Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

Tartalma a következő főrészekre van osztva: I. Rész: A) Helységismeret. B) Környékismeret. G) A megye leírása. II. Rész. D) Helyrajz. E) A szülőföld nevezetesebb szülöttjei. EJ Ország. G) Világ. H) Földgömb. 1) A levegő, a szél, a földnek a naphoz és holdhoz való viszonyai. Mi az ilyen kézi könyveket a modern paedagogia elveivel megegyezőknek nem tartjuk. Az okszerű nevelésnek és tanításnak legelső feltétlen kelléke, hogy a képzetek és fogalmak rendszerét a közvetlen vagy közvetett szemléltetés által ültesse a zsenge gyermeki lélekbe, még pedig ugy, hogy ezen szemléltetésnél a gyermek szellemi világa legyen a működő gépezet s a tanitó e működésnek csak irányadó, vezérlő kormányzója. A népiskolának minden tantárgya között épen a földrajz az, mely ezen kelléket legjobban megköveteli s megengedi. Azt a sok alapfogalmat, melyet a gyermeki lélekbe a földrajz tanításánál át kell ültetni s melyeknek legfontosabbjait épen ezen osztályban lehet meggyökereztetni: kézi könyvből, természetben való szemléltetés nélkül valóságos lélekölés betanultatni. Ha tehát az ily kézikönyv a rendszeres és okszerű oktatás pótlását célozza: a legkárosabb szemfényvesztést űzi. Tiszta, világos képzetek és fogalmak nélkül egészséges értelmi képzés nem eszközölhető. Közvetlen vagy közvetett szemléltetés alapján szerezhet a gyermeki lélek ily képzeteket és fogalmakat. A földrajz tanulása a 111. osztályban föltétlenül a közvetlen szemléltetést követeli, mert az összes földrajzi ismeretnek itt vettetik meg az alapja. Ha pedig az ily kézikönyvek a rendszeres és okszerű tanítás támogatását célozzák: fölöslegesek és célszerűtlenek. A rendszeres oktatás és szemléltetés megköveteli, hogy a tanulók a szemléltetésnél szerzett nézeteiket saját jegyzeteik és rajzaik által véssék lelkükbe. A földrajzi oktatásnál a szemléltetés és rajzolás elválhatatlanok, a rajzolás pedig nemcsak a hegyek és folyók alakjainak leírásából áll, hanem az illető helységek, városok neveiből is. Az ily földrajzi kézikönyvecskében alig foglaltatnak mások, mint ily nevek. Sokkal célszerűbb, ha ezen neveket a tanuló saját térképéről, önmunkájáról olvassa, mint egy kezébe adott könyvből. Az okszerű tanitás megköveteli, hogy a képzetek és fogalmak között necsak a gyermek lelkében, hanem már a szemléltetve tanításnál szoros összefüggés legyen. A közös tulajdonságok, az ellentétek, a hasonlatok, a fogalmi láncolatnak egy-egy szemei s annál erősebbek, minél több oldalú a szemléltetés és minél élénkebb a gyermeki lélek munkássága. Ezen láncolat szükségessé teszi, hogy a már egyszer megalapított fogalmakra, képzetekre ismétlőleg az oktatás többször visszatekintsen, a rokon fogalmakat összefoglalja, az ellentéteket, különnemüeket külön válassza, a rokon tartalmuakat csopor tositsa stb. Az ilyen oktatásnak, rendszeres és okszerű képzésnek semminemű támogatásra, kézi könyvre szüksége nincs. Sőt az ilyen támogatásnak a gondolkozó tehetség és értelmi erő természetes fejlődésére nemcsak hogy semmi positiv becse nincs, sőt egyenesen káros befolyása van. Még a legélénkebb gyermeki lélek is hajlandó a könnyelműségre. Ha azt tudja, hogy mindaz, amit neki mutatnak, amit előtte szemléltetnek, amit neki saját lelki munkássága utján magának kell lelkébe rendezni és bevésni, már könyvében készen rendezve és leirva van : lassanként hozzászokik a figyelmetlenséghez s még a legérdekesebb szemléltetés sem lesz képes később lelki munkásságát ébren tartani és haszonnal foglalkoztatni. A legrendszeresebb tanitás is e nélkül haszontalan szalma-csépelés. Ily haszontalan munkát végeznek a városi iskolák, melyekben a gyermekeknek egész iskolai könyvtár áll rendelkezésükre. Ha a földrajzi oktatásnak az alapja ilyen meddő : semmiféle szorgalom és rendszeres oktatás sem lesz képes később a hiányokat kipótolni. Ezért nem vagyunk mi a földrajzi kezikönyveknek pártolói, különösen az alsóbb osztályokban. Nem, még akkor sem, ha azon abnormis viszonyokat állítják is velünk szemben, melyek polyp karjai között különösen a falusi s általában az osztatlan iskolák tespednek. Ezt, mint a Népnevelők Lapjában közölt cikksorozatban, S

A népiskolák célja és hivatása4 cim alatt kifejtettük, a modern paedagogia nem fogadhatja el elegendő indokul. Fájdalom azonban, a tanitók nagy tömege jobban szereti a kényelmet, mint az okszerű tanitás szabályait s az ily könyvek nélkül nem tud sikeres eredményt felmutatni, tehát a kritikának velük, mint tényleg létező szükséges rosszakkal számot kell vetni. Ha tehát a kézikönyveket szükséges taneszközöknek deklarálják: mulhatlanul megkívánjuk, hogy azok a modern paedagogia elveinek minél jobban megfeleljenek. A kezünkben levő munkát ezen alapon vizsgálván, ki kell jelentenünk, hogy a kitűzött célra alkalmasnak tartjuk. Mint az idézett főbb fejezetek mutatják, teljesen megfelel azon fő methodikai szabályoknak, melyek a földrajzi oktatásnál különösen szem előtt tartandók. Egyszerű, természetes uton vezeti a tanulót az általa már ismert szülőföldről a távoli világ elvont fogalmára, nem hagyva közben semmiféle hézagot, ami fogalmi láncolatát szakadozottá tenné. A mellett, hogy a szülőföld és megye leírását minden oldalú szemléltetés által élénkké és változatossá teszi: a földrajzi alapfogalmak kifejtését sem hagyja figyelmen kivül. Föladatát tehát mind a két irányban megoldja. Egy lényeges hibája látszik lenni, az tudniillik, hogy nyomról-nyomra, az előadó tanalalcot használja, ami pedig a földrajzi oktatás sikerét igen kétségessé teszi. Miután azonban mi az ily könyveknek más célt, mint a rendszeres és okszerű oktatás támogatását, nem tűzhetünk ki: ezen eljárást is indokoltnak tartjuk s feltesszük a tanítókról, hogy a könyvecskét ők is csak ily célból használják. A mi a közbe szőtt verseket illeti, azokra nézve megjegyezzük, hogy a földrajzi oktatás körébe vonni nem tartjuk helyesnek. A földrajzi oktatásnak egészen más célja van, mint hogy közte és a versek vagy költemények között szoros összefüggés léteznék. A helylyelközzel közbe szőtt életleirások untig elegendők arra, hogy a tanítást változatossá és élénkebbé tegyék, mar ezek megtanulása is tetemes mennyiségét veszi igénybe a gyermek lelki munkásságának, annál tetemesebbet a költeményeké, melyeket, ha már közölve vannak, mindenesetre szórói-szóra és jól kell a tanulóknak beemlézniök. Ha a gyermek kezébe ilyen kézikönyv adatik : mulhatlanul szükséges, hogy mellé térkép csatoltassék, mely a könyvben közölt helységeket, városokat, folyókat, főbb közlekedési vonalakat magába foglalja. Bárminő okszerű és gyümölcsöző volt is a rendszeres oktatás, a gyermek legtöbbször ezen könyvre fog támaszkodni s ismeretének nagyobb tömegét ebből fogja meríteni. Ha a megfelelő térkép hiányzik, nehezebben fogja a képzetek és fogalmak rendszerét megtartani, mert szemlélete egyoldalú, hézagos és hiányos marad, s lassankint a könyv mellett a térképtől egészen elszokik, pedig a későbbi földrajzi oktatás sikere egészen a térképhez, mint közvetett szemléltetési eszközhöz van kötve. Ha már