Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-19 / 33. szám

a felügyelői székbe, s ha erről valaha megfeledkezném, megtalálná az eszközt és módot, hogy innét eltávolíttassam, hisz büszke öntudattal merem kimondani, hogy a dunántúli ev. egyházkerület tagjai közt nincs hazaáruló. Épen azért tartom ezen kerületet hivatottnak arra, hogy egyházegyetemünk azon hitfeleivelj kik nemzetiségi ábrándjaik megvalósítására még önkormányzatunkat is felhasználni jónak tartják, megértesse, miszerint azt tovább tűrni és érettük a nemzet közvéleménye előtt pelengéren állani hajlandók nem vagyunk. Meg kell értetni velők, hogy kétségessé teszik a velők való együttmaradhatást, mert az önkormányzati jog gyakorlására mi sem tartjuk méltóknak azokat, kik idegen hatalom zsoldjában állva megsemmisítésére törnek a magyar hazának, melynek mi hű fiai vagyunk; nem tarthatjuk méltónak arra az önkormányzatra, melyet a nemzet hazafias közvéleménye annak elismeréselil adott nekünk, hogy apáink, midőn hitelveinket védték, egyúttal a nemzet szabadságáért is vérzettek. Fel kell világositanunk a közvéleményt is, hogy a hazaellenes üzelmek megfékezése, megfenyitése az önkormányzat jogkörén kivül esik, a mi erkölcsi eszközeink erre elégtelenek levén; s ha 15 évi alkotmányos életünk alatt ezen üzelmek meg nem szűntek, sőt tovább burjánozhatnak, annak okát nem önkormányzatunkban, hanem azon állami hivatalnokok megbizhatlanságában, hanyagságában és mulasztásában kell keresnünk, kiknek hivatása és kötelessége az országos törvénynek érvényt szerezni. Mi nem fogunk a törvény igazságos szigora miatt feljajdulni, de azt joggal megkívánhatjuk, hogy a hazaárulókat necsak mindig Luther palást, hanem a reverenda viselői között is keressék, találni lógnak azok közt is eleget. Ne legyen semmi tekintet, semmi tekintély, mely azokat óvhassa, hogy a törvény sújtó kezét tie érezzék! Szerény véleményem szerint ez a hely politik ai pártküzdelmek színtéréül nem szolgálhat • . O * mégis, miután nemzeti alkotmányunk és önkormányzatunk oly szorosan össze vannak forrva, hogy az amabban történő változások erre is visszahatnak — hiszen mi vagyunk a légsulymérő, mennyiben a felsőbb légkörök nyomását először is mi érezzük meg — nem kerülhetem el, hogy némelyeket az állam és egyházunk közötti viszonyról el ne mondjak. Ismeretes, hogy úgy az államkormányzat, mint a törvényhozásban az állammindenhatóság elve mind inkább tért foglal; az az állammindenhatóság, melynek föltétele : az állam minden, az egyén semmi, az egyén érdekeit feltétlenül alá kell rendelni az állam érdekeinek; mely a rendet többre becsüli a szabadságnál, csak központosított hatalmat ismer s jogosítva érzi magát az emberiséget — akarata ellenére is — boldogítani. A protest. önkormányzat ellenben a „semmit nélkülünk" elvére van fektetve, az egyén érdekét az egyházával azonosítja; mindenkinek megadja a cselekvési szabadságot, sőt ezen cselekvési szabadságban leli életerejét; hatalmat egyesnek kezébe nem ádsa gyámkodást— legyen az jó vagy rosszakaratú—-nem tűrheti. Ezek oly ellentétek, melyeknek kiegyenlítése alig képzelhető. Mit várhatunk a modern államtól, azt már tudhatjuk, első érintése a középiskolai törvényben jogfosztás volt. De hazám történetéből merített erős hitem, hogy a modern államnak nálunk hosszú élete nem leend, mert anynyi functiót vesz magára az állam, hogy végre is a tehetetlenségnek be kell következni. Be fogják látni államférfiaink, be fogja látni a nemzet közvéleménye, hogy az egy idegen országból behozott plánta, mely a mi szabad földünkön nem tenyészik; nálunk melegház kell neki s ebben csak azok gyönyörködnek s mellette csak azok nem fáznak meg, kik azt ápolgatják. Igen, uraim, fel fog támadni az ős erő, a nemzeti szellem, mely e maroknyi népet ezer éven át annyi ellenséges indulatú népek, annyi vész és vihar között megtartotta. Lerázta az annyiszor magáról a szolgaság vasláncait, le fogja rázni magáról az dlliberalismus papir-békóit is. Ne csodálkozzék azon tehát senki, hogy mi akármely mély állambölcsészeti theoriák kétes eredményű kísérletei kedveért jogainkról önként le nem mondunk, azokon nem alkuszunk, mert a tapasztalásból tudjuk, hogy a fel nem adott jog szellemi hatalom, melynek nem lehet oly mély sirt ásni, hogy ne legyen számára biztosítva a feltámadás. Főtisztelendő superintendens úr, mélyen tisztelt elnök társam ! megható ékes szavakban ecsetelte feladatom, hivatásom nagyságát, mélyen emlékezetembe véstem azokat, — engedje meg, hogy rövid, egyszerű, de őszinte szavakban válaszolhassak. Főtisztelendőségedet is a bizalom emelte a superintendensi székbe, hosszú hivataloskodása alatt hitfeleinek tiszteletét, nagyrabecsülését méltán kiérdemelte, — ezzel az érzéssel szivemben foglalom el helyemet Főtisztelendőséged mellett. Arra kérem, legyen köztünk egyetértés és kölcsönös bizalom, szolgáljon ez például mindazoknak, kik bizalomnál fogva kerületünkben hivatalt viselnek. Legyünk két lélek és egy gondolat, két szív és egy érzés, lelkünknek minden gondolata, szivünk minden dobbanása egyházunk javára legyen szentelve! Igyekezni fogok, hogy méltó társa legyek. Nekem nemcsak szóval és tettel hatni, hanem példát adni is feladatom. Áldozatkészség tartotta és tartja fenn intézeteinket, intézményeinket; ezen kötelességemnek is eleget kívánok tenni s 65*