Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

erények ápolása tekintetében nem áll oly hátul, mint azt némelyek híresztelni szeretik. Nem képzel ugyanis egyházat esperességiinkben, a hol olyan állapotok uralkodnának, a minőkről a kerületi gyűlésen indítványozónak egy személyes megtámadójától értesült. De épen azért mind két rendbeli indítványt, mint feleslegest mellőztetni kéri. Kutlik János tiltakozik az ellen, hogy nem magyar ajkú gyülekezetekben az isten igéje idegen nyelven hirdettessék, s a gyülekezeteken erőszak tétessék. ifj. Jeszenszky Károly kijelenti, hogy indítványa első része semmi egyebet nem tartalmaz, mint a mit az 1879. évi XVIII. t. c. alapján kiadott miniszteri rendelet az iskolafenntartó testületeknek kötelességévé tett ; s e célból ajánlotta a tegnapi iskolaszéken, a két nyelven való tánitás kötelezettségének kimondását a vallási tantárgyakra, illetőleg egyházi énekekre nézve is. A magyarnyelvű gyermekisteniliszteletek meghonosítását a Gsorváson és Fazekas-Varsándon letelepedett szláv ajkú hívek esete is indokolja, a kik vonakodnak az ott egyedül megengedett magyarnyelvű istenitiszteletekben részt venni azért, mert ők valláserkölcsi neveltetésüket csak anyanyelvükön nyerték. A nem magyarajkú gyülekezetek által hasznait legjelesebb énekeknek szabatos lefordittatása által azt az ellentétet kívánná elenyésztetni, mely annak hiányaban a magyar és egyéb nyelvű istenitiszteletek közölt létezik. Egyébiránt indítványában az erőszakolásnak legkisebb célzata sem foglaltatik, sőt inkább világosan mondatik benne: »hogy a lelkészek gyülekezetük óhajával megelőzőleg járjanak el.« Tatay István úgy fogja fel a dolgot, miszerint ez indítvány ép azon nem természetes állapot megszüntetését célozza, melyre Bánhegyes lelkésze is hivatkozott, melynélfogva a magyar nyelv idegennek, s azon nyelvű istenitiszteleteken való részvétel még olyanok által is, a kik különben magyarul tudnak, a lelkeken elkövetelt erőszakolás jellegével bírónak tekintetik. Eelszólitandónak véli a lelkészeket ily irányban való működésre, de azon világos kikötéssel, hogy a gyülekezeteknek szabad önrendelkezési joga fenntartassák, s nevezett istenitiszteletek meghonosítása fokozatosan a körülményekhez képest eszközöltessék. Kutlik kijelenti, hogy előtte szóló értelmében az indítványt kész elfogadni, Korén Fái túlságos idealismust lat az indítvány második részében és azt, tekintettel a katechizátióknal tett tapasztalatokra, kivihetetlennek tartja. Id. Jeszenszky Károly az indítvány első részét föltétlenül méltánylandónak, de a második résznek figyelembe vételét azon időre halasztandónak tartja, midőn az ott kitűzött eredmény iskoláink által valósággal eléretik. Áchim Ádám esperes elnöki zárszavai után Harsányi Sándor jegyző felolvassa a határozat szövegét, mely szerint esperességünk maga részéről semmi különös intézkedéseket nem tart szükségeseknek arra nézve, hogy a magvar nyelv népiskoláinkban sikerrel tanittassék, mert az eddig is sikerrel taníttatott; a magyarnyelvű istenitiszteletek tartását illetőleg a lelkészi kar felhívatik, hogy ahol a következmények javallanák, gyülekezetük beleegyezése mellett, azokat meghonosítani igyekezzenek. Veres József\ a szarvas-csabai papi conferentia határozata alapján a nazarénusok által elkövetett visszaélések tárgyában, konkrét esetekkel indokolt jelentést tett, melyre nézve határoztatott, hogy az az egyetemes gyűlés utján a kultusministeriumhoz terjesztessék fel. A legközelebbi esperességi gyűlés helyéül Orosháza tüzetett ki A közebédnél igen sikerült toasztokat mondottak Szeberényi Andor, Osztroluczky Géza o nagyságára, Zsilinszky Mihály az evangelikus papságra, Draskóczy Lajos a nagylaki két lelkészre. KÜLFÖLD. A wittenbergi Luther-ünnepély. P'olyó évi november 11-én lesz 400 éve annak, hogy világra született az, ki az egyházi világtörténelemben oly nagyszerű változást idézett elő, s kinek nevével korunknak összes műveltsége, az egész új-világ szabad irányban való fejlődése, haladása oly szoros öszszeköttetésben van. Kedves ő mindnyájunk előtt, kik az uj idők szabad szellemének lobogója alatt küzdünk ; de kiválóan kedves a német protestánsok előtt, kik benne nemcsak a nagy reformátori mű megindítóját, de egyszersmind a néme^ nemzetnek is egyik legtisztább, legeredetibb typusát tisztelik. Mielőtt a születési nap 400-dos évfordulója elérkezett volna, a mikor Luther emléke, azt hisszük, minden egyes protestáns egyház körében kegyeletes ünnepély tárgya leend, intézkedés történt, magának a német császárnak is a közreműködésével, hogy f. évi szept. 13. és 14-ik napjain Wittenbergben egy »egyetemes evangélikus* Luther-ünnepély tartassék. Oekuménikussá ugyan nem nőtte ki magát ezen ünnepély, mert külföldről esak néhány skót és ír theologus, Magyarországból pedig Láng Adolf esperes jelent meg; sőt magából Németországból, s kivált a világi elemből nagyobb számmal jelentek volna meg, ha az ünnepélyt rendezők, kiknek legnagyobb része az ó-porosz egyetemes és tartományi zsinat vezérférfiaiból állott, a liberáüs párt irányában nagyobb figyelmet tanúsítanak; de ennek dacára nemes és megható fellobbanása volt ez a Luther iránti soha nem lankadó kegyelet és lelkesedés tüzének. Az ünnepély sept. 12-én a vártemplomban tartott istenitisztelettel vette kezdetét. A z ufolásig megtölt templom ki volt világítva, felvirágozva, s Luther sírboltjának réz-emléklapja repkénykoszorúval feldíszítve. Az ének elhangzása után az öreg 90 éves, Sclimieder főkonsistoriomi tanácsos lépett a szószékre, ecsetelvén, de csak kevesek által értett hangon ezen ünnepély jelentőségét. Ezután a Bietschel superintendens és a zene- és énekkar által előadott s mindenkit mélyen megragadó oratorium adott kifejezést azon mély hódoló tiszteletnek, mely a Luther iránt lelkesülő vendégek kebleit elárasztá. Az oratoriumba — alig kell mondanunk — beje voit szőve az „Erős vár a mi Istenünk« is. A temolomból a régi város kapuin kivül eső egyik kert nagy termébe gyűltek össze, hol Möller fősuperintendens, a központi dr. Schild polgármester pedig a helyi bizottság nevében üdvözölte a vendégeket. Jól tudom — mondá az utóbbi, — hogy nagyszámú vendégeink látogatása nem a mostani Wittenberget illeti, hanem azon történelmi nagyságú férfiú emlékét, ki e városban lett nagygyá. A társaság itt késő estig együtt volt, többen beszédeket tartva, p. o. Lauxmann helybeli lelkész, Reichard tanácsos, Erőmmel udvari lelkész. A skót és ír presbyteri egyház küldöttei is itt lőnek bemutatva, kik rövid beszédeikben ismertették saját egyházuk helyzetét, majd szólottak Luther reformátiójának nagy jelentőségéről, kiemelve azon befolyást, melyet ez Kálvin és Knox reformációjára is gyakorolt. Az ünnep első napján vagyis 13-án reggel 7 óra. kor megszólalt a város minden harangja, majd a városi templom kettős tornyának erkélyéről hét karéneket (khorál) adtak elő fuvó hangszerekkel. Közben a vártemplom előtt gyülekezett és sorakozott a beláthatlan nagy tömeg. A tanulók, a katonai egyletek és tűzoltók sorfalat