Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-09 / 36. szám

tűrésedet és cselekedeteidet az utolsókat is, melyek többek az elsőknél.4 Szerencsét kívánunk — igy hangzik tovább a határozat— a Consistoriumnak a kolozsvári iskola előmeneteléhez és fejlesztéséhez. Az amerikai unitárius egyházaknak szent öröme lesz, ha az előmenetelre és fejlesztésre bármi uton közre munkálhatnak és ha ezen főiskolával összefűzheti a Channing, Pristley és Richmond szeretett neveket. A magyar egyháznak múltjáért köszönetünket jó haladásáért, a jövőre reményteljes könyörgésünket nyujtjuk bizonyítékul. A rokonszenvnek e szép nyilvánulása, e meleg fogadtatás után Kovács János atyánkfia mondotta el nagy figyelemmel és érdekeltséggel, a hallgatók tetszésnyilvánításaival megszakított üdvözlő beszédét. Es midőn az amerikai unitárius társulat titkára tisztelendő Grindal Reymond ur a társulat évi munkálkodásáról jelentést tett, előadta, hogy Kovács János atyámfiának jelenléte arra emlékezteti az amerikai hitrokonokat, hogy a Richmond Anna nagylelkűségéből néhány év óta egy tanári állomás tartatott fenn a kolozsvári iskolában. A nemes adományból azonban csak 3—4 ezer dollár maradott, mely az unitárius társulat kezelése alá vétetett át. Kifejezte, miszerint reményli, hogy az adomány 10 ezer dollárra ki fog egészíttetni, mely mint állandó alap tartós kötelékül szolgáland az amerikai unitáriusok s az unitárius egyház legrégibb ága közt. Midőn pedig, csakugyan az unitárius társulat jelentése nyomán előterjesztetett, miszerént a társulat 1868-ban a Channing és Pristley tanári széket felállította, de a jövedelmek e célra nem folyván be, a két tanári szék költségei nem fedeztettek, azonban a társulat reméli, miszerént az egyházak most már gondoskodni fognak, hogy az alapítvány állandósittassék, ennek eszközöltetése céljából a gyűlés 12 tagu bizottmányt nevezett ki, hogy a szükséges gyűjtéseket eszközölje. A gyűlésnek eloszlásával kezdődött Kovács János afiának valódi missiója : az t. i. hogy az amerikai unitárius társulattal érintkezzék, s hogy amerikai afiait és azok egyes gyülekezeteit az Unió területén felkeresse. Miként Kovács János atyánkfia jelentésében részletesen elé van adva s miként korábban is a főtisztelendő püspök úrhoz intézett levelében előadta; de kiválólag az amerikai unitárius társulat titkára, Grindal Reynold ur f. évi február 7-ről Kovács János atyafiának, Bostonból történt elutazása alkalmával kelt s Consistoriumunkhoz intézett levelében írja, Kovács János atyánkfia meglátogatta az Unió azon főbb városait, melyekben unitárius gyülekezetek vannak s alkalomszerű beszédeivel, valamint számtalan társas összejövetelek alkalmával tartott érdekes előadásaival és felolvasásaival élénk érdekeltséget keltett a mi vallásfelekezetünk történelme, állapota, jelene és jövője iránt. Jelentése alkalmul szolgált arra, hogy a Richmond-alap az unitárius társulat által jelzett reményhez képest 10.000 dollárra kiegészíttessék. Kovács János az E. K. tanácstól nyert utasításához képest maga a pénzgyüjtés céljából felolvasásokat nem tartott, azonban az egyes gyülekezetekben történt megjelenései és tartott felolvasásai alkalmával gyűjtést rendeztek, e gyűjtéseknek oly szép eredménye volt, hogy miként Grindal Reynolds ur iija, már február 7-ig néhány ezer dollár gyűlt be az egyesületekhez, a Channing és Pristley tanári állomások megalapítására. A vállalat bevégeztével teljes nyugvással számol el az E. K. Tanács, azon hitben lévén, hogy Kovács János afiának mint küldöttünknnk amerikai afiainál történt látogatása, a mellett, hogy alkalmul szolgált az unitárius társulat azon reménye valósításához, hogy a Richmond-alap kiegészíttetett, a mellett, hogy amerikai afiai megkezdették a Channing és Pristley tanári állomások állandósítására szükséges pénzlapot megteremteni; ez anyagi előnyek mellett erkölcsi nagy hatása van a küldetésnek abban, hogy amerikai afiaival, kik közvetve is a szíves jó indulatnak oly sok tanúbizonyságát adták, közvetlen érintkezésbe jöttünk, hogy megismervén multunkat és jelenünket vallásos rokonérzelmökre méltóknak tartanak, minek tanúbizonysága az, hogy nem csak unitárius nevii, hanem más gyülekezetek is készséggel iparkodtak a társulat kedvezményeihez járulni, sőt miként Kovács János afia jelentésében jelezte, a szabadvallási társulat és annak ez idő szerint kiváló vezérférfia Savage ur is készséggel ajánlkozott az alaphoz adományok gyűjtésével járulni. Másfelől meg van győződve E. K. Tanácsunk arról, hogy vallásközönségünknek, szervezetünknek, viszonyainknak Kovács János afia által történt megismertetése kedves szolgálat volt amerikai afiai előtt is. Nagy örömünkre szolgálna, ha rendszeres, összpontosított szervezetünk megismerése némi hatással lenne amerikai hitrokonainknak az individualismus értékesítésére törekvés által az egységnek soraikban tagadhatatlanul lazulása megszüntetésére, hogy mind azok, kik Channing és Parker elveit vallják és hiszik, külsőleg is csatlakozzanak az elveket képviselő amerikai társulat zászlója alá. E. K. Tanácsunk Kovács János afiának valamint hazaérkezésekor, ugy jelentésének beadásakor, kifejezte egész vallásközönségünknek nevében méltányló elismerését és köszönetét azért, hogy e nagy testi és lelki küzdelemmel, feláldozással párosult küldetésben nagy buzgalommal, odaadással, egyszersmind nagy ügyességgel eljárt s gondoskodott, hogy azon erkölcsi jutalom és elégtétel mellett, melyet a megbízatásnak hivségesen történt teljesítése keblének nyújthat, eléggé nem méltányolható fáradozása viszonyainkhoz mérten lehetőleg anyagilag is megjutalmaztassék. Találkozás 25 év múlva. Szabó Károly pápai középtanodai tanár elhatározta, hogy 25 éves tanári jubileumát 1858-ban végzett tanulótársai körében tartja meg. A találkozás aug. hó 30-án történt meg Pápán, az illető tanár ur lakásán. A 23 végzett theologus közül csak 7 jelent meg, névszerént: Csike Lajos ó-szőnyi lelkész, Páli Zsigmond ácsi jegyző, Nagy Károly ősi lelkész, Bokor Benő kisbajomi lelkész nejével, Czirók János aranyosi lelkész, Csekő Gusztáv középtanodai ének-és zene-tanár, Szekeres Mihály takácsii lelkész-esperes nejével. Meg nem jelenésöket levélben igyekeztek igazolni : Begedi István istvándii lelkész, Sebestyény Gyula somogymegyei tanfelügyelő, Zsoldos Sándor mező-őrsi lelkész, Orbán Antal nágocsi lelkész, Vághó Sándor káplán-tanító a b.-somogyi egyházmegyéből. Az a kérdés merült fel a levelek felolvasása után : 13 személyileg vagy levélileg itt van, hát a 10 váljon hol maradt ? holott a baráti meghívás elég terjedelmesen közzé tétetett. A felelet az lett, hogy a IO közül Rózsa István, Sárközy Lajos, Nagy Dániel, Juhász Vince, Zakáli Gerő, Héregi Béla meghalt; Beregszászi Gusztáv, Becsák Sándor, Ángyán Károly és még egy, ismeretlen ok miatt elmaradt.