Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

hol ez még szilárdan állott. Ellenkezően az egy­háznak azon kellene minden erejével törekednie, hogy ezt az osztályt magának megtartsa s illetve visszahódítsa s e végett a jótéteit kellene gyako­rolnia irányában ugy, hogy többet adjon neki kézzel foghatólag is, mint a mennyit tőle veszen s eny­hítse minden ponton annak szenvedéseit. Sok részben más tekintet alá esik a birto­kos osztály. Készséggel elismerjük, hogy több egyházainkban ez még csekély egyh. terhet vi­sel, ahhoz képest a mint néhol kisebb helyeken az adózás gyakoroltatik; de másfelől vannak gyü­lekezeteink, melyek a birtokarányos adót már eddig is csaknem túlságosan emelték. Példákat mondok mindkét esetre. Egyik nagy egyházunk­ban az egyh. birtokadó (a párbéren kivü!) az ál­lami egyh. adónak 5%-át, a másik szomszédos még nagyobb egyházban pedig i60 /0 -át képezi. Amott a párbér épen kétannyi mint emitt. Néhol egyház után 20 krt, másutt 2 frt 34 krt fizetnek egyh. adóba. Egy negyed telek föld után néhol 1 frt 81 krt, másutt 5 frt 36 krt szednek azon a címen. Van egy igen népes egyházunk, hol 16°/y-os birtokadó következtében a vagyonosabb gazdák terhe igen nagy. Harminc írtnál több egyh. adót mintegy 60 család fizet. De némelyek 80—100 frtig is adóznak s van kettő, a ki 154 frtnál több egyh. kirótt adót fizet! A földbirtokosok pedig állami és községi adóval is leginkább meg vannak róva, mert tudva levő dolog, hogy az uj katasz­ter szerint állami adóba a tiszta jövedelemnek 0.31-ját veszik el, a mi nálunk az I. osztályú föld­nél (holdanként 2 írt 60 krban van megállapítva), mig az iparosok, kereskedők és tőkepénzesek csak 1 o°/0 -kal adóznak. S ha ehhez még azt vesszük, hogy földbirtokot mennyi idegen követelés terheli (a h.-m.-vásárhelyi hiteltelekönyvben a tehersza­porulat 1872. óta 2.943,507 frt!) s a magyar gazdák mily tetemes része az, mely el van adó­sodva: akkor több gyülekezeteinkre nézve, me­lyekben a birtokadó már is tul van csigázva, méltó aggodalom fog el, mikor az adót ismét sza­porítani kell. Mindazáltal, nincs olyan egyházunk, mely­ben még sok szunyadó erő ne volna s van több, hol az anyagi és szellemi kincsek általában nincse­nek kellően kibányászva. De mindenütt csak okkal móddal lehet azokhoz férni. Sajnos, hogy a kon­venti atyák az egyházi szokott egyszerű eljáráso­kat es a helyi önkormányzati jogokat kevésre nézték s aprólékos, aggályaskodó és cikornyás rendszabásaikkal a helyi hatóságokat célellenesen kedvetlenítették és lenyűgözték. Szeremlei Samu. A megélhetés kérdéséhez. A magyar embernek három az istene, három az imádsága, három az áldomás-ivása, három a tánca. — Legyen három, ez alkalommal, a megélhetés kérdésében való felszólalásunk ís. A két előbbi volt Rácz Károly és Márk Ferenc tiszttársaimnak ez ügyben való felsóhajtása ; siralmas, panaszos felsóhajtása, e lapok 30. és 32 dik számában. Midőn a megélhetés kérdése vettettik fel, mindig úgy erzem magamat, mintha a keztyü dobatott volna felém : mintha kihívás intéztetnék hozzám. Felveszem a keztyüt; elfogadom a kihívást. íme állok a sornak! Mindenek előtt megjegyzem, hogy fentisztelt, nagy érdemű tiszttársaim már a cimet elhibázták, midőn a thé­mát igy tűzték ki általánosságban : »nyujt-e biztos meg élhetést a lelkészi pálya* ? s únisono azt felelték rá, hogy nem nyújt. Na már engedelmet kérek ; de azt mondani álta­lánosságban s kereken, hogy a lelkészi pálya biztos meg­élhetési alapúi nem szolgálhat, az talán kissé sok; az már túlhajtott állítás, sőt alaptalan is s mindjárt megin­gatja a bizalmat az olvasóban, a jelzett tárgyról értekező­nek elfogulatlansága felől ' sőt arra enged következtetni, főleg igy aratás után, hogy az érdemdús kollegák egyik vagy másik hallgatóval keserű szóváltásba keveredhettek a »papbér«-szedés alkalmával az »ocsu« és a »rosta-alj« miatt s keserveiket menten papírra tették a jelzett cím alatt. — Persze ! hogy jól elvetették vele a sulykot. — Mert hogy Halason, Debrecenben, Tisza-Nánán, H.-M­Vásárhelyen, N.-Kőrösön, Czegléden, Kecskeméten, Har­sányban, s számos más helyeken sem nyújtana biztos megélhetést a lelkészi pálya, azt ugyan kevés ember hiszi el. Pedig a feltett kérdés, ugy, a mint feltétetett, erre enged következtetni. Téves, hibás lévén mar az alap, a kiindulási pont, melyről az illetők nézeteiket világgá bocsátották, hibás, alaptalan a következtetés is. Hibás, homályos kérdésre, homályos, zavart a felelet is. — Mert ha az mondatott volna, hogy nyujt-e mindenütt biztos megélhetést a lel­készi pálya, azt még én, a ki altalánosságban tisztességes megélhetési módnak s forrásnak tartom a lelkészi állo­másokat, még én is elismerném, hogy mindenütt nem nyújt alapot a tisztességes megélhetésre. — Hanem a kér­dést általánosságban el nem fogadhatom, szó nélkül nem hagyhatom. Sőt azzal szemben allitom, hogy a lelkészi pálya, leszámítva a fizetés beszolgáltatásával sok helyt vele járó kellemetlenségeket, melyeken az »egyházi törvények" 142. §. f. g. és 231 §-nak szigorú alkalmazása által, mely szerint »lelkész, tanitó sat. az őt illető fizetést egyháza tag­jaitól közvetlenül nem szedhetif , segíteni lehet — s ha ezen módozaton segítve lesz, állítom, hogy a lelkészi pálya általánosságban a tisztességes megélhetésre biztos alapot nyújt. Mielőtt ez állításomat igazolnám s okadatolnám, rámutatok egy-két vonással a lelkészi pálya mivoltára, ugy, a mint én, a magam igénytelenségében, felfogom a lelkészi állást a gyakorlati életben. Az »egyházi törvények4 a lelkészi állás mivoltát meg nem határozzák; hivatalos definitióját nem adják. De adták az apostolok. Meghatározzák a homileták s katekheták, vagyis a homiletika meg katekhetika. Gya­korlati szempontból véve: a lelkész a Jézus Krisztus ál­tal hirdetett Isten országának tenyésztője, a vallás-er­kölcsi érzelmek ápolója, a józan felvilágosodás előmoz­dítója. Természetesen ezen célok megközelítése végett

Next

/
Thumbnails
Contents