Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-24 / 25. szám

az Izraeliták iránt nyilatkozott istent kegyelemnek ilyen bizonyítéka soha sem feledhető annyira el, hogy ez ne legyen mindörökké a hálás dicsőítés tárgya.4 Ezért helyes itt Erasmusnak azon interpunctatiója, mely szerint a y.arci odg/.a után pont teendő s a külön vált doxológia a -Öeoc-ra vitetik. Ken essey Béla. (Folytatás köv.) RÉGISÉGEK. Pro aris et focis. — Szerény megjegyzések Bogisich úr acad.- székfoglalójára. — (Folytatás) Igen helyesen fejezi ki magát 13. úr (4. lap), midőn ezt mondja : „Véleményem szerint a m. t. akadémiának már most e!ső sorban kötelessége (meit előzőleg a külföldi törekvéseket emliti) a magyar nemzeti zene történeti fejlődését a régi zeneemlékek alapján tudományosan mívelni. Mint pap és hazafi, szivem vérének egész melegével csüggök a magyar ősi zenén ; mert azon ősi zenében, mely századok előtt az Isten felszentelt templomaiban csendült meg, van a magyar nemzet törté nete bűvös hangokban lefestve.® Hogy megcsendült, az bizonyos, példa van rá a magyar nemzet első keresztyén századaiból már. — A magvar nemzetben u. i„ mindig erős volt a nemzetiségi érzet, mutatja a »halotti beszéd,* — a magyar pap magyarul szolgált a meghalt magyar ember felett, meg kellett zendülni tehát a magyar éneknek is; ámde a mindent centralizálni s minden nemzetiséget egy kalap alá hajtani akaró papismus, kitiltotta, synodaliter tiltotta ki ép úgy a magyar halotti beszédet, mint a nemzeti ösztönből megzendült magyar énekeket az ecclesidból! Már 1111 — 12-ből rendelkezésünkre áll a nagyszombati zsinat — általam már citált — XLVI, cikkelye : t

nihil legatur vei cantetur in ecclesia, nisi quod fuerit in synodo collaudatum/ s hogy ez a kitiltás századról-századra folytattatott, semmi sem bizonyítja inkább, mint I. Ferdinánd 1546-iki engedélye, hogy ezután offertorium előtt és után szabad lesz egy-egy verset magyarul is énekelni! Valljuk meg az igazat. Költői emlékeink a reformátiót megelőzött korból oly csekélyek (szám szerint 70 darab. Lá^d : Szilagyi Áron „Régi magyar költök tára I kötet, kihagyva az ott 70. sz. a. álló zsoltárt, melyről Gönczi megmondja az 55. levélen, hogy a reformátorok írták), hogy korántsem tarthatók elégekül ötszáz évre. Igaz, hogy lehettek (s bizonyosan voltak is) nagyobb számmal, de hát hol vannak ? nincs, nem tudjuk, a vandalok sanda bölcsesége elpusztította, egy dallam, egy hang, egy darab kóta nem maradt ránk; s midőn az elnyomott, hamu alá temetett szikra, a magyar nyelv, ez az édes zengésű Bül-bül madár megzendült isten felszentelt templomaiban ép úgy mint isten szabad ege alatt a magyar reformátorok ajkain, ismétlődött az első pünköst nagyszerű története, midőn szinte az ős nemzeti lelkesedés tört utat magának, a sebes szél zugásanak zendülésében leszállott kettős tüzes nyelvek által megszentelt apostolok aj kan ! mit cselekedjünk atyámfiai? Itt van ne! énekeljétek ezt : Jövel sz. lélek úr isten lelkünknek vigassága vagy ezt: »Áldott legyen mindörökké az atya isten,11 akar ezt: Jer, dicsérjük ez mai napon az mi urunkat akar ezt t

Jcr, dicsérjük az istennek fiát, az szép szűznek áldott szent magzatját**) kiáltott Batizi András már 1530-ban a magyar népnek, itt vannak énekeljétek ezeket ! Nem lehet, nem szabad ! „Nihil legatur vei cantetur4

— a synodus eltiltotta. Nem parancsol nekünk a synodus, nekünk csak a Jézus Krisztus evangeliuma paranrancsol, ez pedig azt mondja (I. Kor. 14: 15.) 9

ha éneklek a lélek által, értelemmel is énekeljekénekeljetek hát ti is t

értelemmel*, azaz ne diákul, hanem magyarúl. Ha bebizonyítja nekem azt B. úr, hogy ez énekeket Batizi még pápista barát korában irta, vagy hogy ezeknek dallama a reformatió előtti korszakban zengett, akkor meghajlok előtte, az asztalba vágom a pennámat, lemondok a papságról, sohse táplálom az én lelkemet többé szellemi eledellel, hanem elmegyek és látok valami foglalkozás után, hogy magamnak és nagy számú kedves szép családomnak kenyeret kereshessek ; mert ellenkezőleg örökké hirdetni fogom, hogy az igazi magyar énekek csak is a reformátiókor csendültek meg, s épen a magyar reformátorok által —- a magyar templomokban, s hogy elébb zengették, mint a latinból fordított hymnusokat, azt a legkezdetlegesebb irodalomtörténész is állithatja, levén azoknak megjelenési évük 1538. Igaz, hogy kéziratban is terjedhettek, de a Székely István által fordított ilynemű hymnusok magyar fordítása, egészen külömbözik a középkorból ránk maradiakétól, csak egy példát legyen szabad idéznem, a Christe, qui lux es et dies fordítása legalább igy van, a mint a középkorból reánk maradt: \. Krisztus ! ki vagy nap és világ Es inek setétét kinyitod, Világnak fényessége hitetel, Bódog világ hirdető. 2. Szent ur, mi téged onszollunk, Oltalmaz minket ez éjjel. Nyugalm nékünk legyen benned, Aggy nekünk éjet nyugalmast. 3. Nehéz álom reánk ne jőjön, Ellenség minket meg ne csalljon, Test ü neki igy engedvén, Neked minket binössé tegyen. 4. Mi szemeink álmot vegyenek, Mi szivünk hozjád vigyázjon, Te jógod megoltalmazjon, Kik téged szeretnek. 5. Tekénts felől mi oltalmonk, Olálkodókat nyomvash, Bírjad tennön szolgáidat, Kiket áron vérrel vöttél. 6. Uram ! emlékezjél rolónk Es mi nehéz testönkbe, Ki vagy léleknek oltalma Mi urunk te légy mi velünk 7. Dicsőség atya istennek Es egy önnön fiának Vigasztaló szent léleknek Immár és mind el örökké. Amen. Csak azért, hogy a t. olvasó állításom igazságaról meggyőződjék, hogy t. i. az általunk használt Székely István-féle fordítás, más mint ez, ide irom a latin eredetit is: 1. Christe qui lux es et dies Noctis tenebras detegis Lucisque lumen credenti, Lumen beatum praedicandi. *) Igen, — „szép szűznek1

' és nem „szent szűznek,u

miként Benedek Mihályék e század elején elrontották. K. F.