Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-19 / 33. szám

a hierarchia benne ki nem fejlődhetett; ez által lett lehetővé, hogy a két elem között a batalomérti természetszerű küzdelem elkerültetett. Az erők ez egyensúlyának tulajdonítom mind azon eredményeket, melyeket anyagi, erkölcsi és szellemi tekintetben elértünk. Ugyanazért mindenkor a legnagyobb tiszteletben fogom tartani mélyen tisztelt főtisztelendő elnöktársam jogait, de arról is biztosítom a kerületet, hogy a felügyelői jogokat a gyakorlat által meg nem gyengítve, teljes épségükben fogom utódomnak átadni. A protestantismus mindenkor nagy súlyt fektetett a nép nevelésére, mert a prot. hitelvek befogadására nemcsak a szív fogékonysága, de az értelemnek bizonyos fokú fejlettsége is megkívántatik. Egyházkerületi rendszerünk a népiskolákat az egyház veteményes kertjeinek nevezi, gondom lesz reá, hogy azokban nemcsak a lelket mivelő tudomány, de a szivet nemesítő hit virágai is tenyésztessenek, oly kertészek pedig azokban ne alkalmaztassanak, kik a vallástalanság dudváját becsempészik. Ha már nagy súlyt kell fektetnünk a népiskolára, még fontosabb, még mélyrehatóbb egyházunkra nézve a középiskola. A milyennek neveljük az ifjúságot, olyan lesz a jövő. A hanyatlás vádja emeltetett középiskoláink ellen, a vád súlyos, de kérdés, váljon csak a mi középiskoláinkat illeti-e ? Hogy a régi protest. középiskolák megfeleltek hivatásoknak, arról bizonyságot tesznek azon férfiak, kik azokban nevelkedvén a nemzeti irodalom minden ágában, a politikai közéletben mint szónokok és státusférfiak, a tudomány egyéb szakaiban mint kimagasló tudósok nevüknek dicsőséget, közülök sokan, igen sokan halhatatlanságot szereztek. Ha egyáltalán lehet szó hanyatlásról, ugy az okot az állami tanrendszerben vélem feltalálhatni, melyhez, hogy ifjaink a felsőbb iskolákat látogathassák, nekünk is kellett alkalmazkodni. Kísérleti kapkodás jellemzi ezt; a reál és humán iskolák feladatának összezavar ásóból származott ezen tömő, magoltató rendszer, mely a tananyag nagy tömegével csak az emlékezőtehetséget terheli, de sem a tanárnak, sem a tanítványnak az anyag belső feldolgozására időt nem engedve, a felfogási, gondolkozási és ítélő képességet kímiveletlenül hagyja. Hogy a magas tanügyi kormány sincs az eredménynyel megelégedve, jele, hogy egy uj tanrendszer kidolgoztatásán fáradozik, lesz-e sikere? az a jövő titka. De bármi legyen ezen munkálkodás eredménye, szerény véleményem szerint alkalmaznunk kell, még meglevő önkormányzati jogunknál fogva az országos törvény keretén belől, a regi protest. középiskolák jónak bizonyult paedagogiai elvét, hogy „non multa sed midtum." Különös figyelmet kell fordítanunk a ldassikai nyelvek tanítására, de a fősúly ne ezen nyelvek philologiájának, s nyelvtani szabályok gépies betanitására legyen fektetve, hanem magának a nyelvnek megtanulására, hogy az ifjúság ne fordításokból, de önerejéből legyen képes a klassicitás szépségeit megismerni, elsajátítva az irály tömörségét s a gondolatok szabatos kifejezését, s nem íogjuk többé hallani a panaszt, hogy az ifjúság a klassikus nyelvek tanulásával haszontalanul tölti el idejét. Különös figyelmet kell fordítanunk általában a történelemnek, különösen a hazai történetnek meghamisítaflan tanítására. Hangsúlyoznom kell a hamisítatlan szót, mert a hazai történetirodalomban oly irány is kezd mutatkozni, mely a tudományos kutatás örve alatt a történeti igazságot is arcul ütni merészkedik. Különös gondot kell fordítanunk a történelem tanítására azért, mert ez egyike a leghathatósb eszközöknek az ifjak jellemének képzésére, kidomboritására, az ifjú lelkekben eszmények teremtésére s majdnem az egyedüli eszköz a fogékony ifjú szivekben a hazaszeretet szent tüzét ugy meggyújtani, hogy az még a késő aggkorban se bírjon kihamvadni. Végre ne szorítsuk ki középiskoláinkból a philosopliiai tantárgyakat, biztosítsuk számokra az őket megillető helyet, mert elengedhetlen teltételnek tekintem, hogy ifjaink a felsőbb tanintézetekben eredménynyel végezhessék tanulmányaikat, miszerint azokban gondolkozó, iskolázott elmével lépjenek. Ha látni fogja a közvélemény, hogy mi nem blazírt világpolgárokat, felületes encyclopaedistákat nevelünk, nem fog a féltékenység és elfogultság szavára hallgatni, hanem igazságot fog nekünk szolgáltatni. Hittani intézetünket teljesen főtiszt, elnöktársam hatáskörébe tartozónak tekintem, nekem csak az lehet feladatom, miszerint együttesen arra ügyeljünk, hogy abba oly ifjak fel ne vétessenek, kik később lelkészi karunk magas erkölcsi és szellemi reputatióján csorbát ejthetnének. Kötelességemnek tekintem a vallásfelekezetek közti béke és egyetértés fenntartását, különösen ápolni a testveri jó viszonyt lielv. liitval. testvéreinkkel. Elmúlt már, uraim, a lélekfogdosás ideje; a positiv vallásokra egy szebb, nemesebb hivatás vár: a harc a vallás iránti közöny s hitetlenség ellen, melynek romboló hatását érzi már is a család, a társadalom, érezni fogja az állam is. Történeti igazságot tolmácsol a nagy Berzsenyi mondása: „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs;" örök igazság, hogy erkölcs nélkül nincs vallás, de vallás nélkül sem lehet igaz erkölcs' Felesleges talán azt kijelentenem, hogy a magyar állameszme renditliétlen híve vagyok, mert ha az nem volnék, e kerület nem ültetett volna