Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-01 / 26. szám

Alig hangzott el a felhívó szózat, azonnal sorakoztak híveim jobb; része a zászló alá, ifjú s öreg egyaránt. A zászló alá sorakozott hívek közül aztán kiválasztottuk a jó hanguakat, — mintegy 40-et, — s azonnal kezdetét vette a tanitás. A ki nem látta, nem is hiheti el, hogy ez az egyszerű, földműveléssel foglalkozó nép mily hamar, mily gyorsan volt képes betanulni minden „kóta4

nélkül egy-egy szent éneket, vagy egy szivvidámitó dalt; ugy hogy most már nyolc hó elmultával, több mind 30 darabot képes dalárdánk a legszabatosabban, minden kótanézés nélkül (a mit ugyan hiába néznének) előadni. Ki meri hát azt mondani, hogy a szegény igavonó népben, nincs érzelem, nincs értelem, nincs fogékonyság! Megesne a szive minden jobb érzésű embernek, ha látná s ha hallaná, hogy ez a mi gatyás népből álló dalárdánk, mily érzéssel, mily szabatosan, mily fel -lelkesülten énekel s danol „harmonice*, sőt quartettben is. Hallotta őket a canonica visitatio alkalmával egyházmegyénk nagyérdemű főesperese, Sipos Pál fóthi ref. lelkész ur is, a kinek tiszteletére és üdvözlésére a lelkészlakon dalárdánk megjelenve, dalaikkal üdvözölték ; hallotta, és könnyei kicsordultak, láttuk, s tudjuk, hogy az öröm drága könnyei voltak azok ; nem a megtiszteltetésért ; hanem azért, hogy van főpásztorsága alatt egy olyan egyház, a hol nem csak a mindennapi hangon, hanem aharmonice* is tudnak énekelni. Szolgáljon e rövid leirás más nemes gondolkozású protestáns egyházak lelkészei, tanitói s híveinek, ne vegyék rossz néven tőlem ez ajánlatot, utánzásul s például. Folyó hó 24-én esti 9 óra tájban, tehát dalárdánkkal Madas Károly ur üdvözlésére sietve, s ott néhány darabot a legszabatosabban előadva, ő nagyságának nem csak teljes megelégedését kiérdemeltük, hanem lelkes és buzditó szavai után, melyek a büszkeség öröm könnyeit csalták dalardánk tagjai szemébe, 25 frtot ajándékozott dalárda-pénztárunk alapjára s a szükséges kották beszerzésére. Ezen szives adományt megköszönni dalárdánk nevében, ragadtam meg újból az alkalmat, — azon őszinte jó kivánat kifejezése mellett, — hogy a Mindenható tartsa meg még sok éveken keresztül a szives adományozót, kedves Sándor fiával együtt. Adjon az ég minden protestáns egyháznak ily nemes s buzgólelkű pártfogókat 1 Ocsa, 1883. jun. 27. Szabó Géza, ref. lelkész RÉGISÉGEK. Pro aris et focis. —- Szerény megjegyzések Bogisich úr acad. székfoglalójára. — (Folytatás.) Ha már az eredeti latin rhythmusát vizsgáljuk, e közt és a két fordításé közt meglepő különbséget találunk. A latin rhythmus e beosztást adja az egyes soroknál: 3 + 2 + 3, prosodice : dactylus, spondeus, anapaestus ; tökéletesen megfelel e magyar nóta rhythmusának : Töltsd tele | pajtás | poharam, mig a Székely-féle fordítás (néhány metszet hibával) tökéletes choriambicus méretet ad, s bizton merem állítani, hogy a choriambicus beosztás a dallam miatt van, mert a dallam tiszta choriambus méretet ad. Miért osztotta Ivánka űr a maga ^Vezérkönyv^-ében* (Sárospatak 1864.) e tiszta choriambicus dallamot oly kimagyarázhatlan módon be, én nem tudom, de annyi igaz, hogy beosztása nem egyéb, mint a fél és negyed kótáknak minden rendszer nélkül egymás mellé való allitása, az eredetiben se igy van ; de már B. úr mint kitűnő zene-tudós, észrevehette s megmondhatta volna, még pedig reánk terhelőleg, például ekként: ime a kálvinisták csakugyan nem tudnak semmit, mert a choriambicus versre a tiszta choriambicus dallamot oly mondhatlan módon osztják be, hogy az bizony egy cseppet se pászol össze, holott élővilág tudja, hogy magyar dal s énekben a szöveg rhythmusával teljesen egyezni kell a külső tulajdonságnak, a prozodiának s a zenei kifejezésnek, mert nálunk e kettő örökké egy és ugyanaz! Ezt a rossz beosztást különben B. űrnal is több helyütt tapasztaltam, különösen a 66. lapon előjövő ,Szűz Mária siralma*-nál, a hol ugyancsak kitekeri nyakát a prozodiának, például : a choriambusra creticust ír, melynek középső tagja rövid (—u—), igy történik aztán, hogy a rövid szótagra pontozott negyed kóta, a hosszú szótagra nyolcad kóta esik, igy : (—u—) I 4 I ——&— igy szó—la hasonlókép a choriambus pontozásánál is ebbe a hibába esik, ezt a sort : Krisztus anyja szűz Mária úgy fejezi ki, hogy a ,szűz* szóra eső negyed kótát megpontozza, mely által ez hosszúvá lesz, következéskép tehát a t

Má*-ra eső hangnak rövidnek, azaz nyolcad kótával kifejezettnek kell lenni, mely pedig elegendő nagy baklövés. Á choriambus első alakzatának második kifejezésével (—u u u) az ezen énekben előjövő ,.szűz Márias

és ,keseregvén* szókat kifejezni nem lehet. Epen ebbe a hibába esik B. ur a 67. lapon talalható éneknél is, a „hová legyek»megváltós

szavakra mindig a második kifejezést használja. Úgy látom ezekből és többekből, hogy B. úr lehet ugyan igen jeles generalbassistade a magyar rhythmus és prozódia nem lehet valami nagyon erős oldala; szjha bizony ! nagy erdő az a magyar choriambus, nyolc-féle zenei kifejezése van annak, tehát arra mindig nagyon vigyázni kell, hogy ne zökkenjék, hanem a szöveggel összepászoljon, mert ugy szép és helyes az, ugyanazért azt igen jól tanácsos megtanulni, annyival is inkább, mert mai időben annyira neki vadulnak a poéták a choriambusnak, hogy mindent azon imának pedig bizony mondom, a nélkül, hogy előre jól megtanulnák a choriambicus kifejezéseket. Ezért panaszkodott a mult télen Barthalus is a Kisfaludy-társaság gyűlésén e felől, mit már emiitettem volt a Sárospataki lapok 22, számában. így van ez — már t. i. a fordítás dolga — a többi latin hymnusoknál is, a Pange, livgua, gloriosi. . . . fordítása a középkorban igy van : Dicsőséges viadalnak nyelve (m) ínekeljed ü hadát stb. a reformátusok fordították igy : Jer hirdessük mi urunknak Nagy dicső bajvivását ebből a két sorból is latható, hogy a mai poéták és zenészek is tanulhatnának choriambust a XVI. százi fordítóitól. Még egy-két szót a fordításokról: mindeddig köz és általános volt a hiedelem, hogy a reformátio pápista