Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-30 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI V ATA L,: IX. ker, Kinizsy-utca 29, sz. 1. em. El őfiz etési di j : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiő űzethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. Teljes szá,m_

u.péld.á,rL37'o3sl^a,l mindig szolg1 Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A lelkészi pálya anyagilag. A >;

>

Protestáns egyh. és iskolai lap^ ez évi 30-ik számában t. Rácz Károly ur egy igen fontos kérdést vetett fel: nyújt-e biztos megélhetést a lelkészi pálya? s e kérdésre érvek és bizonyítékok alapján megfelel,azt mondván: a protestánsoknál, különösen, a reformátusoknál, 8

/io észben, nem nyújt biztos megélhetést, nem annyiban, a mennyiben a mindennapi élet gondjaitól a lelkész felmentve nincs. Nem mintha a lelkészi pálya, kényelmes, anyagi jólét s vagyonszerzésre alkalmas voltát bizonyítani akarnám, mintha az anyagi nehézségeket, melyekkel itt-ott a lelkész és családja — nem mindig hivatalból kifolyólag, hanem máé körülményeknél fogva is küzd — el nem ismerném, hanem azért, hogy szerintem a kép, mely a lelkészi pályát ábrázolja, nagyon sötét, TekLtsük meg tehát más oldalról, tapasztalatnak, tapasztalat, érvelésnek érvelésf állítva elébe, Bár igen tisztelt Görömbey Péter kedves kollégám, helyesen kifejtette és bebizonyította azt, hogy a megélhetés kérdése egyéni kérdés: de mert az igazság, mennél több kézben forog, annál inkább kiderül, tovább menve azt állitom, hogy a lelkészi pálya anyagilag is egyike a biztos pályáknak. A lelkészi pálya, ha megélhetésről van szó, talán még sincs más hivatalokkal oly nagy ellentétben, mint R. K. úr mondja, mert a megélhetés nem a hivatal, hanem az egyénre vonatkozik, az ember pedig bármely hivatalt foglaljon el, megélhetés s ruházatbeli szükségeit fedezi, még pedig nem mindig ugy, a mint a hivatal igényli, vagy körülményeik engedik, hanem ugy, a mint szokása és természete kívánja, mint eléggé igazol az, hogy kontó és adósság van, pedig, ha csak a létező jövedelem, vagy annak bizonyos osztaléka íortdittatnék ilynemű kiadásokra, — nem volna szabad lenni. Én tehát azon tételt állitom fel, hogy bármely közpályán levő egyén vagy annak családja megélhetése, nem egyedül a hivatal jövedelme, hanem az azt betöltő egyén gondolkozásmódja s családja munkássága s takarékosságától függ. R. K. ur a lelkészi pálya jellemzése és körülírásánál, mielőtt az anyagi dolgokra térne, vallásos kedélyétől kissé eltérő kifejezést enged meg magának, a midőn igy szól: a keresztyénség nem vallás : és Jézust nem sorozza a vallásalapitok közé. Ezt még Strausz sRenan sem mondja: bár hány felekezet vagy sekta legyen kinőve mint rügy vagy levél a keresztyénség nagy életerős fájából, egészben véve az mindég Krisztus vallása marad. ^A keresztyénség uj lelki életerő, nemesítő, ujjászülő életelvmondja R. K. s ezt a so kat magában foglaló szót, fogalmat: vallás, mégis megvonja tőle — nem méltányosan jár el. A keresztyénség, mondja egy jeles iró, — eleitől fogva szellemi intézmény volt, a szívnek vallása, melyet a népek és fajok előítéletei és határai nem korlátoztak, mely világi hatalomnak segítségére nem szorult, vagy mint Tertullián oly rég megmondta : unam omnium rempublicam agnoscimus mundum/ ^Istennek legtökéletesebb tanúbizonysága Jézus volt, és senki sem vonja kétségbe, hogy Krisztus gyülekezete semmiféle földi alapon vagy intézményen nem nyugszik, maga az Istenfia által alapíttatván, az államnak nemcsak segítsége, nélkül, de sőt ^lenzése dacára jött létre, és él máig is, századokkal ama hatalmas birodalom elenyészése után, mely fesztére törekedett, hogy egyre megnjulva, megifjodva, folytassa küzdelmét a világgal.* A mi igy keletkezett, a mi igy fejlődött, a mi igy él és