Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-09 / 36. szám

A 7 megjelent között voltak, kik 25 év óta nem találkoztak, és örömteljes volt a felismerés pillanata. A jubilálandó jó barát, tárt karokkal ölelte megjelent barátait. A 8 tanulótárs első teendőjének ismerte, kedves volt tanárai nt. Kis Ján. hittanár és nt. Kis Gáb. pápai lelkész urak felkeresését, kik előtt Czike Lajos tolmácsolta a tanulótársak érzelmeit, melyre az illetők meghatottan válaszoltak. Azután kötött a 8, egy a sírig tartó szövetséget, ama jelszóval : egy mindnyájunkért, s mindnyájunk egyért, de azzal az értelemmel természetesen, hogy a meg nem jelenhetettek is a szövetség kötelékeibe tartoznak. Ebből kifolyólag testületileg lépés tétetett egy nyomasztó helyzetben levő tanulótárs érdekében, nemkülönben ugyan igy figyelmeztetve lettek a levélírók, hogy megnem jelenésök nem igazoltathatott. Azután a 8 lefényképeztette magát, s egy-egy példányt tisztelete és szeretete zálogául felajánl emiitelt kedves tanárainak. Nevezetes az, hogy Kis János tanár urnák ez osztálybeliek voltak első tanítványai. Végre a kedélyes lakomán jelen voltak a tanulótársakon kivül, emiitett tanár urak, és a jubiláns volt tanítványa Baranyai Sigmond jogtanár, mikor felköszöntők mondattak a tanár tanulótársra, volt tanárukra, a jubiláns édesanyjára, ki szemében örömkönnyekkel boldognak mondta magát, hogy fiának örömünnepén jelenlehetett és a háziasszonyi teendőket önmaga végezheté, mint akarta. Adjon Isten a boldog édesanyának hosszú, hosszú éveket. Az eloszlás előtt határozattá lett, hogy 5 év múlva, — mert most már a 48-as és 49-eseknek csak 5 évenként illik számítgatni, — Ácson lesz találkozás Pali Zsiga barátuknál. Adja Isten 1 Sz. A tiszántúli ref. egyházkerület őszi közgyűlése. Rég nem volt egyházkerületünknek oly népes s a vele kapcsolatba hozott események fontosságánál s természeténél fogva oly fényes s nagyjelentőségű közgyűlése mint a mostani. A gyász váltakozott az örömmel ; a bold. gr. Dégetifeld Imre felett tartott nagyszabású emlékbeszéd s nyomban utána az uj főgondnok Vállyi János beiktatása képezték ünnepélyes s megható nyitányát egyházkerületünk mostani közgyűlésének. Egy uj testület, az egyházkerületi tanácsbiráké, szintén most illesztetett tényleg a superintendentia igazgató hatóságainak keretébe ; a közalap, a minősítés nagyfontosságú kérdései szintén most kerülnek megfontolás és eldöntés alá. De tartsunk rendet előadásunkban, hogy az események folyamát zavartalanul követhessük. Már e hó 2-án, vasárnap megkezdődtek városunkban az ünnepélyességek. E napon érkezett meg ugyanis az újonnan megválasztott főgondnok, Vállyi János, kit az itteni ref. egyház és polgárság részéről a presbyterium, lelkészeivel élén, bandérium kíséretében fogadott; Könyves Tóth Mihály itteni legidősebb lelkész pedig, a tőle megszokott ékesszólással üdvözölt. Harmadnap múlva, kedden (4-én) reggel a tisztelgések nyitották meg az ünnepélyek sorát. Az egyházkerületi gyűlés csaknem teljes számban megjelent tagjai, élükön az ősz főpásztor Révész Bálinttal, a főiskolai tanárkar Kassay Sámuel igazgatóval, a ref. egyház presbyteriuma Könyves Tóth Kálmán lelkészszel egymásután üdvözölték az egyházkerület újonnan választott világi fejét, ki a három megnevezett egyén szónoklataira külön-külön, mély meghatottsággal, mindenkit megnyerő közvetlenséggel és határozottsággal válaszolt. Délelőtti 10 órakor a főiskolai imateremben, az egyházkerületi gyűlés tagjai, a főiskolai tanárkar s nagy szamu diszes közönség jelenlétében Kiss Áron esperes tartott emlékbeszédet az egyházkerület nagy halottja, gróf Dégenfeld Imre felett. A nagyszabású mind felvett tárgyához, mind szerzőjéhez oly igen méltó emlékbeszéd egyszersmind egyházkerületünk azon korszakbeli történetének, melyben grót Dégenfeld a vezérszerepek egyikét oly dicsőségesen vitte, rövidbe foglalt hű rajza volt, s csak a közóhajnak tett eleget az egyházkerületi közgyűlés, midőn a nagyérdemű szerzőnek méltó köszönetét nyilvánítván, művének, mely az ilynemű dolgozatok között az első helyek egyikét íoglalja el, kinyomatását elrendelte. Leróván ily módon a hála és kegyelet adóját egyházi cerületünk elhunyt nagy férfiának dicső emléke iránt, a gyülekezet a diszes gyűlésterembe vonult át, hol is a püspök ur megható imája s rövid megnyitó beszéde után — mely főképen a gyűlésnek ily szokatlan időben történt összehívását okadatolta, a főgondoki hivatalra kétizben elrendelt szavazás ismeretes eredménye olvastatott fel. Hat tagu küldöttség (Szabó, Peterdi, Nagy esperesek: Kulin, Horthy, Ritook gondnokok) bízatott meg az uj főgondnok, Vállyi Jánosnak a gyűlésbe való meghívásával, ki csakhamar meg is jelent, nagy éljenzés között diszmagyarba öltözötten a küldöttség élén. Révész Bálint püspök rövid üdvözlete s felhívása után, a hivatali esküt tevé le az uj főgondnok, ennek végeztével pedig nagyszabású székfoglaló beszédét tartá meg. Elmondá, hogy aggódva, megdöbbenve lép e helyre, de az iránta nyilvánuló bizalom, hű szeretete, melylyel vallása és egyháza iránt viseltetik s főkép Isten kegyelmébe vetett hite s bizalma índitják őt, hogy e nagyfontosságú hivatalt elfogadja, melyben mélyen tisztelt nagyérdemű elnöktársa s az egyházkerületi gyűlés tagjainak nagybecsű segélye mellett, egyháza javára, minden lehetőt meg fog tenni. Hivatkozott s önérzettel mutathatott egyházi téren eltöltött munkálkodásának 28 évére ; hangsulyozá, hogy az egyházba világi 'politikát soha be nem vitt s ezt tenni jövőben sem fogja. Különben egyházi politikája negyedfélszáz éves: a lelkiösmeret szabadságának, az egyház, iskola autonomikus jogainak védelmezése, melyekből jövőre sem szabad csak egy vonalnyit is feladni. E pár rövid vonással rajzolt nagyhatású székfoglaló méltó záradékául 2000 forintot ajánlott fel Vallyi a debreceni ref. főiskola részére. A zajos éljenzés lecsillapulta után ismét Révész püspök emelt szót, a tőle megszokott szónoki hévvel üdvözölvén uj elnöktársát, s kérvén, legyen vele oly jó viszonyban, mint ő elődjével, a megboldogult gróf Dégenfeld volt. j Nagy küzdelmeknek és harcnak eredménye lett Nagyságod megválásztatása — folytatá Révész — de most már kell, hogy elfelejtessék minden küzdelem. Egyesüljünk mindnyájan szeretettel abban a tudatban, hogy Vállyi János a mi szeretve tisztelt főgondnokunk 1 * Vállyi János szép adománya után a Degenfeld örökösök ideiglenes alapítólevele olvastatott fel, mely szerint a bol. főgondnok szóval kifejezett akaratának engedve 30,000 = harmincezer forint alapítványt tesznek a debreceni ref. főiskola számára, mely összegből 25,000 forint egy, a theologiában felállítandó tanszék alapjául szolgáland, a fennmaradt 5000 forint pedig, ha kamataival megkétszereződik, szegény tanulók ösztöndíj alapjául gyü-