Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

a születés évét kell kutatni, auctoritdsok beszédjére semmit sem adni, majd az a könyv maga megmodja, mely időből való. Ha most nekem valaki olyan Codexet, vagy nyomatott Cantionalét nyomna a kezembe, 1636 előtti időből, melyben az »Uj világosság1

1

bennfoglaltassák, s én azt a könyvet megvizsgálva, magam szigorú eljárása szerint kipróbálva, meggyőződném felőle, hogy a könyv csakugyan 1636 előttről való: természetesen halomra dőlne mindaz, a mit ez ének felől itt mondottam; de ezen én csak örülnék, mert ujabb tápot, anyagot s ösztönt nyernék a tovább kutatásra, mignem rájönnék az eredetre. Ezért lett volna jó, s az irodalmi tisztesség, az irodalomtörténeti hűség érdekében nagyon tanácsos, ha t. Bogisich úr is hasonlóképen cselekedett volna s azokat a *Régi ének"-eket felkereste volna elébb a XVI. százi ref. gyűjteményekben, hol azok a magyar reformátorok nevei alatt állanak; ezek ám a „keleties, színgazdag magyar énekeknem azok, a miket Verseghy meg Bozóky szerkesztettek 1 De ha még olyan okmányra akadnánk is, mely az elébb mondottak szerint engem elébbi kutatásokra utasítana, azért eCodexről mégsem nyilatkozhatnám másként. Menjünk csak tovább : Alius. Áldott izraelnek ura, Atya istennek igéje, Mennyből az ige lejőve, Az idvezitőt régenten. A 13. versében eltérés van: legyen a Jézus élete, a mi életünknek tüköré, itt: legyen a szűznek élete stb. Kardos Albert barátunknak itt kétsége támadt e könyv református volta iránt, mit én azzal oszlattam el, hogy kinyittarám s megnézetém vele az Öreget, ott is »szűznek« van. Kótája is ugyanaz, a mi az Öregre. Én énekeltem e Codexből, Kardos pedig vigyázott utána az Öregből. Különben ha vahkinek kétsége támad az iránt, hogy a ref. ember is kérheti Istenétől énekében azt, miszerint a „Szűz4

életéhez hasonló kegyes életet engedjen élnie: azt utasítom a helvét hitvallás V. rész, 3. §-ára. „ Mindeneknek teremtője.« 2. Ad eadem : Csillagoknak teremtője. Ha ez a Codex XVI. százi volna, így kellene lenni az első sornak: »Iiugyak felséges szerzője,, mely szószerinti fordítása az eredeti „Conditor alme siderum" szövegnek. Igy láttam én azon Codexekben, melyek a középkori fordítás szerint vették át, s eleinte épen nem tudtam miért fordita a magyar fordító a > Siderum* (csillagoké vagy csillagoknak) szót hugyaknak ; mígnem (elszigetelt helyzetemnél fogva) sok és hosszas tapogatódzás után rájöttem, hogy régenten a magyaroíc a csillagot hugynak hívták. Ezt megerősité Szilády Áron, a „Régi magyar költők tára" (Budapest, 1877.) I. kötete 355. lapján, e hymnushoz adott kitűnő magyarázatában. Á későbbi Graduálok a Székely-féle » Csillagoknak teremtője* kifejezést vették át. Ismét az: Uj világosság. Ismét az: I. zsoltár Boldog ember stb. Hymni de nativitate dni nostri : Az atyának országából. Alius : Jövel népeknek megváltója, Istentől választott népek, Teljes e széles világon, Nap támadástól fogva, Hymni epiphaniar.: Gonosz kegyetlen Heródes. Post epiphania: Teremtő atya úr isten. fr fe

s\ t- PÁPA t] In septuagesima : Az bűnösök távol legyenek. Litania Major. Ugyanaz, a mi az Öregben. Itt Toldy fentebb idézett megjegyzésére felhozom, hogy e litánia a mi mostani énekes könyvünk kiadása, 1808. után, még kétszer, 1810. és 17-ben kiadott régi énekesben is úgy van, mint azt a XVI. százban a magyar reformátorok megcsinálták; benne van ez is : »Hogy a szegény foglyokat a pogány kézből te megszabadítsad, felséges úr istene, s a mit ő citált: »Hogy a mi nyomorult országunkat a pogány kézből megszabadítsad" stb. Ilymni quadragesimales: Hallgassuk figyelmesen mire Pál apostol intsen, (nem is intzen, mint a XVI. százban) sorrendben az Öreggel. Alius : Dicsérjük mindnyájan, Mennynek földnek teremtőjét, In ramis palmar : Örvendezzen már ez világ. Hymn. pro pace: sorrendben az Öreggel. Ö kegyelmes Jézus Krisztus, Ali. pange lingua: Jer hirdessük mi Urunknak nagy dicső bajvivását. Erről már szóltam a múltkor, most csak azt teszem hozzá, hogy e hymnusok, mind Székely-félék, ebben is, mint a többi ref. Graduálokban, ugy a következők is : Ali. Vexilla regis : Örvendezzünk keresztyének : Hymni resurrectionis : Fénylik az nap fényességgel, Alius ad vesperas : Keresztyéneknek serege. Alius nóta: 0 kegyelmes Jésus, Ez világnak fényessége. Vita Sanctorum : Üdvözlégy Krisztus ez világnak ura, ez nincs meg az Öregben, de láttam több XVII. szazi irott Graduálban, ez nem volt rituális ének, a XVI. százban nyoma sincs még. Alius : Szenteknek te vagy Krisztus ékessége. Hymnus in die Ascensionis : Mostani ékes innep nap. Alius: Jézus Krisztus mi váltságunk (az Öregben királyunk). In die Pentecostes : Jövel vigasztaló sz. lélek (az Öregben jövel teremtő szent lélek). Alius : Jövel sz. lélek ur isten, bánatinkban vigasztalj meg (az Öregben: vigasztalj minket szívünkben). Alius : Jövel sz. lélek úristen, ki atyával vagy egy isten, » Jövel sz. lélek ur isten, csak be a mi szíveinkbe (az Öregben nincs meg). In festő Sanctae trinitatis : Ó dicsőséges sz. háromság, (az I. versben némi különbség.) Alius: 0 teremtő atya isten, , Salve rex misericordiae : Üdvözlégy örök atya isten. Canticum Sanctor. Ambrosy et Augusti: Téged isten dicsérünk. Hymni quotidiani : Mind a 7. ugyanaz, a mi az Öregben. Ez nem volt közönséges (értsd : a nép által énekelt) Cantió, hanem rituális, — a pap antiphonálta, ezzel kezdődött a hétköznapi istenitisztelet. Hymni quotidiani ad matutinas preces : ezek vol-