Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

Különben nyugodjék csendesen a gyulafejérvári könyvtár polcán, fiatalabb Graduált nála még nem láttam, s előttem csak épen ezért érdekes. A rendetlen berendezésen túl, más épen nincs benne, a mi a búvár figyelmét magára vonhatná, se egy uj hymnus, se egy uj dallam, mind csak az, a minden jó izlés előtt kiállhatlan rituális gajdolás, nyafogás, még csak a »Kyrie puerorum* sincs benne, a melyben legalább igazi szép dallam-menet található. Külömben — mint a bemutatott tartalom mutatja — töredék, s részint az Öreg, részint más irott Graduálokból másolva az egész. 2. Mint a bemutatott tartalomból látható, töredék az egész. Nagyon bajos is a mai korban már teljes egész irott Graduált találni, sőt én azt mondom eddigi tapasztalataim után: teljes egész írott Graduál nem is létezett soha, ezt bizonyítják az Öreg megjelenése előttiek (a Nagy-Dobszai egy része, a Kálmáncsai, Spátzai-féle sat.); az írók egyik darabot le, a másikat nem írták, kinek mint tetszett, ezért látszik oly nagy hézag és külömbség közöttük. Egyöntetűségre törekedett a dicső Bethlen Gábor fejedelem, midőn nemcsak Erdély, de Magyarországból is (az öreg Gt adual első szavának bizonyítása szerint) a különféle Graduálokat összehordatta, ezekből szerkesztődött azután az 1636-ban megjelent Öreg. Az ettől vett másolatokban is van külömbség, miként azt a kezünk alatt levő Codex bizonyítja. Az általam ismert másolatok között legteljesebb a Béllye-i (a debreceni ref. coll. ktárban ; ismertettem az ottani prot. lap 1882. é. f.), mely 11 év alatt készült. 3. Idokorát tekintve, az elmondott kimutatások szerint, határozottan 1650 utánról való. Es most emlékezzünk meg az úttörő nagy bajnokról, Toldy Ferencről, a ki szerény munkálkodásomat e téren figyelemmel kisérte, talan néha rosszalta is, hogy semmi lévén, néha úgy merészeltem szólni ő róla, a mint \ szól ttam ; nem tehettem másként. Én örök dicsőséggel hódolok az ő nagy nevének, teremtő munkásságának, csudálkozva bámulom roppant tevékenységét; de miután saját tapasztalataim s kutatásaim nyomán meggyőződtem arról, hogy ő sokat tántorgott, esett, bukott (nem csuda! töretlen, járatlan, rögös utakon kellett járnia) : az irodalomlörténeti hűség és igazság érdekében szent kötelességemnek tartám — a mennyire tehetségemben állott — az ő hiányait helyreigazítani, melyre ezután is, a mig csak tehetségemben áll, törekedni fogok. Igen — mondja valaki, — de ha te igy haladsz, mint eddig, akkor felforgatod a magyar irodalomtörténetet, beláthatlan zavaroknak okozója leszesz, mert a tudós irodalomtörténészek, tanárok, mégsem fognak hallgatni a te hitvány szavadra, hanem indulnak az úttörő nagy mester után, mint a tudós Jakab Elek és Bogisich urak is, azontúl rád mennek s legyötörnek, s ha most nem, 50 év múlva is semmivé teszik állításaidat stb. stb., mert majd jöhetnek még elő lappangó okmányok, melyekből egészen más derülhet ki. Nem bánom, csak annyit mondok : a J^otliesis,"az »aszongyálcaz »ez mondta, az mondta'1

— itt nem ér semmit, nagyon reális téren mozgunk, itt nem lehet auctoritás más, mint egyedül az a reális tárgy, amelylyel foglalkozunk, s az a reális tárgy maga megmondja, hogy ő micsoda, mintime, a Battyány-Codex megmondotta. Különben minden tekintetben meglesz a haszon, mert szerető szivvel ápolt közkincsünk, a magyar irodalom bizonyára csak nyerni fog, akármelyünk legyen is a vesztes. Kálmán Farkas. KÜLFÖLD. A Confucius-cultus Chinában. 11. Azokon a helyeken, a hol a ceremóniák tartatnak, napfelköltekor egy ökör, kilenc juh s ugyanannyi disznó fényes processióval a templomba vezettetik. A kíséretet képezik mandarinok, zenészek, zászlóvivők, mind ceremoniális ruhákban. Másnap az áldozatra szánt szegény állatok a vágószínben levágatnak. A juhok megnyiratván, az ökrök és disznók megnyúzatván, testeik az oltárra helyeztetnek, az ökör a Confucius táblájával szemben álló oltárra, a többi áldozatok a főtanitványok táblájával szemben. A harmincféle gyümölcsből, virágból, mézből, úgyszintén 17 fehér selyem tekercsből álló ajándék bemutattatik a nagy bölcsnek. E selyem tekercsek közül kilenc a nagy oltár keleti oldalán álló kicsiny asztalra, a többi tekercs pedig a nyugoti oldalon levő hasonló asztalkára helyeztetik. Ezekre tétetik még három tömjéntartó edény, két üveg bor és 24 cscsze vallási ital áldozatul. Ezek közül öt igen szentnek tartatik, rézből van, hat hüvelyk magas, három lábon áll, két füle van s két oldalára van vésve az a mesebeli négylábú állat, melyet a chinaiak keim-nek neveznek. A többi csésze porcellánból való. A 64 zenész, nagyon kezdetleges fuvó, húros és verő instrumentumaival a nagy oltár mellé helyezkedik s az ezen ünnepély alkalmával énekeltetni szokott két hymnuszt kisérik, vagy legalább iparkodnak kisérni. A négy tanácsos oltárára két juh és két disznó helyeztetik, 25-féle gyümölcscsel, virággal és mézzel. A tiszteletes tanítványokról sem feledkeznek meg s bár ezek hatvannégyen vannak, mégis csak két juh, ugyanennyi disznó és tízféle gyümölcs, virág és csemege nyujtatik nekik. Midőn mindez ekként elkészül, s a polgári és katonai hatóságok a templomban megjelennek, megkezdődik a ceremónia. Mig a jelenlevők a szentély négy szegletén a nagy oltár felé fordulva elhelyezkednek, az alatt két fehér ruhaba öltözött hivatalnok, a zászlótartók és harminc pávatollas fiatal ember letelepülnek egy kőállványra a főszentély bejáratánál. Ekkor előlép a ceremonia-mester s a Confucius lángeszét ábrázoló táblahoz menve igy szól: „Fogadd el szellem*, mire egy másik ceremónia-mester válaszolja: „a szellem elfogadta.« Ekkor egy követ lép elő, a ki hosszas térdhajtogatás után ily beszédet intéz Confuciushoz : „Nagy vagy te, ó tökéletes bölcs! Erényeid és doktrínáid teljesek 1 Hozzád nincs hasonló ember ! Téged minden királyok tisztelnek ! Doktrínáid, törvényeid dicsőségesen győzedelmeskedtek ! Te vagy példányképe e gyülekezetnek! A szent edények előhozattak! Tisztelettől remegve zendítjük meg énekeinket és verjük dobjainkat.« E pillanatban zenészek és énekesek megkezdik a hymnuszt, a térdeplő mandarinok pedig arccal háromszor a földre boiúlnak. Ezután a kormányzó, vagy a császárt képviselő főhivatalnok, két szolga kíséretében a keleti ajtón belép a szentélybe, s az áldozatokkal bemutatja hódolatát Confuciusnak. De mielőtt az oltár elébe lépne, megmossa kezeit egy ércedényben. Ez a hajdani Róma templomaiban is szokásban volt. E ceremoniázó, arccal az oltár felé fordulva letérdepel és leborul, ez alatt egy jobb keze felől álló szolga