Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-24 / 25. szám

tanárainak reform, szellemben való nevelését, s őszintén aggódik-e a felett, hogy e szellem forrásaiból nem meritett tanárok vezetése alatt lassankint elmosódik iskoláinknak prot. jelleme, s kivész ifjúságunk lelkéből az egyházhoz való belső ragaszkodás? Ha igen, s ha gymnáziumainkat épen azért akarjuk fenntartani, a miért a mult idők hitbuzgósága megteremtette, hogy általuk az egyházat nemzedékről nemzedékre tovább épitsük, akkor egyházunknak a legnagyobb áldozatoktól sem szabad visszariadnia, s a reform, tanárképző intézetet valamelyik nagyobb iskolánk körében fel kell állítani. E tekintetben a képesítés joga sem határoz, mertmem az oklevél, hanem a nevelés adja meg az ember lelkületének és gondolkozásának irányát. Jogakadémiáink sem birnak az általuk előkészített életpályákra a képesítés jogával ; és mégis szívósan ragaszkodik hozzájuk egyházunk, csak azért, hogy az egyházi élettől legtávolabb eső munkakörbe is az ő szellemét vigyék magukkal emlőin nevelt gyermekei. Pedig a tanárképzés ügye sokkal közelebb áll egyházunk érdekeihez, és sokkal könnyebben lemondhat jogakadémiáiról, mintsem rajta kivül eső körből vegye saját iskoláinak tanárait. íme nt. iskolaszék 1 ezek azon feladatok, melyeket az idők szelleme s a középiskolai és egyházi törvények gymn. oktatásügyünk elé tűznek, s melyeket egyházunknak most vagy a közeljövőben meg kell valósítani. Iskoláink arculatának sok tekintetben változnia kel'. Igaz, hogy csak töredékes vázlatát adhattuk az átalakulás képének, de hisszük, hogy a nt. iskolaszék ezúttal nem is rendszeres feldolgozását, hanem csak egyszerű előterjesztését várta tőlünk az újabb viszonyok folytán előttünk álló helyzetnek. S midőn ezt legjobb tudomásunk szerint körvonalozni, s egyes kérdésekben alázatos véleményünket is megadni igyekeztünk, mély tisztelettel maradtunk a nt. iskolai széknek alázatos szolgái. Nagykőrös, 1883. junius 13. A főgymnáziumi tanári testület. Titkári jelentés a budapesti theol. önképzőkör 1882j83 évi működéséről# Nagy buzgalommal, nemes célokat kitűzve, szép remények közt kezdte meg önképzőkörünk e tanévben munkásságát. De csak most az év végén lehet biztos feleletet adni azon kérdésekre, hogy a buzgalom tüze lángolt-e folytonosan, a szent célok el lettek-e érve, a szép remények megvalósultak-e ?' Képezte-e az ifjúság önmagát úgy, a mint szent hivatásánál fogva kellett volna s iparkodott-é a Krisztus evangélioma hirdetőinek méltó tagja lenni ? mutatott-e annyi hitet, mely az erkölcstelenség, tudatlanság és vallástalanság hegyeit vagy e hegyek legkisebb maradványait is elmozdította volna helyéről ? Mindezen kérdésekre egészen „igen^-nel nem felelhetünk. Hiszen általában korunk nem az a kor, mely a Krisztusban való erős, tántorithatlan hitet fel tudná mutatni, sőt inkább, az isteni világosságot, a minden igazságra vezérlő szent lelket elhagyva, sokan csupán emberi ész gyarló világosságára támaszkodva, hitetlenségökkel kérkednek. Társadalmunk erkölcsiségét, nem az az erőteljes, evangeliomi szeretet hatja át, mely haraggal fordulva el a bűntől, csodálatra méltó erényeket hozna létre. Tudományunk s épen a theologiai tudomány nagy részt az üdvösségre szükséges igazságok alapját, a szentírást támadja meg s örül annak, ha az attól való eltávolodást haladásnak, a keresztyénség örök igazságainak szabad megtagadását szabadelvüségnek nevezheti s a rossz útra vivő zászlót szép felírással láthatja el. Oly légkörben élve, mely nem éltető, az ember sem lehet egészséges. Oly szellemi irányzatban, mely nem helyes utakon jár, egy kis theologussereg kivált, ha még tagjainak erőtlensége is akadályozza, valami nagyszerű eredményt nem mutathat fel. Ez azonban nem azt teszi, hogy az önképzőkör munkássága semmi szépet és jót fel nem mutathat. Miként a mai társadalomban is vannak, kik nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát s cselekedeteikkel megmutatják szeretetben munkás hitöket: úgy önképzőkörünk működésében is vannak fénypontok, melyekre csak örömmel mutathatok rá. Örvendetes jelenségnek tartom mindjárt azt is, hogy a theologusok egy-két kivétellel mindnyájan tagjai lettek az önképzőkörnek s részt vettek annak alakuló gyűlésén, mely sept. 9-én tartatott. Ez alakuló gyűlésen megválasztattak, elnökké : N. t. Szőcs Farkas igazgató úr, alelnökké : Kenessey Béla senior, titkárrá : Szabó Aladár III. év. pn., főjegyzővé : Fördős László IV. év. pn., aljegyzőkké : Rácz István és Benedek Antal III. év. papnövendékek, könyvtárnokká : Szőcs Gerő IV. év. pn. és pénztárnokká : Józsa Károly IV. éves. pn. Az alakuló gyűlésen kivül 17 gyűlést tartottunk, melyeken a működő tagok munkák olvasása s ezek megbirálása, azután meg prédikációk, imák, költemények előadása által iparkodtak a többieknek hasznára és gyönyörűségére lenni. Fájdalommal jelenthetem csak, hogy az egész évben imádkozás, prédikálás és szavalás mindössze csak 30 tartatott, de örömmel emiithetem fel azokat, kik magokat e téren kitüntették, milyenek voltak : Szűcs Károly IV. év., Kócsy Dániel III. év., Göde Sándor II. év, és Incze Lajos I. év. papnövendékek. Munka összesen 27 érkezett be. A szám nem nagy ugyan, de a munkák tartalma meglehetős változatosságot, legtöbbnyire szép igyekezetet, komoly törekvést tüntet fel. Hallottunk eredeti s idegen : német, francia, angol, holland-nyelvből fordított prédikációkat s imákat. Volt a munkák közt eredeti költemény s szépészeti értekezés. (Wieland ,Oberonjának« ismertetése.) Egy mű (A causalitás categóriájárólj bölcsészeti problémákat fejtegetett, másik a középkori mystica egy remekét, Kempis T. „De imitatione Christi4

c. művét ismertette, ismét másik a holland tanügyi visszonyokról nyújtott érdekes és tanulságos képet s egy munka a Krisztus feltámadásának kérdését fejtegetve, helyesen mutatta ki azon alapigazságot, hogy Krisztus valóságos feltámadása a ker. hitnek egyik főtárgya s az u. n. szellemi feltámadás a valódi nélkül üres phrasis s mivoltát tekintve csak egyezmény az igazság és a határozott tagadás között. A beadott munkák közül Szőcs Gerő, Barsi Zoltán, Módra Imre, Tóth Kálmán, Dobos Ferencz, Beke József, Papp István, Rácz István, I — i-et, Szűcs Károly és Kenessey Béla 2—2-őt, Katona Ferenc 3-at, Szabó Aladár 12-őt irtak. Az önképzőkör munkásságának érdekes és kiemelkedő pontját képezi a reformatió-ünnepély, mely az 1882. év okt. 29-én tartatott. Ez ünnepélyen a 37-lk dicséret éneklése s előima után Szabó A. olvasta fel „Eszmék a reformatioról« c. művét. Erre Beke József »Emlékezés* c. emelkedett hangú ódáját szavalta. Papp István pedig , Dicsbeszéd«-et tartott a reformatióra. Az ünnepélyt