Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

Különben nyugodjék csendesen a gyulafejérvári könyvtár polcán, fiatalabb Graduált nála még nem láttam, s előttem csak épen ezért érdekes. A rendetlen beren­dezésen túl, más épen nincs benne, a mi a búvár figyel­mét magára vonhatná, se egy uj hymnus, se egy uj dal­lam, mind csak az, a minden jó izlés előtt kiállhatlan rituális gajdolás, nyafogás, még csak a »Kyrie puerorum* sincs benne, a melyben legalább igazi szép dallam-menet található. Külömben — mint a bemutatott tartalom mu­tatja — töredék, s részint az Öreg, részint más irott Graduálokból másolva az egész. 2. Mint a bemutatott tartalomból látható, töredék az egész. Nagyon bajos is a mai korban már teljes egész irott Graduált találni, sőt én azt mondom eddigi tapasz­talataim után: teljes egész írott Graduál nem is létezett soha, ezt bizonyítják az Öreg megjelenése előttiek (a Nagy-Dobszai egy része, a Kálmáncsai, Spátzai-féle sat.); az írók egyik darabot le, a másikat nem írták, kinek mint tetszett, ezért látszik oly nagy hézag és külömbség közöttük. Egyöntetűségre törekedett a dicső Bethlen Gá­bor fejedelem, midőn nemcsak Erdély, de Magyaror­szágból is (az öreg Gt adual első szavának bizonyítása szerint) a különféle Graduálokat összehordatta, ezekből szerkesztődött azután az 1636-ban megjelent Öreg. Az ettől vett másolatokban is van külömbség, miként azt a kezünk alatt levő Codex bizonyítja. Az általam ismert másolatok között legteljesebb a Béllye-i (a debreceni ref. coll. ktárban ; ismertettem az ottani prot. lap 1882. é. f.), mely 11 év alatt készült. 3. Idokorát tekintve, az elmondott kimutatások sze­rint, határozottan 1650 utánról való. Es most emlékezzünk meg az úttörő nagy bajnokról, Toldy Ferencről, a ki szerény munkálkodásomat e té­ren figyelemmel kisérte, talan néha rosszalta is, hogy semmi lévén, néha úgy merészeltem szólni ő róla, a mint \ szól ttam ; nem tehettem másként. Én örök dicsőséggel hódolok az ő nagy nevének, teremtő munkásságának, csudálkozva bámulom roppant tevékenységét; de miután saját tapasztalataim s kutatásaim nyomán meggyőződtem arról, hogy ő sokat tántorgott, esett, bukott (nem csuda! töretlen, járatlan, rögös utakon kellett járnia) : az iro­dalomlörténeti hűség és igazság érdekében szent köte­lességemnek tartám — a mennyire tehetségemben ál­lott — az ő hiányait helyreigazítani, melyre ezután is, a mig csak tehetségemben áll, törekedni fogok. Igen — mondja valaki, — de ha te igy haladsz, mint eddig, akkor felforgatod a magyar irodalomtörté­netet, beláthatlan zavaroknak okozója leszesz, mert a tu­dós irodalomtörténészek, tanárok, mégsem fognak hall­gatni a te hitvány szavadra, hanem indulnak az úttörő nagy mester után, mint a tudós Jakab Elek és Bogisich urak is, azontúl rád mennek s legyötörnek, s ha most nem, 50 év múlva is semmivé teszik állításaidat stb. stb., mert majd jöhetnek még elő lappangó okmányok, me­lyekből egészen más derülhet ki. Nem bánom, csak annyit mondok : a J^otliesis,"­az »aszongyálcaz »ez mondta, az mondta'1 — itt nem ér semmit, nagyon reális téren mozgunk, itt nem le­het auctoritás más, mint egyedül az a reális tárgy, amely­lyel foglalkozunk, s az a reális tárgy maga megmondja, hogy ő micsoda, mintime, a Battyány-Codex megmondotta. Különben minden tekintetben meglesz a haszon, mert szerető szivvel ápolt közkincsünk, a magyar iro­dalom bizonyára csak nyerni fog, akármelyünk legyen is a vesztes. Kálmán Farkas. KÜLFÖLD. A Confucius-cultus Chinában. 11. Azokon a helyeken, a hol a ceremóniák tartatnak, napfelköltekor egy ökör, kilenc juh s ugyanannyi disznó fényes processióval a templomba vezettetik. A kísére­tet képezik mandarinok, zenészek, zászlóvivők, mind ce­remoniális ruhákban. Másnap az áldozatra szánt szegény állatok a vágószínben levágatnak. A juhok megnyirat­ván, az ökrök és disznók megnyúzatván, testeik az ol­tárra helyeztetnek, az ökör a Confucius táblájával szem­ben álló oltárra, a többi áldozatok a főtanitványok táb­lájával szemben. A harmincféle gyümölcsből, virágból, mézből, úgyszintén 17 fehér selyem tekercsből álló aján­dék bemutattatik a nagy bölcsnek. E selyem tekercsek közül kilenc a nagy oltár keleti oldalán álló kicsiny asz­talra, a többi tekercs pedig a nyugoti oldalon levő ha­sonló asztalkára helyeztetik. Ezekre tétetik még három tömjéntartó edény, két üveg bor és 24 cscsze vallási ital áldozatul. Ezek közül öt igen szentnek tartatik, réz­ből van, hat hüvelyk magas, három lábon áll, két füle van s két oldalára van vésve az a mesebeli négylábú állat, melyet a chinaiak keim-nek neveznek. A többi csésze porcellánból való. A 64 zenész, nagyon kezdetleges fuvó, húros és verő instrumentumaival a nagy oltár mellé helyezkedik s az ezen ünnepély alkalmával énekeltetni szokott két hymnuszt kisérik, vagy legalább iparkodnak kisérni. A négy tanácsos oltárára két juh és két disznó helyeztetik, 25-féle gyümölcscsel, virággal és mézzel. A tiszteletes tanítványokról sem feledkeznek meg s bár ezek hatvannégyen vannak, mégis csak két juh, ugyanennyi disznó és tízféle gyümölcs, virág és csemege nyujtatik nekik. Midőn mindez ekként elkészül, s a polgári és ka­tonai hatóságok a templomban megjelennek, megkezdő­dik a ceremónia. Mig a jelenlevők a szentély négy szeg­letén a nagy oltár felé fordulva elhelyezkednek, az alatt két fehér ruhaba öltözött hivatalnok, a zászlótartók és harminc pávatollas fiatal ember letelepülnek egy kőáll­ványra a főszentély bejáratánál. Ekkor előlép a ceremonia-mester s a Confucius lángeszét ábrázoló táblahoz menve igy szól: „Fogadd el szellem*, mire egy másik ceremónia-mester válaszolja: „a szellem elfogadta.« Ekkor egy követ lép elő, a ki hosszas térdhajtogatás után ily beszédet intéz Confu­ciushoz : „Nagy vagy te, ó tökéletes bölcs! Erényeid és doktrínáid teljesek 1 Hozzád nincs hasonló ember ! Té­ged minden királyok tisztelnek ! Doktrínáid, törvényeid dicsőségesen győzedelmeskedtek ! Te vagy példányképe e gyülekezetnek! A szent edények előhozattak! Tiszte­lettől remegve zendítjük meg énekeinket és verjük dob­jainkat.« E pillanatban zenészek és énekesek megkezdik a hymnuszt, a térdeplő mandarinok pedig arccal három­szor a földre boiúlnak. Ezután a kormányzó, vagy a császárt képviselő főhivatalnok, két szolga kíséretében a keleti ajtón belép a szentélybe, s az áldozatokkal be­mutatja hódolatát Confuciusnak. De mielőtt az oltár elébe lépne, megmossa kezeit egy ércedényben. Ez a hajdani Róma templomaiban is szokásban volt. E ceremoniázó, arccal az oltár felé fordulva letér­depel és leborul, ez alatt egy jobb keze felől álló szolga

Next

/
Thumbnails
Contents