Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

tárban, mennyi kézirat, mennyi duplum, mikép áll a cimeliotheca stb. Ezzel a vitának vége szakad, mert tárgytalanná válik, s a felszólaló súlyosan letiporva szégyenkeznék botlásán. De mi történik ? megjelenik a nyilatkozat a Sárosp. Lapok Nyílt terében, a mi azt jelenti, hogy Szinyei úrral, k ért annyi kellemetlenséget szenvedtek tiszttársai, maga a szerkesztő Mitrovics s a segédszerkesztő Radácsi urak, tehát e kérdésben oltalmazó pártfelei: megtagadják vele a solidaritást, nyilatkozatát megbélyegzik, mert ha az, ily viszonyok közt csak extra dominium jelenik meg, az azt jelenti, hogy elitélik saját pártfelei. Szinyei urat mint nem hírlapírót e körülményre eleve figyelmeztetnünk kell, hogy ezek után kellőleg méltányolja azon figyelmünket, hogy ama nyilt-téri cikkére reflektálunk; mert bizonyos, hogy a nyílt tér, kivált a fennforgó viszonyok közt, már nem a lap, hanem annak territóriumán kívül eső, csak olyan piac-féle, hova a lapja tisztaságára féltékeny szerkesztő, a tisztátalanságokat dobálja. Mindezeket itt egyrészt azért adjuk elő, hogy kézzelfoghatóvá tegyük, mikép teszik vogelfrei-á Szinyei urat saját ügyfelei; másrészt hogy fölmentsük a Sárosp. Lapok szerkesztőjét ama vád alól, mintha e közleményt kiadta volna. O azért nem felelős, ő nem vette föl lapjaba, hanem ellenkezőleg : a nyilt piacra utasította. A nyilt-téri közleményt, mely el van ítélve az illető lap által, s mely önmagát még inkább elitéli, ím itt közöljük egész terjedelmében: Nyilt téi*. — Ezen rovatban közlőitekért nem felelős a szerkesztő.— Válaszúi a „Prot. egyházi és iskolai lap" rovatvezetőjének. Ön engemet lapjok legközelebbi számában orvul megtámadott, könyvtárnoki működésemet pelengérre állítván. Ezennel kijelentem, hogy én Önnel az ügy érdemleges vitafásába nem bocsátkozom, mert erőszakos és goromba modoránál fogva — hogy más jelzőt ne használjak — azt tarlom Önről, hogy nem hozzám való tisztességes ember és úgy sejtem, hogy Ön is azon revolverjournalista féle zsidó liuk közül való lehet, kik mai napság hírlapjaink rovataiba csúfosan beléköltöttek és úgy érzik ott magukat, mint kukacok a sajtban. Egy bizonyos tekintetben mégis adok Önre valamit: elismerem kiváló fajtai tulajdonságát, élelmességét; épenazért arra kérem: mondja meg nekem, hol és mikor utalványozták azt az ö szszeget, melyet én könyvtár rendezés dijába felvehetnék?! Szintéi Geizson. E közleményben igazán sértő kifejezés csak a »revolver journalista* kitétel. De minket nem sérthet, mert (mint ez az egész polémia is tanúsítja) csak az igazság fáj, a mi nem igaz, az nem lehet bántó. Már pedig a »revolver journalista« kitétel e lap szerkesztőségének bármely tagját legtávolabbról sem érintheti. Föltesszük azéit, hogy Szinyei ur e kifejezést a nélkül használta, hogy tudta volna a szó helyes értelmét, mely tollát fosztogatásra, pénzzsarolásra használó egyént jelent.*) A nyílttéri sorok egyéb gúnyolódása, nem tisztességes emberekről, zsidó fiukról, stb. szintén, mikép Priamus nyilai, erőtlenül hullanak le a célpont, a Protest. *) Részünkről e helyen csak annyit bátorkodunk megjegyezni, hogy a Sárosp. Lapokhoz közel álló egyének szájában fölötte roszszul áll a mindenkor független Prot. Egyh. és Isk. Lappal szemben hangoztatni holmi pénzügyi üzleteket; holott lapunk múltjában pénzügyi érdekesség csak az, hogy 1860-ban a szániára fölajánlott subventiot kereken visszautasította, mig ellenben a Sárosp. Lapok, mai napig, mint az első és egyetlen subventionált magyar prot. hírlap szerepel. Szerkesztőség. • Egyh. és Isk. Lap szerkesztősége előtt, miután az ís tudvalévő, hogy e szerkesztőségben soha sem működött se zsidó fiú, se valamely nem tisztességes ember. Látja uram, ezért nem jó gyanúsítani, mikor argumentumra volna szükség. Nem is sejti, ki írhatta az eredeti közleményt, mely megszokott kényelmét megzavarta s mégis gyanúsít. Mennyire nem sejté, ki irta azt a pár sort, legjobban tanúsítja az, hogy élelmességet emleget nyílttéri cikkében 1 Gondolni sem tudom, kit képzelhetett Ön a cikk szerzőjének; engem nem képzelhetett, mert Ön e tekintetben csak annyit tud rólam, hogy Patakon, ref. főiskolánkban egy esztendeig teljesen ingyen, meg nem fizetve még csak köszönettel sem, tanítottam, soha egy órát nem mulasztva, magyar művelődéstörténelmet, egyházi műrégészetet s heraldikát. Ez pedig aligha élelmesség. Valamint az sem mutat nagy élelmességre, hogy én, kinek dolgozatait hírlapjaink szívesen látják, s aránylag jól díjazzák: prot. lapokba Írogatok, minek,— épen mert csak a közügyet tekintve, minden képzelhető érdek nélkül mondom ki az igazságot, — ut figura docet, legföljebb az a dija, hogy meghurcolni akarnának. Ezzel ejtsük el a személyi színezetű ügyeket, s térjünk a dologra. Nyilt téri közleményében a dologra tartozó mindössze ennyi van : „mondja meg nekem, hol és mikor utalványozták azt az összeget, melyet én könyvtár rendezés dijában fölvehetnék?!* Erre uram, én, ki kevéssel azelőtt voltam Patakon, midőn az utalványozás történt, előveszem egész hidegvérrel a tiszáninneni ref. egyházkerület 1878. évi junius hó 23-án Sárospatakon tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét, s annak 4-ik pontját szóról szóra ide iktatom a következőkben: „A célba vett (könyvtár-)rendezés nagy és terhes munkáját az egyházkerület ezennel elhatározta, azzal a már eddig is (!r) gyakorlatiasságáról s faradhatlan szorgalmáról ismert Szinyei Gerzson főkönyvtárnokot bízza meg. A könyvtar rendezésére fordítandó összeg, egyelőre 2000 frtban állapíttatván meg : annak utalványozása, a benyújtott javaslat értelmében, részletekben, időnkint, a teljesített munka arányában, a könyvtárnok jelentésére, a végzett munkák számlái bemutatása meHett lesz eszközlendő. A rendezési munkálat két évnél tovább nem tarthat (ez is érdekes; de erről most nincs szó) stb.4 íme a kívánt hivatalos okmány! S én mégsem hánytorgatom, hogy Szinyei ur, oly evidenter bebizonyítható tényt merészelt nyilvánosan eltagadni; beérem azzal, hogy a dologra tartozó egyetlen mondata is meg van cáfolva hivatalos okirattal, s hogy ezzel, nagyhangú dictiója meg van semmisítve. Legföljebb arra nézve teszek megjegyzést, hogy Szinyei ur a jegyzőkönyv tanúsága szerint, »a teljesített munka arányában* kapja fizetését. Szinyei ur tehát, midőn mégis tagadja, hogy fizetést kapott volna: ebből egyenes logikai következtetés csak az lehet, hogy 1878 óta a könyvtárban semmi munkát nem végzett. A pataki könyvtár könyvtárnoka, ama jegyzőkönyv tanúsága szerint: vagy csakugyan teljesíté a könyvtár rendezését, s akkor kapott fizetést; vagy nem teljesíté, s akkor nem teljesítette kötelességét. A jelenlegi könyvtárnok kezén tizenöt év óta van a magyar nemzet s a magyar prot. egyház egyik becses közkincse, a pataki théka. 1878-ban már a fennebbi megbízást kapja, s az eredmény, hogy a könyvtár, — melyet Erdélyitől jórészben cédula-katalógussal rendezve vett át — máig sincs rendezve, s e szerint az, tudomá-