Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-uica 29. sz, 1. em. El öfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiő izethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. gyTeljes Gzámu p éld 0^3.37-ol^l^sil mind-i-g1

szolg'álliatnnls-'^l Nyujt-e biztos megélhetést a lelkészi pálya? A ki a lelkipásztorságot, annak természetét és célját tekintve, más egyéb hivatalokkal egy sorba helyezi, épen ugy téved, mint a ki a keresztyénséget, a földön eleitől fogva létezett s most is létező vallásokkal együvé sorolja. Valamint már a keresztyénség nem vallás, legalább nem egyenrangú sem a pogány, sem a zsidó, sem bármi néven nevezendő vallással, mert a keresztyénség sokkal magasabban álló valami, mint a mit mi vallás alatt értünk s átalában a vallás fogalmához kötünk, mert a keresztyénség uj lelki életerő, nemesítő és ujj ászülő életelv, melyet hiba volt vallásnak elkeresztelni : ugy a lelkészi állás sem hivatal, oly értelemben, mint egyéb hivatalok vétetnek, a mit azon miniszteri rendelet is igazol, mely meghagyja, hogy minden postahivatal tartozik díjmentes fiókot tartani a hivatalok részére, de ezek közül a lelkészi hivatal ki van zárva. — Ha vallásalapitókról van szó : azok közé Krisztust soha nem1

sorozom. A vallásalapítók működése szektákat szült. Krisztus működése átalános, egyetemes, az egész emberi nemzetre egyaránt kiterjedő volt, Krisztus nem valami speciíicus cél létesítése végett jött e világra, hanem hogy a bűnösöket megtartaná (1. Tim. 1, 15.); minthogy pedig az Isten minden embert a bűn alá rekesztett (Róm. 11, 32), kivétel nélkül mindnyájan a bű n uralma alatt vagyunk (Róm. 3, 9) és nincsen csak egy igaz is ; innen következik, hogy a Krisztus minden ember megváltását eszközölte váltsághalála és feltámadása által. Ha a Krisztus országa nem e világból való : igen természetes dolog, hogy az ő országa érdekében működők jutalma sem e világból való. Sok hű és kegyes szolgája a Krisztusnak lelkesedve énekeli ezt, még akkor is, midőn szűköt lát a földiekben: „Szent igédet vallanom adjad, tisztán, homály nélkül; és szolgádnak mondatnom, minden képmutatás nélkül. Kincscsel keveset gondolok, más jutalmat várok ! A szentek seregében tarts meg, gyülekezetében." Tanítványainak sem rendelt s nem is biztosított a Krisztus ugy nevezett „jó fizetéseket", ugyan azért effélét a lelkipásztorok sem várhatnak, mint a kik szintén nem földi érdekek szolgálatában állanak. A lelkipásztorság pedig az apostolság utódja és örököse! Tökéletesen igaza van tehát Révész Imrének, midőn ezt mondja: „képtelenség és istenkáromlás lenne azt mondani, hogy pl. az evangyéliom hirdetése vagy a prédikátori hivatal pénzkeresés s maga a vallásos társulat vagy anyaszentegyház is valami nyerészkedési társulat", ugyancsak az igazsággal, a tényleges viszonyokkal megegyezőleg mondja másutt : „nem zsold, nem kényszeritett adó és nem béresdij, hanem őszinte részvét és tiszta szívből származó áldozat az, a mit a vallás és tudomány munkásai kivánnak! Ezen dicső és nagyfontosságú mezőnek igaz munkásait a mindennapi életszükségeitől, nyomortól és ínségtől megóvni lehet és kell ; de az ő fáradságukat megfizetni méltóképen nem lehet soha. Hol van az a pénz, a mely az apostolok s az egyházi, társadalmi és tudománybeli reformátorok nagy műveinek és küzdelmeinek méltó bére volna ? Az evangyéliom hirdetése, a tudománynak, az örök igazságoknak s általában az emberiség legnemesebb és legmagasztosabb érdekeinek szolgálata, nem üzlet, nem elélhetési mód, hanem erény és pedig oly erény, melyet megfizetni épen ugy nem lehet, mint Leonidás vagy Zrínyi Miklós hősi halálát, És ha van e földön valami, a mi kiváló tiszteletünkre és részvétünkre méltó : váljon nem ilyenek-e azok, kik a halhatatlan eszméknek, az örök igazságoknak önzéstelen bajnokai ? Ez a pont az, a melyen az ember legnagyobbá lehet, ez az, mely még a sötét Golgotháról is mennybe emeli a megváltott lelkeket." *) *) »Ünnepi és közönséges egyházi beszédek. I. füzet, Delre^ cen, 1870.« 31. és 121 — 122-dik lap.