Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-24 / 25. szám

Szűcs Károly buzgó imája, Kenessey Béla magvas beszéde s a XC. zsoltár éneklése fejezte be. Az önképzőkör tagjainak szellemi épülésére szolgáltak a már felsoroltakon kivül a hírlapok és a könyvtár. A hírlapok közül a „Pesti Napló4

-t és az »Egyetértésit járatta az önképzőkör s ezeken kivül ingyen kapta a »Prot. Egyh. és Isk. Lap*-ot, a »Religio"-t, a »Debreceni Prot. Lap«-ot, a „Magyar Prot. Egyh. és Isk. Figyelő«-t, a „Lelkészi tár'-t, a „Prot. pap'-ot, az „Egyh. és Isk. Szemléc-t s a »Kozlöny«-t. Ezen lapok s folyóiratok szerkesztőinek Ballagi Mór, ft. Breznay Béla, Tóth Sámuel, Czelder Márton, Lágler Sándor, Kálmán Dezső, Bartók György és Révész Kálmán uraknak az önképzőkör nevében köszönetemet fejezem ki szives jóságukért. A könyvtár tetemesen gyarapodott ajándékozások által is, de az önképzőkör pénztárának kedvező helyzete folytán az által is, hogy az önképzőkör a híres s úgy tudományos tekintetben kitűnő, mint irányára nézve hely eslendő Lange-féle »Bibelwerk*-et megszerezte. A pénztár kedvező állása azonban nemcsak a könyvtár jelentékeny gyarapítását tette lehetővé, hanem az önképzőkört oly áldozatok hozatalára birta, mely áldozatok nagyságával csak az elért eredmény nincs egészen kellő arányban. Az önképzőkör ugyanis 4 pályadijat tűzött ki egyenként 3 aranynyal, s 2 pályadijat egyenként 2 aranynyal. E pályadijak közül csak 3-ra érkezett s pedig összesen csak 5 mű. Hozzávéve még ehhez azt, mely egy névtelen által kitűzött egy aranyra Íratott az összes palya művek száma 6. A pályázatok eredménye részletesen elősorolva, a következő. Az első pályakérdésre beadatott egy mű, melynek cime „János evangeliomának isagogicai ismertetése® jeligéje: „Feci quod potui, faciant meliora potentes.* E műre nt. Szőcs Farkas úr terjedelmes és részletes bírálatot irt, mely a munkára nézve lehető legkedvezőbb s melynek tartalma ezekben van összefoglalva: A „Feci quod potui, faciant meliora potentes« jeligéjű mű szerzője derekas munkát végzett. A Jánosféle evangéliumról oly alapos, szakszerű és kimerítő isagogicai ismertetést készített, mely az iskolai művek színvonalát mind becsben, mind terjedelemben meghaladja, önmagában is éri ékes, hazai irodalmunkban épen nagybecsű szakmunkává emelkedett. A mi anyagot maga az evang. nyújt, a mi adalékot a tudományos kritika öszszehordott, azt mind felhasználta és mérsékelt kritikával értékesítette. Fejtegetéseiből nemcsak alapos készültség és tudományos képzettség látszik, de kedvesen sugárzik az olvasóra a hivő kegyeletes ker. lélek, mely melegedni s felbuzdulni tud a 4-dik evangeliom magasztos eszmein. A jutalom különös dicséret kíséretében kiadandó. A jeligés levélke felbontatván, kitűnt, hogy szerző : » Kenessey Béla.* A históriai és dogmatikai kérdésekre pályamű nem érkezett. A prakt. theol. kérdésére beadott pályamű cime : „Milyennek kell lenni egy magyar prot. papnak,4

jeligéje : „A kik az Úrban bíznak, azoknak erejek megújul és szárnyokkal a magasságba repülnek, mint a saskeselyük : futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg. (Ézsaiás 40. 31.). E mű bírálata a következő : „A kitűzött kérdés nehezebb és terjedelmesebb, minthogy a dolgozatra kellő szigorú mertéket lehetne alkalmazni, de ez nem a pályázó hibája. O kérdése megoldására felhasználta a rendelkezésére álló Segédeszközöket, s a kérdés egyes könnyebb részeit kielégitőleg tárgyalja. Tekintve e körülményt és az egész dolgozatra fordított nagy munkát, mely egy a papnöveldei ifjú erejéhez mérve a kérdés megoldására bőven elég: a jutalmat Farkas József, Petri Elek és Kovács Albert tanárok kiadatni véleményezik. A jeligés levélkéből Szőcs Gerő neve tűnt elő. Az önképző kör 2 aranyat tűzött ki egy „Nagypénteki imá«ra. Beérkezett 3 pályamű, melyek közül az első jeligéjé : „Az ő jutalma halál vala« a másodiké : „Hol van halál a te diadalmad, hol van koporsó a te fulánkod ?* a harmadiké: „Feltámadunk/ Nt. Farkas József úr, bár a bírálatnál gyenge mértéket használt, de ennek dacára sem talált a 3 mű között egyet sem, mely akár az ima kellékeit, akár a logikai rendet s nyelvezetet illetőleg a mértéket megüthetné s melynek ennélfogva a pályadíj kiadható volna. Az önképzőkör egy jóakarója 1 aranyat tűzött ki, mely dijért egy mű pályázott. Cime : „Pál ap. Timotheushoz irt I. levelének fordítása,4

jeligéje: „A jó igyekezetben ne legyetek restek.4

Lélekben buzgók legyetek. Az urnák szolgáljatok. Nt. Petri Elek úr szerint a mű, bár kisebb hibák vannak benne, jutalomra méltó. Forditó nemcsak a szövegnek, hanem az ezen levélre vonatkozó magyarázatoknak tanulmányozásáról is bizonyságot tesz müvében. A felbontott jeligés levélke szerint a mű szerzője : Módra Imre. És most pár búcsúzó szóm van önökhez : kedves pályatársak, kik e tanév elején a titkári tisztre elválasztottak. Bocsássák meg erőtlenségemet, mely s nem az akarathiány volt oka annak, hogy az önképzőkör ügyét kellőleg elő nem mozdítottam. Ajánlom önöket most, midőn tisztemet leteszem, a mindenható Atya oltalmába, kérem a szent Lélek kegyelmét, mely adjon önöknek Kristusban való erős hitet s e hit adja meg, az erőt küzdeni minden rossz ellen s haladni a tökéletesség felé. Isten áldja meg önöket! Szabó Aladár titkár. TÁRCA. A Héberekhez irott levél christologiájának összehasonlítása Pálnalc, a Róma-, Korinthus- és Galatabelvekhez írt leveleiben levő christologiájával. Jelige: uéhov yuo aXlov oiStig ővvcaca, DíTvui nuQa t6v ztCuevov, o? tóin'Irifíovi o XoigtÓs* I. Kor: 3. 11. Az őskeresztyénség első századából magáról az alapitóról, Jézus Krisztusról két felette érdekes felfogás van itt előttünk a Páli négy levélben s a Héberekhez irott levél tanaiban. Azt a phenomenszerü alakot, a ki egyszer csak, mint a századok óta megszűnt prófétai őiaőcr/rj utolsó tagja, mint minden prófétánál nagyobb jelenik meg s hirdet szivet, lelket megnyugtató tanokat, beszél isten országáról, mely nem itt vagy amott van, hanem mindenütt, hol tiszta, szerető sziv dobog, ki magát a várva-várt Messiásnak mondja, sem Pál, sem a Héb. lev. szerzője nem ismerte. Ok csak már vallasi reflexiók utján ismerik meg azt, a kinek személyes ismeretségével dicsekedhetnek a közvetlen tanítványok, s a szerint lesz nálok különböző alakká, a mint máskép