Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

melyek megakasztják alsó és felső tanintézeteinkben, mint elhárítandó akadályok, az ismeretek kincses hajóját. Hisszük, az uj felügyelő a mily avatott, oly erélyes kézzel veszi át s fejleszti tovább jeles elődjétől kezébe áttett tanügyünk szálait. Üdvözöljük továbbá benne a hitbuzgó család vallásos gyermekét. Korunk geniusa a felvilágosodás kezei által kitörölte a társadalom lapjáról e sötét szót : vallásgyiilölet; hála az égnek, a kijózanult kor szétszedte azokat a merev, hideg, vészes válaszfalakat, miket setét felekezeti vakbuzgóság emelt szük látkörrel honfiak és szivek közé a közboldogság chinai falául. A vallásgyülölet setét lángja kialudt, de kell, hogy égjen a vallásosság, a hitbuzgóság tiszta égi tűze ! Fájdalom, mai korban épen. a magasb társadalmi állást elfoglalók s épen az ifjabb nemzedék körében, az előkelőség jellegének tartják kicsinylőleg bánni el a vallási dolgokkal. Szerencsétlen áramlata napjainknak, hogy hamis míveltség képzelt magasából, mint madártávlatból letekintve, lenézőleg beszélnek a hit eszméiről, túlhaladott álláspontnak hiszik a templomi szertartást, a gyónó zsámolyt, az imakönyvet, azon hamis feltevésből, miszerint a tudomány kizárja a hitet, hogy ész és vallás ellenmondó fogalmak, s mint a delej ellentétes sarkai, eltaszítják egy- I mást. Szerencsétlen csalódás e nézet ! Mert a valódi míveltség, az alapos tudományosság, a vallásossággal karöltve jár s egyesülve tehetik csak boldoggá, virágzóvá az emberiséget, a közügyeket. Azt mondja a bölcsész költő, a szabadság imádott apostola Hugó Vidor: „az istentagadó rosz vezetője az emberi nemnek®. Korunk szerencsétlen. A társadalom ügyeinek vezetésén állók közül sokan a beszenynyezett nevet, a bemocskolt homlokot az öngyilkosság végzetes golyójával akarják tisztára mosni a világ és lelkiismeretük előtt. Miért e gyakori szerencsétlen mozzanatok ? Nem az a szerencsétlenségünk, mintha kevés volna a tudományos fő, hogy ne kellőleg készült tehetségek állanának közügyeink vezetésének fokusaiban, de az, hogy kevés a tiszta jellem ! S ha kérdjük, mért kevés ? a felelet meg van adva abban a szomorú jelenségben : kevés a vallásos érzület. Nem elég egyedül az ész, a készültség; a társadalomnak épen ugy, mint az egyháznak, vallásos vezéreket kell állítani ügyeik vezetésének élére. Ha hosszú tapasztalatból kimondhatta a nagy statusférfiu Thiers : „az állam biztonságára a kis káté többet ér, mint a legjobban szervezett állami rendőrség* : akkor jogosan tehetjük a közügyek szerencsés vezetésének mérlegébe alapfeltételül, döntő sulyul a vallásosságot. Költői képben merész, de rejtett igazságot mond ki Hugó Viktor: „a virágok illata befolyással van az égi testek, a bolygók rendszerére*. Kérdem, az ügyek élén állók vallásos hite, erkölcsi érzülete, ez a szellemi légkör, nincs-e átalakító hatással irányzatos befolyással környezetük jellemére, nemesen, magasztosan. Nem tagadhatni, van. Ilyennek ismerjük Káldyt, ezért üdvözöljük őt mint vallásos, buzgó vezért. O nem szűklátkörü, nem a más vallásfelekezetektől magát merev, setét felekezetiesség válaszfalai által elzáró rideg sziv, eléggé bizonyitja azon jelenség s tünet, hogy házához szivének ajtaja egyaránt tárva áll minden vallásfelekezet árnyalata előtt, más vallású lelkészek hozzá oly örömmel mennek s örömmel fogadott barátai termeinek, mint saját egyházának papjai. Mint emelkedett szellemű, a tudomány és a keresztyénség magas eszméin álló egyén s hazafi, meleg rokonszenvvel nyújt testvérkezet a vallásfelekezetek felé ; de saját vallása, evang. egyháza érdekeit családja múltjából öröklött hagyományos hitbuzgalommal öleli át. O mély, benső vallásos érzést hoz elnöki székébe; tiszta evangyélmi szabadelvű álláspontra helyezkedik egyházjogi, történeti és dogmaticai felfogásban, határozott puritán protestáns vonásokkal. Végül üdvözöljük felügyelő urat, mint szabadelvű férfiút, mint az igazság bátor apostolát. O határozott, egyenes álláspontot foglal el a jog, igazság eszméinek kimondásában és megvédésében. Nemzeti s prot. egyházunk jogai mellett törhetlen következetesség, hajthatlan vasszigorusággal foglal őrállást, kimondva meggyőződését nyilt homlokkal, komoly higgadtsággal, de bátran, ha kell merészen. A jogokat, az igazság eszméit árlejtés alá, alkudozás terére kitétetni nem engedi. Elve az : az absolut jogos igazság nem alkudhatik, nem engedhet levonni értékéből semmit. Valóban, a jog szent és sérthetetlen, feloszthatatlan, oly szentséges egész, mint Krisztus palástja volt egykoron, melynek eldaraboltatását még a római katonák is szentségtörésnek tartva, érintetlen egészben hagyták meg. A régi rómaiak a t

Dicsőséga. és „Erény* templomait egymás mellé ugy építették, hogy a Dicsőség templomaba csak az Erény templomán keresztül lehetett bejutni: ma ís a nemzet, az egyház boldogsága, a nemzeti dicsőség oltárához az ut az erény, a szent igazság templomán át vezeti egyedül az emberiséget. S felügyelő ur ezen uton jár, nyilt homlokkal, kibontott elvzászlóval halad bátran, félelem nélkül mondva ki az igazságot népkegy és hatalom ellenében lefelé és felfelé egyaránt. Bátor apostol a jogok sorompóinál, mert se nem vár se nem fél. Nem vár, mert nem akar fényleni, s nem fél, mert független. Független társadalmilag, független jellemileg. E jellemvonások mellett ismételve üdvözöljük őt még más vallásfelekezetiiek nevében is, mert tudjuk, hogy a tőlünk távozott jeles felügyelő br. Prónay Dezső urnák nemcsak elnöki székét foglalja el, de annak magas elveit átvéve a nemes nyomokon tovább halad. Ezért biztosan tudjuk, hogy a tapasztalatdus bölcs főpásztor ft. Karsay Sándor superintendens úrral karöltve működő ikerelnökség a boldogság partjaihoz fogja kormányozni egyházkerületünk hajóját 1 Trsztyenszky Gyula. A VI sz. k. városi evang. esperesség gyűlése. A VI sz. le. városi evang. esperesség julius hó 5-én tartotta meg évi rendes közgyűlését az enyészettől megmentett Plavnicán. Ezen kisded, jelenleg is csak 120 tót lelket tevő evang. egyház (kis oáz, mértföldek távolára minden oldalról orosz és róm. kath. népségtől körülvéve, a Poprád mellett, Lengyelország tőszomszédságában) a XVII. és XVIII. század nehéz üldözései korából — mig a többi sárosmegyei, tarcza- és poprádvölgyi falusi evang. egyházak a földesurak kényszerítése folytán mind katholizáltak — apáinak hite mellett híven megmaradt, igaz, hogy a legnyomasztóbb viszonyok közt, ingatlan vagyon és pénztőke nélkül, egyedül maroknyi, — zabot és burgonyát termesztő — földmives hívei áldozatkészségére utalva. A jelen század negyedik tizedében a teljes elzüllés szélén állott. Akkor történt, hogy a VI sz. k. városi esperesség elhatározta, miszerint gyámsága alá veszi az árva filiát. Az esperesség jelenlegi főesperese Sztehlo János vala az, a ki Plavnica érdekében akkor az áldott németországi Gusztáv Adolf-egylethez az első folyamodványt irta, és ezen egyletnek, későb-