Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

Sokan egyházunk szülöttei, fiai és leányai közül, itt keresztelve, iskolázva, confirmáltatva és házasodva, vagy már előbb innen elköltöztenek, — nem mehettek el azonban a nélkül, hogy ne vittek légyen kegyeletes szép emléket ezen ápoló egyházanyáról magukkal s ne tudnák azt most, mikor az őket ünneplése magaslatáról megkeresi, feleleveníteni. Sokan egyházunk szülöttei, fiai és leányai közül, házassági vagy másnemű szövetkezés által a Krisztus ezen kertjéből kiplántáltattak s váltak mint oltó galyak vagy önálló törzsek más egyházkerteknek gyümölcsöző nemes fáivá. Lehetetlen, hogy most ne tudjanak kedvesen visszaemlékezni ezen volt kertjökre, melynek anyaföldéből nyerték az első táplálékot, — a hol fényt vetett rájuk s felmelegité őket tavasz munkájára az első napsugár, -— hol mosolyt nyertek rózsás ajkakról, áldást szövetségükre, — nyughelyet szeretteik porló hantjának. Sokan élnek itt közöttünk, ámde velünk már nem. Ezer alakzatú viszonyok által talán elődeikben, talán élő övéik által vagy épen önmagukban bontották fel e szövetséget. A templom, iskola, a temető azonban, a kebel titkai ép ugy mint emlék gyöngyei, a családi irattár ép ugy mint a drága emlékek, tudják őket hangosan figyelmeztetni : hogy ezen egyház-mező számukra is termelt volt néhány aranykalászt egykor 1 Sokan jöttek idegenből s ezen egyház körében vőnek lakást, néhány év múlva azonban eltávoztanak. — Sokan jöttek s elemi iskoláinkban vagy gymnáziumunkban nyertek oktatást. — Sokan jöttek, s itt confirmáltattak, ezen hitközösségben ápolták a hitéletet egy ideig. Lehetetlen, hogy ne tudjanak lelki életük ezen első bölcsejére visszatekinteni, vagy Krisztus ezen egyháza csarnokaira visszaemlékezni s ne lágyulna meg szivük a felelevenedett gyermekkori szép emlékek mindig üde melegétől s természetes rokonszenvvel ne gondoljanak adott alkalmakkor, most különösen, ezen volt egyházukra. Sokan, ha magukban nem is, szeretteik valamelyike által, ki ez egyház körében élt egykor, vagy él most is, vagy társadalmi szövetkezés által csatolvák ez egyházhoz — vagy évkönyveinkből kiismerve azt, tudják méltányolni erőfeszítését, tudnak nemesen érdeklődni ennek sorsa iránt. Lehetetlen, hogy most hidegen hagyja őket azon hir, hogy ezen egyház százados ünnepet ül 1 Azon biztató feltevéssel, s bátorító hiedelemben tehát, — hogy ha egyebe nem, lesz a felhívottak mindegyikének legalább egy virágszála a százados nagy koszorúba mindenesetre : keressük azt a kis ösvényt, mely lakhelyeikhez, — azt a kis ért, mely sziveitek kincses helyére elvezet s felhiva kérünk, hogy : jertek ünnepeljetek velünk együtt, hogy legyen teljes ünnepe ez egyháznak 1 Azon emléklapok, melyek az egyház százados múltjának változatos sorsát töredékes képekben feltárandják : tanúságot tesznek azon nagy küzdelemről, melyet e maroknyi nép vívott önmagával, viszonyaival, egyháza fennmaradásáért; —azon erőfeszítésről, melyet az, kivált az utóbbi 2 évtized alatt kifejtett egyházfejlesztése nehéz munkájában, — azon eredményről, melyet az most a százados magaslaton protestáns hithűség és buzgalom eredménye gyanánt képes felmutatni. Isten mérhetlen kegyelmét áldva vallásos megnyugvással tekinthet vissza százados múltjára . . . vallásos örömmel nézhet intézményein végig: méltó ünnepet szentelhet a multat és jelent tekintve. Ámde . . . e százados magaslatról van a jövőbe is kilátás. Sőt kell, hogy az ünneplésben a jövőnek is legyen döntő szerepe. És e jövő ... az egyház jövője . . . gondteljes felleg az alkonyodó század napon I Négy tanerővel ellátott gymnáziumunk fenmaradhatása . . . négy tanerővel ellátott elemi iskolánk fejlesztése : városi egyház igényeihez mért emelése a tanárok fizetésének : szükséglet, melynek fedezésére a meglevő alaptőke évi jövedelme, a tagok összeségének 2500 frtra felvett évi járuléka, a 2000 frtra felvehető tandíjbevétel elégtelennek mutatkozik. Hozzá járul, hogy a tagok anyagi ereje (nem szabad eltagadnunk) fogyton — f°gy I hogy a tagok egyharmad része vidéken lakik, az elszokás, idegen befolyás, közvetlenül együtt nem élhetés, elveszi a melegebb érdeklődés egyházfenntartó erőrészét, — egy hatoda vándornép, kik jönnek és elmennek a nélkül, hogy kölcsönös kiismerésre, felmelegedésre lett volna alkalmuk, idejük; — az u. n. törzstagok pedig annyit tettek az utóbbi 2 évtized alatt, mennyit egy nemzedéknek másutt, alig nyilt alkalma ily gyorsan egymásután tehetni. Tornyot épített 17 ezer forinton (1863), harangokra költött 4000 (1871. 1878. 1883.) frtot, emeletes lelkészlakot emelt 20 ezer forinton (1877), szegényházat épitett 3000 forinton (1878.), a temető berendezésére 2000 frtot fordított (1878/9.), egy tanszéket a gymnáziumnál, (1868.) 2 tanszéket az elemi iskolánál, (1877.) alapított, évenként 2100 frtot tevő tehervállalással, a tanárok fizetését 200-200 írttal, (1878—1883.) a lelkész fizetését 360 frttal, (1873.) emelé, 960 frt évi teher szaporulattal. Mindezt ezen nemzedék tette 2 évtized alatt: 9600 frt évi terhet vállalt s ahhoz 2500 frttal járul a tagok összesége által évenkint. S e közben jöttek : Ínséges évek, kedvezőtlen viszonyok, pusztitó járvány, nagy közterhek és rémítő árvíz, s mégis ... itt vagyunk, a hol állunk 1 Bizunk az Ur megsegítő kegyelmében! Bízunk az egyház fejlesztő életerejében, abban, hogy lesz erős nemzedék, mely ineg fogja becsülni a sz. örökséget, — megtakarítani a szerezményt, fejleszteni az intézményeket. Bizalmunk erős abban, hogy a jóltevés ama jó lelke, a jövő századra is meghozza a kegyes lelkek jószivű áldozatát s lesz dus magvetésre dus aratás, — arany kalász újra megszentelt mezőn! Reméljük, hogy az idegenné lett, de nem vált férfiak és nők résztvevő jóindulata nem marad tanúbizonyság nélkül egyházunk irányában most sem. S ép ezért hivunk mi, kiket a mult évi százados közgyűlés a végre bizott meg, hogy rendezzünk ez egyháznak nemcsak emlékében, hanem erkölcsi becsében is maradandó százados ünnepet, — hivunk titeket és kérünk : jertek el, miként mi, ünneplő öltözetben, megiinneplendő velünk együtt a százados évfordulót 1 jertek el, miként mi, ünnepi ajándékkal s szenteljetek velünk együtt méltó ünnepet ez egyház múltjának ép ugy mint jövőjének 1 Váljatok be ünneplő munkatársakul egyszer s mindenkorra közénk, kik az élet folytonosságában munkások lenni igyekszünk Krisztus Urunk ezen szentelt jfiezején mindig 1 Hozzatok, ha nem többet is, egy magszemet I Mustármaggá válik ez itt mindenesetre 1 Sokféle intézménye van ez egyháznak. Válassza ki azok közül szabadon ki-kí azt, mely iránt való előszeretete legmelegebb, melyhez drága emlékek kötik, kegyelet és szeretet vonzzák ahhoz a múltból. A ki a nemzedék magasabb kiképeztetésében látja az egyházak képző erejét . is növekvőben, az adjon a gymnáziumra. A ki az alapvetést tekinti főszükségnek, adjon az