Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

munkálkodik ma is, az nem lehet más mint a vallások vallása. Jézus örökösei követőinek századokon át nem volt más neve mint keresztyén vallás követői, s azon kor emberei, ha nem tudták is ugy körülírni a vallás fogalmát, mint a maiak, olyan tettekben bővelködtek, a melyekért Jézus szelleme igy szólhatott hozzájok: ezek az én atyámfiai — A keresztyénség isteni eredetét és a mi hűségünkre való kizárólagos jogát, minden üldöztetése és romlása dacára is megtartotta. Krisztusban az ige testté lett, a keresztyénség mint vallás csak őt hirdette, s ha ma a felekezetek és sekták özönében s a nagy világ zajában, eltérés van amaz úttól, itt-ott homály ama világossággal szemben: az a mi fogalmunk és szivünk rovására róható fel. Ha nem építhetjük, hát legalább ne rontsuk mi le e fogalmat, hogy a keresztyénség vallás. Nekünk ref. lelkészeknek a legújabb s modernebb meghatározás szerint is főcélunk, az erkölcsi és szellemi tehetségek nevelése : feladatunk a jellem nemesítése s magas célok elérésére lelkesíteni az embert, és arról győzni meg, hogy a világot Isten szelleme lengi át (Estlin, Carpenter); ez semmiből sem tűnik elő világosabban, mint Jézus példája és tudományából, vagy a keresztyén vallás törénetéből, s már csak azért is valóság felel meg e kifejezésnek: keresztyén vallás, mert vallások keletkeztek belőle, még pedig, oly természetes és benső összefüggéssel, mint az apától a fiu, a makkból a tölgy. Azon társaság, melynek egyedüli célja az Isten helyes ismerete és tiszteletének módja meghatározása s alkalmazása, nem lehet más, mint vallásos társaság, s azon fogalom, melyet egészben ahhoz kötünk, nem ellenkezik a vallás fogalmával, de én azt hiszem, elfogadjuk vagy nem, hogy Jézus vallásalapitó s hogy a keresztyénség vallás : ugy is volt és az ugy is lesz. Magát a keresztyénségtől, mint a keresztyén vallás anyaga és szellemétől elválasztani akarni, az embernek annyi, mint Istentől elidegenedni. Ha Jézus nem vallásalapitó, ha a keresztyénség nem vallás, nagyon csekély értelme van akkor Jézus eme szavainak: elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, valamint ennek is: vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek megtörettetik stb. — ezt cselekedjétek én emlékezetemre! pedig nem hogy csekély, hanem ezeknek igen fontos értelmök van s jelentőségök sem csekélyebb, az ön vagy az én vallásomat illetőleg, mint a háznál, a fundamentumnak. Jézus sohasem utasította vissza e szót: mester! A keresztyénség adta nekünk a személyi Istent, melyben még Renan is hisz, mert mint mondja: Oly Isteniek fogalma, a ki atya és a kit lélekben kell imádni, a legnagyobb; Jézus pedig saját szárnyain emelkedett fel hozzá s így lett a keresztyénség által a miénk, és mi ís az övé. E szó alatt tehát: keresztyénség,oly vallásfogalom érthető, mely ugy összegezi a felekezeteket és sectákat magába, mint a pénz fogalom a krajcárt vagy forintot, s ezen átalánosságban áll a keresztyén-ség világuralma. A felekezet emberi, a vallás isteni dolog; Jézus az utóbbit teremtette, és ezzel méltóvá tette magát azon helyre, melyet elfoglal a keresztyén ember szívében és hitében. Ha össze akarjuk hasonlítani a pogány és zsidó-vallással a keresztyén vallást, nem a belőle alakult felekezetek, p. rom. kath. vagy ref. felekezethez hasonlítjuk amazokat, hanem magához a keresztyén valláshoz; s ha a világirodalom elfogadta e szót: keresztyén oly értelemben, hogy alatta sem nem állami, sem nem nemzetiségi vagy társadalmi szövetkezést ért, hanem tisztán és határozottan vallásos társulást, — miért vetnők mi papok vagy lelkészek el, — nem értem. Hitem és meggyőződésem szerint Jézus vallásalapitó és a keresztyénség is vallás. Most a lelkészi pálya anyagi méltatásához térve, azt mondom, hogy a lelkészi pályán, mint bármely pályán jövedelembeli kiilömbség van, anélkül azonban, hogy az akár erkölcsi, akár társadalmi értékére nézve, nagy befolyást gyakorolna az illető egyénre; mert nem a hely vagy hivatal, a mit elfoglal, hanem az, hogy hogyan tölti azt be, a fő; nagy baj lenne, ha a lelkészi pályán levőket is csak a hivatalért, nem pedig önmagokért ís becsülnék, társadalmi értéket is csak félig kölcsönöz a hivatal, mert a társadalomban maga az egyén, mint ilyen értékesiti magát; a hivatal legfölebb alkalmat szolgáltat tenni vagy látszatni, de a kinek ereje vagy bátorsága nincs, hiába viszik ütközetbe. A társadalom rendes körülmények között kevés változatossággal osztja ki a szerepet, hanem azt mondja: tégy magadért, a mit tudsz, másokért, a mit akarsz. Hányszor van az, hogy kisebb hivatali positión levő egyén társadalmi értéke s emberi érdemére nézve megelőzi a nagyobb állomáson levőt, ezt ön legkevésbé vonhatja kétségbe ; én ugy gondolom, hogy az embernek soha sem függött sem irodalmi, sem társadalmi, sem erkölcsi értéke a hivataltól; az ember, ha kisebb, ha nagyobb jövedelemmel biró állomáson van, az épen mindegy, ha van benne tehetség, munkakedv, tenni íog. Az erősakaratu, munkaszerető embert, még körülményei sem igen korlátozzák; sőt a történet és tapasztalás azt bizonyítja, hogy a küzdelmek nemcsak tisztítják az emberi lelket, hanem edzik is; az anyagi körülmények szintén nem igen gátolják a szellemi munkát; hogy ezt bebizonyítsuk, nem kell az apostolokhoz menni, kiknek utódjai és örö-