közül kivezeti az ő nyáját, hogy nekik életet adjon, míg a nyáj nagy részét a lopó öli meg és vezeti el. Azokat a juhokat is előhozza, melyek nem ez akolból valók, s egy akolba gyűlnek össze majd mindnyájan. „Hasonlás támada e beszédekért a zsidók között« s élesebben kezdenek elválni hivei és ellenségei (19—21.) Jézusnak Jeruzsálemből való eltávozásáról nem szól az evangelista semmit ; de épen az általa elmondott események folytán, a kedélyek oly mérvű izgatottsága között nem valószínű, hogy Jézus itt maradt volna egészen a templomszentelési ünnepig, a melyről a következő (22.) versben tudósít, de arról sem szól, hogy hol töltötte el Jézus a két ünnep között elfolyt három hónapot. Jézus hát újra Jeruzsálemben van és jár „vala a templomban, a Salamon tornácában.* A zsidók itt körülvevék s követelik tőle, hogy ne tartsa tovább kétségben lelküket, mondja meg, ő-e ama Krisztus 1 ? Jézus az ő Atyja nevében végrehajtott cselekedeteire hivatkozik, mint melyek bizonyságot tesznek ő mellette. Mennyei atyjával való teljes egységére hivatkozik, mely szükségképen involválja messiási jellemét; »én és az Atya egy vagyunk«, ezzel végzi bizonyitásait. Az istenkáromlás felett felbőszült néptömeg köveket ragadozott s őket lecsillapítandó Jézus arra az ó-testamentumi isteni jellegre hivatkozik, melylyel azok tüntettettek ki, ,a kiknek Isten szólott !« A Messiás istenségében való hitre ez maga elvezethette volna őket, ha az ő juhai közül valók lettek volna. Ezek azonban a hit helyett ismét akarják őtet megfogni; de Jézus »kiméne az ő kezeikből.* Jeruzsálemből most Pereába meg)7

, a Jordánon túl, oda, hol János keresztelt. Ez a János bizonyságtétele által már egyszer meggyőzött, nép hisz benne, mert látják, hogy valamelyeket János róla mondott, igazak voltak (10. 40—42.) Ide küldenek hozzá Lázárnak nénjei, Mária és Márt ha, Bethaniából, amaz izenettel, hogy Lázár beteg. Feltűnő, hogy a nélkül, hogy az elbeszélésekben eddig már valahol említve lettek volna Mária és Mártha, Bethaniát mégis ugy jelzi: „Máriának és Márthának falujok.* Itt sokan, kik a synoptikusok kiegészítésére irott műnek tartják ez evangéliumot, azt állítják, hogy az iró azt feltételezi, hogy olvasói a Llc. 10. 38. 39-ből már ismerik a két testvért s azok lakhelyét s ugyanígy előfeltételezi Ján. 11. 2. a Mát. 26. 6—13 és Mc. 14. 3—9. ismeretét, mert ő maga Jézusnak Mária által történt megkenetését csak a 12. fejezet elején mondja el, holott Máriát már itt úgy mutatja be, mint ki megkente vala az urat kenettel stb. Lázár csodás feltámasztása megérleli Jézus ellenségeinek tervét. Kaiphas tanácsára (11. 49. 50.) elhatározza a nagy tanács Jézus kivégeztetését és mig a Mester Jeruzsálemből távozva Ephraimba megy (54.vers) azalatt ,a papifejedelmek és a farizeusok megparancsolák, hogy ha valaki tudná, hol volna, megmondaná, hogy őtet megfognák* (57. vers.) Nemsokára ezután hat nappal húsvét előtt jeruzsálemi utolsó utja alkalmával betér még egyszer Jézus Bethaniába, hol oly gyengéden tünteti ki őt Mária ; mely megkenetést ugy tekint, mint a mely az ő temetésének idejére tartatott. (12. 7.) A következő napon, mert immár az ő ideje eljött, mintegy beteljesítve testvéreinek néhány hóval