Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

nyos műnyelven nem is könyvtár, hanem csak könyv­halmaz.*) Tudja-e a főt. tiszáninneni egyházkerület, mit je­lent ez ? Ez> azt jelenti, hogy az önök superintendentiá­jában, melyben százakra megy a sanyargó lelkipásztorok száma, abban a szegény kerületben, könyvtárrendezéséit külön dotálnák, egy annak fejében hetenkint csak 4 órát adó, s mégis teljes tanári fizetését húzó egyént, a ki a reabizott könyvtárat nem tudja, vagy nem akarja rendezni. Véghetetlen pazarlás ez, nemcsak egy oly szegény superintendentia, de véghetetlen pazarlás lenne a leg­gazdagabb testület részéről is. Mert ama tanárnak, csu­pán tanári fizetése, csak 1878 óta is ezerekre rúg, holott 4 órai tanárkodása mellett a könyvtárat nem rendezte. A pazarlás mérvének megállapítására fölhozom a magyar nemzeti casino díszes könyvtára rendezésének történetét. Ezt a könyvtárat, mely majd akkora mint a pataki, Barna Ferdinánd nemz. muzeumi könyvtárnok, nem egészen egy év alatt, 3 díjnokkal mintaszerűleg rendezte, összesen 800 frt költséggel, ugy, hogy most már pár száz frt évi fizetéssel díjazott irni olvasni tudó egyén a legszebb rendben tartja az évenként 1000 frt árú könyvvel szaporodó könyvtárat. Számítsa már most fel a tiszáninneni superinten­dentia, mennyibe van neki csak eddig is a pataki théka, mely mai napig sincs rendezve ! És most, latja Szinyei úr, megmondom miért nem akartam én személyi ügygyé degradálni a pataki théka ügyét. Önnek érdekében állott volna azzá tenni, érde­kében állott volna az existentiáját fenyegető dologról elterelni a figyelmet azzal, hogy személyekre viszi át az ügyet. S mivel ez nem akar sikerülni, s mivel rettenetes igazsággal áll szemben: ez teszi érthetővé ingerültségét. A mi engem illet, nekem személyi érdekem itt nem forog fenn, mert Szinyei úrral mindeddig jó viszonyban állottam, tisztességes embernek ismertem, magánindok tehát nem vezethetett. Cikkeimmel mint mindig, most is csak használni akartam, s azért szóltam a pataki könyvtár ügyéhez, hogy legyen foganatja. Hogy ne legyen tovább is egyik nemzeti kincsünk rendezetlen moles, hasznavehetetlen a tudományra nézve. Hiába mondja Szinyei úr, hogy „én Önnel az ügy érdemleges vitatásába nem bocsátkozom." Én azt most már nem is kívánom, mert e tárgyban minden további hírlapi vita, dőreség volna. Gondolatnak is képte­lenség vitatkozni a fölött, vájjon \ an-e egy könyv­tár rendezve vagy n: ncs. Ily vita mindjárt csírájában megszűnik, mihelyt az illető főkönyvtárnok kimondja a tényt, hogy ekkép és ekkép rendeztem a könyvtárat ; s . ha ezt nem mondhatja: se szitokkal, se semmiféle szóval, nem teheti rendezetté, a mi rendezetlen. Vitának tehát közöttünk többé nincs értelme. A pataki könyvtár ügye, az eddigi hirlapi szellőztetés után, oly közügy gyanánt áll a közönség előtt, mely érdemileg semmikép sem intézhető el sajtó útján, hanem a melyet egyedül az illető hivatalos forumoknak kell eldönteni. Protestáns autonom kormányzatunkat eddig is sa­játságos színben tünteti föl, hogy éveken át mintegy ejfelejti, — mert a kerület jegyzőkönyvében nyoma sincs — a könyvtár rendezésére kitűzött két évi határ­idő lejártával, tehát-még lS80-ban, s aztán 1881-ben, *) »Bücherhaufem Petzholdtnál S. 4. — >Damit die Vereini­nigung einer grossen Anzahl Bücher den Namen einer Bibliothek verdiene, miissen sie nach irgend einem System classificirt, so auf­gestellt, dass man sich ihrer bedienen könne, etc.« Constantin: Bib­liothekonomie. >S. 5. 1882-ben s az idén is: (miután az illető főkönyvtárnok mélyen hallgat a rendezési munkálatokról) számon leérni vájjon végre liajtatott-e közgyűlési határozata ? Ugy szin­tén azt is szerfölött compromittálónak tartjuk autonom kormányzatunkra nézve, hogy megengedi, miszerint egy anyaintézetének könyvtáráról „közművelődésünk e drága kincséiől®, másfél hónapig folyik a discussio, s egy lépést sem tesz annak kipuhatolására, vájjon a leg­régibb s tán eléggé tekintélyes szakközlönyében emelt vádak igazak-e vagy nem ? De a mi késik nem muiik. A főiskola felügyeleté­nek mindenesetre kötelessége ez ügyben intézkedni ; s ha az nem vállalkoznék e kellemetlen functióra, bízunk benne, hogy be fog avatkozni ez ügybe, s ki fogja de­rítni a valót az a superintendentia, mely autonom admi­nistrationknak mindenkor bátor védője volt. Mert az a superintendentia be fogja látni, hogy efféle ügyek vég­kép megsemmisítenék a közönségnek autonom kormány­zatunk életképességébe vetett hitét. S bízunk abban is, hogy ha igaznak fogja látni azt a minden könyvtárnok előtt hajmeresztő tétlenségről tanúskodó állítást, hogy egy főkönyvtárnok, egy al­könyvtárnokkal, s rendelkezésére bocsátott elegendő számú segédmunkással évek hosszú során át*) rendez egy, a superintendentia saját véleménye szerint két év alatt rendezhető,**) legföljebb 30.000 kötetnyi könyvtárat: kí­mélet nélkül elmozdítja az illető hivatalnokot azon állástól, melyen nem tette meg kötelességét. Dr. Ballagi Aladár. BELFÖLD A jubiláló miskolci ev. anyaegyház százas bizottságának felhívása és kérelme az egyház — életkörén kívül élő — jóakaróihoz, barátaihoz! Egyházunk f. é. október 7-én töltendi be fennál­lásának első századát. E nemzedéknek jutott a kiváló feladat ís, öröm is. méltóan megünnepelni a százados évfordulót. E nemzedék azonban teljessé akkor teendi ezt az emlékünnepet, hogy ha ünneplő s együtt munkatársakéi felhívja : kegyeletes hálával eg}rrészt azon elődöket, kik az egyházat alapították és fejlesztették az úrban nyugvó, ámde ez egyház történetében élő szellem-alakokat; bi­zalommal másrészt azon férfiakat és nőket, kik az egy­ház jogkörében éltek valamikor, sorsuk intésére azonban annak szövetségéből kiváltak. Előbbieket a százados történetből kivont s közrebo­csátandó »emléklapok«-on felelevenítve nyerendi meg; utóbbiakat e felhívással keresi meg lakhelyeiken. Azokat megtalálja, ezeket véli feltalálhatóknak. Szerencsés legyen e lépésében! Találhassa fel őket csakugyan mindannyiu­kat : hogy legyen teljes ünnepe az egyháznak. *) A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1877. május lw 1 — 4. napjain tartott tavaszi közgyűlésének jegyzökönyvében (50. pont), az. alsóborsodi egyházmegye jegyzőkönyvi fölterjesztésében már azt irja, hogy >a sárospataki főiskolai könyvtár rendezésének mun­kája már évek óta foly*, s egyszersmind kéri a kerületet, »hogy a rendezési munkálat mibenlétéről, a könyvtárnok által évenkint je­lentés tétessék, c **) »A rendezési munkálat két évnél tovább nem tarthat.« Lásd a tiszáninneni ref. egyházkerület 1878. jun. 24-iki közgyűlése jegyzökönyvének 4-ik pontját.

Next

/
Thumbnails
Contents