Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI V ATA L : IX. ker. Kiiiizsy-ulca 29. sz, 1. nm, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiőízethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szátm/u.péld-ám^ofel^a,! mindig szolgáJl^a/tVLriJs.'^J B^P Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Reminiscentiák a Luther-ünnepélyre. Lélekemelő, a mit a nagy Lutherről, ennek emlék-ünnepélyéről olvasunk. Az a buzgóság, a mi nyilvánul, dicsérendő. De hát a mi reformátorunkról Kálvinról — mi közöttünk — hallgat az ének? Nem volt-e ő, a puritán nagy? ki szembeszállt egyszerűségével, szilárd jellemével a libertinusokkal, ki 250 frt fizetésével reformálta a bábeli ... Genfet ?! Tudom, hogy szemére vetik türelmetlenségét, s felhozzák Servét megégetését; de ez az akkori idők szelleméből magyarázandó, s nem a mai idők szelleme szerint. Annyi áll, hogy ő lelke erélyével levert minden ellentétet, pápaságot úgy, mint belforradalmat. Egyénisége szilárd, kimagasló, és az akkori idők szelleméből kimagyarázható, s hiába beszélünk másként, — a mi jellemünk most is ő, a mi szellemünk ma is ő. Nem azt értjük ez alatt, hogy ő ellennézetet nem türt, hanem azt, hogy ő — szerintünk — leghívebben féjezte ki azokat, a mit a hitre tartoztak és tartoznak ma is. Mi őt nem szégyeneljuk, követjük és puritán, egyszerű jellemének íerdőjében megkeresztelkedünk ma is. Ha egy reformátor, mint ő, maga előtt látja, lelke meggyőződésével az igazságot, és ezt nem engedi kigunyoltatni — az idők szellemében — mások által, kárhoztassuk-e r elfeledjük-e, megtagadjuk-e mi ev. ref. keresztyének? ezt kérdem én. Mostan, mondják sokan — tudom én miért? nem időszerű ez, a mai szellemmel nem egyeztethető ez. Hát én erre azt felelem: senki se hígyje magáról, hogy igaz, míg igaznak nem bizonyul, ne higyje, hogy bölcs, míg annak nem bizonyul, ne higyje, hogy vallásos, míg az be nem bizonyul, de a nagy reformátorról ezeket bizonyítani nem kell. Szembeszállunk vallástalanokkal, libertinusokkal, könnyen hívőkkel, a pápasággal, és hirdetjük, hogy Kálvin volt az a férfiú, a ki a hit dolgában nekünk igazat szólt. Magyarország ezredéves ünnepét üli nem sokára. Merné-e nem hirdetni, hogy a Kálvinszerű reformátio nagy tényező, azon ős magyar, ha kell független, dacos, önmagát alapul tevő szellem és jellem fenntartásában?! Merné-e tagadni, hogy a Kálvin-szellem tartotta meg nagy részben az ős független szellemet? Ugy-e nem?! Pedig ugy van. Ugy van, dacára az ellenvéleményeknek... Ezt be lehet bizonyítani. Azért a haza ezredéves ünnepén, a hazai reformátusok megtarthatnák a Kálvin 400-zados emlék-ünnepét, és ünnepelhetnék a nagy szellemet, ki élt, hogy éljen, ki meghalt, hogy halhatatlan legyen, kinek szava él... . Legalább én Kálvint, dacára keménységének, dacára hajthatatlanságának, dacára erkölcsszigorának, dacára a nagyok előtti keménységének nagynak tartom ma is, és hiszem, hogy, ki érzi, mi az a vallás honszeretettel párosulva, mi az, midőn a lélek remeg, reszket a meggyőződés győzelméért: az, a sírjában is jeltelen aludni kívánt Kálvint el nem kárhoztatja. > Ma nem tudjuk, hol alszik ő, a puritán, ki felett saját akaratából nem harangoztak, kinek sírját — saját meghagyásából — nem jelölték, 83