Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

köseinek tekinti R. K. ur a lelkipásztorokat, de Kálvin és Luther sem valami nagy kényelem s irigylendő körülmények között munkálkodtak, Tompa sem tanácsbiró korában irta legmaradandóbb műveit, sem Arany nem akadémiai titkársága idején. Ha erre az a felelet: nem lehet mindenki Kálvin, Tompa stb.; én azt felelem: a mit egy megtehet, azt más is megteheti, — t. i. hogy munkálkodik — ha van benne tehetség, akarat. Hogy a lelkészi pályára való készület több évet vesz igénybe, mint más pálya, az csak akkor volna a lelkészi kar hátrányára, ha kevesebb eredményt mutatna fel mint más hivatalbeli egyén s a társadalom sem részesítené megkülömboztetett tiszteletben; de ez teljességgel nem áll, mert mind általános képzettség, mind társadalmi tekintetben, előnyösen külömbözteti meg magát a lelkészi kar s őt is a társadalom ; a tudomány minden ága a lelkészi karban számos mívelőt talál, ugy, hogy egy mívelt osztálylyal szemben sincs oka szégyenleni az összehasonlítást. Azon tiszántúl nyomósnak látszó érv, hogy a lelkészi fizetés csekély s elmaradozva való fizetési módozatán nincs kilátás, hogy segítsenek, mert sem zsinati zöld asztalnál nem ült olyan egyén ki 300 frtos lelkészi hivatalban volna, sem pedig kanonika visitatio teljesítésére olyan nem küldetik, hanem olyan egyén, kinek efféle dolgokról, nem hogy tapasztalata, de még fogalma sincs; nálunk ez gyengének látszik, mert nem felel meg neki valóság, mert ha tapasztalása nem volna is, fogalma bizonyára van; s aztán, mind a zsinati képviselőket, mind a kanonika visitatio teljesítőit közbizalom utján választják és pedig istennek hála, a dunamelléki e. kerületben minden tekintet nélkül arra, hogy kis vagy nagy egyházbeli, csekély vagy nagy jövedelmű lelkész, legyen az illető, p. o. a tolnai, felső baranyai esperes; fő és aljegyző s a tanácsbirák közül nem egy a baranyai egyh. megyében, nem a nagy egyházak lelkésze, de a tolnai és somogyi egyházmegyében is ott van a nagy-pali és berényi. E felhozott példákból látszik, hogy ha a kakucsi, dancsházai vagy gyoroki lelkészt, a mi mellesleg legyen mondva, elég hiba, nem választják is meg tanácsbirónak, vagy esperesnek, a várkonyit, n.-palit megválasztják. Ezen példákból kifolyólag azon állítás is meg van cáfolva, hogy a fenn jelzett hivatalbeli egyéneknek fogalmok sincs arról, mi a kevés fizetés, tehát ez átalánosságban nem áll. De másfelől azon következtetés, mi e felfogásból levonható, hogy t. i. a ki a kisebb egyházak vagy csekély jövedelemmel biró lelkészek helyzetéről ismerettel vagy fogalommal akar birni, magának is kis, vagy csekély jövedelemmel biró egyház lelkészének kell lenni, meg nem állhat; a milyen joggal ezt valaki követeli, épen olyan joggal követelhetné azt is, hogy a ki a hét sovány és szük esztendőről akar prédikálni, maga is sovány és szegény legyen. Nemcsak gondolkozni, de tenni is lehet, a tőlünk kiilömböző anyagi körülmények között levők érdekében, csak akarni kell. A gazdag a szegényen , a tudós a tudatlanon, a király a kolduson, soha sem segítene, ha a helyzet és állapot azonosságára várakoznék. A mi pedig azon kellemetlenséget illeti, hogy hiányosan, későn fizetnek, vagy hogy nem felel meg a konventio tartalmának a termény minősége, annak nem mindig az az oka, a ki fizet, hanem az is, a kinek fizetnek. P . .. káplán koromban láttam, hogy a principálisomnak nem valami tiszta búzát fizettek, de hát a két szomszéd kis faluban minden más dologgal együtt, ez is i tisztább és jobb volt, mint nálunk, mert a szomszéd lelkész urak, mind kötelességeik teljesítése, 1 mind jogaik érvényesítésénél, erélyesebben jártak el. Annak bebizonyítására, hogy nem mindig a conventio vagy jövedelemtől függ a biztos megélhetés, sőt a vagyonszerzés sem, — hanem a családfő helyes gondolkozása, a családtagok munkaszeretete és takarékosságától, — szabad legyen példát hozni fel: mikor a jelzett helyen káplán voltam, a jobb és balfelől való kis egyházak lelkészeinél, nem a biztos megélhetés — bár egyik sem volt gyermektelen — hanem jólét uralkodott. Hiába volt tehát a jövedelem több P-don mint V. és N.-Palban, a biztos megélhetés nem ott, hanem itt volt a kisebb egyházak lelkészeinél, pedig a p-di lelkésznek előnyei vollak ezek felett: jó conventio, s vagyonszerzési alap, mert az előtt 40 évvel egy párezer forintot érő vagyonnal ment oda. Ez folytonosan aláhanyatlott, és sok nélkülözéssel küzdött a jó család, pedig alig hiszem, hogy más gyengeségük lett volna, mint a gondatlanság s nem közönséges vendégszeretet, emezek pedig szemlátomást gyarapodtak. E gyarapodást — Isten után, — nem eszközölhette más, mint a családfő helyes gondolkozása, a családtagok munkaszeretete és takarékossága. A család megélhetése,jólétben való fenntartása, nem csak a csekély, de még a jól jövedelmező állomásoknál is szükségessé teszi a szorgalom és takarékosságot. A munka a tőke, a takarékosság a szaporulat. Carey azt mondja: ha jóllétet, megelégedést akarunk szerezni, biztosítani, a család minden tagja teljes mértékben érezze egymásiránt a felelősséget, anyagilag, erkölcsileg, — és igaza van. Hogy sok részben kapja R. K. ur a fizetést, az baj; ott 1

/i

évre 15 részlet esik ; itt Baranyában, a hány fizető gazda, annyi három, négy részlet, mert, bor4

buza, kukoricát, sódart nem is hozhat egyszerre; e bajon itt a sept. 10-iki gyü-