Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

ben a magyarhoni evang. gyámintézetnek is évről évre következetes folytonossággal idejuttatott adományai lehetővé tették, Isten segedelmével, azt, hogy a plavnicai szórvány, mely még a 6o-as években is lelkipásztori gondozás nélkül egy munkakerülő és tudatlan szűcsmesterből tanítónak felcsapott egyén vezetése alatt állott, három évvel ezelőtt »anyaegyház «-zá vált s jelenleg kétnyolcad telek ingatlansággal, 5000 frtnyi alaptőkével, kedves paplakkal, jól berendezett iskolával, csinos íalusi templommal bir s lelkes, áldozatra kész felügyelője Kirchmayer Vilmos és buzgó fiatal lelkésze Wargha János vezetése alatt mindinkább virágzásnak indul. A kis egyháznak folyó évi julius 5-én ünnepe volt. Az esperesség 11 egyházának 24 képviselőjét most első izben esperességi gyűlésre kebelébe fogadta, és a felügyelő meg a lelkész a kivihetetlennek gondolt dolgot , megcsinálták «, t. i. faluhelyen (csupa katholikusok közt) urimódon elszállásolták, ellátták vendégeiket. Magának a gyűlésnek fontosabb mozzanatairól a következőket jelentem: Gyámintézeti istenitisztelet és Brósz Jónát esp. felügyelő lelkes megnyitó beszéde után a főesperes évi jelentése olvastatott fel, melyből kitűnt, hogy egyes gyülekezeteink a vallásos egyházi és iskolai élet hű gondozásában egymással vetekedve jelenleg is buzgólkodnak ; hogy építkezések, beruházások, hagyományok, adakozások címén az utóbbi évben is az áldozatkészség legfényesebb jeleit adták, kerekszám 26000 frtra rúgván azon összeg, mely azon uton kedves áldozatként az Ur oltárára került. A gyámintézetre i882/-3-ban összesen 522 frt 22 krt gyűjtöttek és adakoztak esperességünk hívei és az esperességnek alapszabályilag ebből szabad kiosztására eső összeg egészben a benyéki (Kassa mellett) tót leányegyháznak juttattatott, melynek még iskolája sincsen. Az „Egyházrendezeti javaslat*ot, melyre nézve beható tanulmányozás után az egyes egyházak jelentéseiket annak idejében beadták, az esperességi gyűlés, tüzetes tárgyalas után, némely, a kerületi gyűlésen indítványozandó lényeges módosításokkal, elfogadta. A leglényegesebb módosítások : a lelkész- és tanitóválasztások alkalmával tervezett esperesi ellenőrzés, befolyásolás, az egyes egyházaknak a felettes egyházi hatóság általi megadóztatása, továbbá az egyházak évi számadásainak telülvizsgálás céljából az esperességi hivatalhoz beterjesztése, tervezett uj épitkezéseknél az esperesség beleegyezésének, jóváhagyásának előzetes kikérése, és végre az írásbeli perfolyam behozatala ellen irányulnak, ez utóbbi helyett a szóbeli eljárást ajánlván. Nagy tetszéssel fogadtatott a főesperes azon jelentése, hogy a bártfai és kis-szebeni, eddigelé „német4 hivatalos jelzéssel elnevezett egyházak, közgyűlési határozatokból a „magyar-német* hivatalos elnevezést vették föl, s hogy évenkint négyszer a német istenitisztelet helyett magyar istenitiszteletet tartanak; lelkészeiket pedig az egyházi cselekményeknek — a mennyire csak lehetséges — magyar nyelven végzésére felszólították. A négyszázados Luther-ünnepély tárgyában az esperesség által inditványoztatni fog a kerületi gyűlésen, hogy ezen ünnep f. évi nov. 10-én (Luther születési napján) minden elemi-és középtanodában, nov. 11 -én pedig (Luther megkeresztelése és neve-napján) minden templomban egyöntetű módozatok mellett tartassék meg. Gyűlés után a közel és kiesen fekvő lublói fürdőbe rándult át a vendégsereg, fűszerező felköszöntések közben költvén el ott az Ízletes és a mellett feltűnően olcsó ebédet. Strauch Béla, ev. lelkész, esp. jegyző. RÉGISÉGEK. A Batthány-Codex. Miután két izben kimondtam már e Codexről véleményemet, nemcsak, hanem a megvizsgálás által tórhetlenné lett meggyőződésemet (lásd e t. lapok ez évi 21. és 24. sz.), hogy t. i. ez a Codex se XVI. százi, se pápista hymnarium, hanem a XVII. százból a Gelei-Rákóczi Graduál megjelenése (1636.) után íratott ref. Graduál, vagyis református rituális könyv; és miután kimondám azt, hogy e téren semmi tekintélyt ismerni, senki után indulni nem akarok, hanem vizsgálom a könyvet az ő történeti fejlődésében, s a könyv maga meg fogja mondani, hogy ő micsoda : kötelességem az irodalmi tisztesség s az irodalomtörténeti hííség és igazság érdekéhen állitásomat akkép bebizonyítani, s korántsem úgy tenni, mint t. Bogisich ur, ki ha valamelyik XVII. százi pápista gyűjteményben valamely hymnust „Régi ének4

vagy »Más régi ének4

cimen meglát, azonnal nagy örvendezéssel kiált fel: „ihol, ez is a mienk*, habár az irodalomtörténet azt bizonyítja is, hogy azt a „Régi ének*-et Batizi, Huszár vagy Sztárai irta. Miért nevezte a nagy úttörő Toldy a Batthány- és Sárospataki Codexeket i>kath. könyveknek«, egyáltalán nem értem ; legbizonyosabb előttem az, hogy ő nem tett összehasonlítást a különböző Graduálok között, hanem vizsgálta őket külön-külön, s mihelyt valamelyikben valamely középkori latin hymnus-forditást látott, azonnal ráirta, hogy az pápista hymnarium, holott — miként a B. ur székfoglalójára tett szerény megjegyzéseimben bebizonyitám — a reformátióban előbb életbeléptek a reformátorok által szerzett magyar énekek, mint a latin hymnus-forditások. A nagy Toldy továbbá épen nem kisérte figyelemmel a magyar prot. istenitisztelet történeti fejlődését, mely legbizonyosabban útba vezette volna a Graduálok felett mondandó ítéletét illetőleg ; nem iparkodott meghatározni némely nagyon feltűnő énekek szerzőit, s szereztetésük és megjelenésük idejét, különben nem állított volna XVI. százinak olyan Codexet, melyben olyan énekek vannak, mik a XVII-ben szereztettek s jelentek meg. Igy voltő a Kecskeméti Codexxel is, a mint majd később (annak ismertetésénél) bőven kimutatandom.*) A kezünk alatt lévő Codexről a nagy Toldy igy szól :**) „Mennyiben miveltetett az egyházi ének a katholikusoktól e században (XVI.), meg nem tudom mondani. Ismerek ugyan három katholikus kótakönyvet, kéziratban, úgymint a Batthány-félét, a gyulaíejérvárit, s két mást a sárospataki könyvtárban, melyek kétségkívül ez időszakból valók (jegyzés csillag alatt 180. 1. : A Batthány-é is, mely régibbnek tartatott volt, s melynek e helye: »Hogy a mi nyomorult országunkat a pogány kézből megszabadítsad«, mutatja, miszerint az 1541. után íratott) ; de szövegük részben kétségkívül nagy régiségre, tehát a megelőző időszakra mutat, s bajjal állitható, járult-e hozzá e században valami egészen uj, s kitől, mikor, s mi, miután sem a különben is csonka Codexek, sem az egyes énekek évjegyet nem viselnek.***) Mindazáltal a hitujitási törekvések által támasztott kat*) E Codex is nem egyéb, mint ref. Gradiuil. K. F. **) Lásd „A magy. költ. tört.* Pest. 1854. I. kiad. I. köt. 197-198. 1. és II. kiad. Pest. 1867. egy kötetben. 179. 180. 1. — E11 a második kiadás szavait idézem, mely — némi styláris módosításokkal — egyez az elsőéivel. K. I1

. ***) Ezért kellett volna szerzőiket s megjelenési évüket kutatni. ' IC. F.