Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

tak a gyülekezet által énekelt hymnusok, megelőzvén őket (a pap antiphonája után) az invocatio. 1. Immár az nap feljővén. (Öreg : Az nap feljővén immáron.) II. Immár mostan ó sz. lélek. (Öreg: Mostan ósz. lélek.) III. Igaz biró nagy úr isten, IV. Allatoknak megtartója, V. Látod is sziveinket, VI. Mindenkor téged úr isten, VII. 0 felséges áldott király, (az Öregben kissé változtatva.) Vili 0 mennyei mi sz. atyánk, IX. Ad primam : Felséges atya ur isten, X. Könyörögjünk az istennek Krisztus által, XI. Atya istennek egy fia, XII. Az éjszakai setétség, (némi különbséggel.) Hymni dominicis dieb. canendi: 0 mi sz, atyánk kegyes és kegyelmes (némi különbség) Alius : 0 áldott atya úr isten, Jézus Krisztus mi mesterünk, (némi különbség.) Eddig épen azon rendben következelt minden (a hymnusokon kezdve), a mint az öreg Graduálban található. Alius : Idvezlégy irgalmas, (Öregben nincs.) Commendatio Amoris dei erga nos: Jer dicsérjük keresztyének. Alius : Sok nyavalyánkban, (versfőkből : Steplianus D. azaz István deák = Temesváry István, telegdi ref. oskolamester volt 1569-ben, lásd: Heltai Cantionale 1 574. Ez ének megvan a XVI. szazi gyűjteményekben is.) Nativitatis. Corde na: Atya istentől születék. Fost epiphanias: Világnak nemes teremtője, (Öregben nincs). Alius. iam ter quaternis. dominic aoculi: Mostan az idők eljöttek. Alius. dominica let: Minden mi szenvedésünknek. Loco invocationis dicend : Pro nativitatis. Hálát adjunk mindnyájan, (Öregben nincs.) Pro paschatis: Áldjuk mindnyájan, Pro festő ascensionis : Jézus Krisztus ma a mennyországban. Pro festő pentecoste : Atya mindenható istennek, És most komoly figyelmet kérek I Karacsonyi invocatio : Karácson ünnepében, Karácson ünnepében, OrvénJ dezzünk szivünkben. Ha ettől az énektől kell meghatároznom e Codex idejét, ugy azt mondom, hogy: 1650 év után való. Fenntartom ezt a/, állításomat addig is, mig hivatolt okmánnyal bizonyíthatnám, — most is bizonyítanám, de azon, — már a »Debreczeni Prot. Lap*-ban közlött, — ismertetésem, midőn ez éneket először láttam, nincs itthon nálam, egy tanulni szerető fiatal társunknál van, mihelyt megjön, azonnal megmondom az évet is. Ismét figyelmet kérek I Uj évi invocatio : Ez esztendőt megáldjad, Húsvéti , Ez húsvét innepében, Pünkösdi t

Ez pünkösd innepében. Ha semmi nem, ez a három ének kétsegbevon hatlanul bizonyítja, hogy e Codex a Gelei-Rakócziféle Öreg-Gradual megjelenesi éve, azaz 1636. utáni időből, tehát nem a XVI. százból való, s hogy nem pápista, mutatják a benne foglaltató magyar nyelvű zsoltárok, hymnusok, s az eddigi és ezután bőven következő rituális ceremoniálék, mert: 1. Történetileg kétségbevonhatlanul bebizonyított tény, hogy ez énekeket Gelei-Katona István irta, szerzette. 2. Hasonlókép, hogy ez énekek az 1636-iki Öreggraduálban jelentek meg először. 3. Lélektanilag lehetetlen is, hogy kéziratban csavarogtak volna a két magyar hazában, mert az >,Erdélyi Orthodoxus Püspök4

nem szokta kiadni az ő innepi hymnusait a vidékbeli kántoroknak, mielőtt az ő előde Keserűi Dayka által kezdett, s az ő általa — a két nagynevű fejedelem Bethlen és Rákóczi pártfogása s költségén — bevégzett Öreg-Graduálban, annak igazán méltó ékességére — megjelentek volna. Ha semmi más jel nincs e Codexben e három éneknél, — ez a három ének ékesebben s igazabban beszél a világ minden irodalom-történeténél, ezek maguk megmondják : mi ez a könyv ? / De menjünk csak tovább! Responsoria: I Vers'culi quotidianí: | mind megvannak a

z

öreg-ben. Advent Nativ: I Benedictiones: mind Antiphonae: in adventu, nativ. epiphan. quadragesim (benne van a , tikszókoron4

, a mit a szent öreg Lugossy ur számára megfejtegettem a t

Debreceni Prot. Lapban4

az óriási Graduál ismertetésekor ; nincs itthon, nem tudom hányadik szám az 1882. évből; benne van a »Könyörülj rajtunk4

, melyről szólottam e t. lapok 1881. é. f. 38. sz.) magnis feriis paschales ascensionis pentecostes communes. Canticum Máriáé ; mind ugyanaz! a kóta egyez! Ezután megint Zsoltárok jőnek : 103. 1 IO. III. 112. 113. 114. 119. (egy része) 127. 130. 132. 144. 145. 119. (egy része a Pe.) 90. 91. 117. 134. 146. 147. Ezekután következik : egy pünkösd Antiphonának a vége. Ismét: Antiphonák különféle ünnepekre Prosa: Advent, Húsvét, Áldozó, Pünköst, Invitatorium trinitatis, prosa poenitentiale, mind, mind az Öregből! Sequntur Ceremoniae de sacro-sancta Coena Domini. (Csak ezt nézte volna meg Toldy, mindjárt meggyőződhetett volna, hogy e Codex nem Jcatholikus karkönyv« !) Középen hiány, vége megvan. Alius : TJrnak végvacsorájára. (Ezt már a nagy Toldy sem nézhette pápistának, mert ilyet Róma nem tűr!) Szükség megtudni mindennek. Passió: Máté szerint. Jeremiás lamentatiója : félbe szakad a Daleth-nél itt: »a szoptató gyermekeknek nyelvek, nagy szomjúság miatt ragadának nyelvekhez*. Itt a vége. Már most foglaljuk össze az elmondottakat, hogy ítéletünk itt a végen, a mennyire lehet, összesítve legyen. 1. Mint mondók, a ki a könyvkötőnek adta, — az ily Codexekkel teljesen ismeretlen, s e nemben — bocsánat a kifejezésért — tudatlan ember volt. Lám ! Szilády Áron meg tudta lapszámozni a Nagy-Dobszai Graduált, a mint kezébe került már bekötve, s nekem nagyon megkönnyittetett a munkám a Codex időkorainak meghatározásánál, haladván az előttem járt mester nyomán; itt is az lett volna a kötelesség, hogy az illető könyvtárkezelő szedte volna elébb rendbe levelenként, s ugy adta volna a könyvkötő kezébe, hogy legalább ne i'y összevissza állapotban jutna az érdeklődő vizsgáló kezébe.