Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-24 / 25. szám

szénele jogszerű igényeit sértené, — míg azáltal, hogy fele része a központban szolgáltatik be, fele részéről pedig a kerületek és egyházmegyék rendelkeznek, (természetesen a törvényben kitűzött célokra) ugy a kegyes érzületi, eszményi, mint a törvényességi, gyakorlati szempontnak elég lesz téve. (Vége köv.) Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. Vélemény a középtanodák szervezése ügyében. Nt. iskolaszék ! A nt. iskolaszéki elnökségnek f. hó 5-én kelt levelében véleményadásra hivatván fel középiskoláink újonnan való szervezésének ügyében: lehetetlen őszinte sajnálkozásunkat elhallgatnunk a felett, hogy eme nagyfontosságú kérdésben az idő rövid volta miatt minden mélyebb és behatóbb tanulmányt mellőzni lévén kénytelenek, csak inkább az idők folyamán megért meggyőződéseinket s a legújabb helyzet által teremtett követelményeket terjeszthetjük a nt. isk. szék elé. Gymnáziumaink újonnan szervezkedésének ügyét a kor kívánalmain kivül köztudomás szerint elsőrenden a mult hónapban szentesitett országos középiskolai törvény, másodrenden ref. egyházunk legközelebbi zsinatának, bár nem szentesitett, de az egyetemes convent által magunkra nézve kötelezőnek kimondott közoktatás törvénye tették halaszthatatlanná! Ha azonban ezen törvényekből folyó általános helyzetet s azon egyetemes kérdést akarnók szemlélődésünk tárgyává tenni, minő átalakuláson kell keresztül menniök ref. középiskoláinknak eme törvények kívánalmaihoz képest: iskoláinknak eddigi állapotából folyólag, mely szerint azok egyházkerületenként egymástól sok tekintetben elütő szervezettel, tanrendszerrel, több különböző kormányzattal is birnak, csaknem mindannyinak viszonyait külön kellene contemplalnunk, a mihez a rendelkezésünkre levő idő alatt még a kellő adatokat sem lehetne beszereznünk. Ugyan azért, mivel az egyes iskolákból származó javaslatnak a dolog természete szerint különben is a helyi szükségből kell kiindulniok, hogy az egyetemes szervezés feladatához minden irányban helyes adatokat szolgáltassunk, alábbi véleményünkben altalános érdekű megjegyzések mellett mi is saját gymnázíumunk álláspontjáról tekintjük az újjászervezés feladatának teendőit. Az orsz. középiskolai törvény tanügyi tekintetben egyetlen reformeszmét sem létesített ugyan ; ugy,hogy az e tek. csak a hazában létező tanügyi allapotnak codificálása s középiskoláink szervezését távolról sem érinti; de az állameszmének a közoktatás terén való érvényesítése, a különböző természetű hazai középiskoláknak az államhoz való viszonya s különösen az állami főfelügyeletnek a hitfelekezeti középiskolákban érvényesítése körül oly intézkedéseket tett, melyek ha közvetlenül §§-kal nem sürgetik is ref. középiskoláink reformálását, épen saját magunk és iskoláink reputatiójának érdekében követelik még áldozatok árán is felekezeti tanügyünknek emelését. Vannak ugyan e törvénynek olynemü rendelkezései, különösen az érettségi vizsgálatok körül, de e mellett a magan és jayitó vizsgálatok, az osztályok összevonása, valamint a mellék tantárgyak tanulása alóli felmentés tekintetében is a ref. középiskoláinkban eddig fennállott gyakorlattól jóval különböző eljárást követelnek, ezek azonban iskoláinknak semmiféle szervezeti változtatását nem kívánják. De már maga azon körülmény — mitazautonomicus küzdelem eréiyének kell tulajdonitanunk,— hogy e törvénynek, különben a közoktatásügy emelésére célzó, de ránk nézve legsulyosabbá válandó intézkedéseit, csak a miniszter közvetlen vezetése alatt álló tanintézetekre hozzattak : eléggé tudatára ébresztheti ref. egyházunkat azon különségnek, mely az állami és felekezeti iskolák felszerelése és gondozása között van s ha a nevelés ügyet valóban az egyház testéhez tartozónak tekintjük, eme különbség érzetének erősen kell ösztönözni bennünket az egyháztest ezen tagjának nemcsak épségben tartására, hanem az állami iskolákkal szemben versenyző képességének is növelésére. Az egyetemes ref. egyház meg is hozta erre vonatkozólag törvényeit a debreceni zsinaton, csak meg kell valósítani. S miután ref. középiskoláinknak leggyengébb oldalát a tanerőkkel s taneszközökkel való felszerelés s általában az anyagi javadalmazás képezi, úgy hogy e tekintetben alig van 3 iskolánk, mely a kor követelményeinek, a művelt társadalom igényeinek és a tanítás szükségeinek teljesen megfelelni képes: lássuk először is a zsinati törvényeknek e tekintetben való intézkedéseit". Előre bocsátva azon körülmény felemíitését, mely szerint a középiskolai törvény által követelt tanári létszám, ha ugyancsak ezen törvény által rendes gymn. tantárgygyá emelt mértani rajztanitásával a rajztanár bizatik meg s ennek folytán ezen tanári állomás is rendes gymn. tanszak gyanánt szerveztetik, tanintézetünk körében ugy, mint a legtöbb ref. középiskolánál megvan : a szervezkedés munkájában legelső teher gyanánt néz a fenntartó testületekre a tanárok fizetésének emelése és nyugdíjazása. Eddigelé dacára annak, hogy a közfelfogás szerint iskoláink: képezik az egyháznak legerősebb támaszait, ezen iskolák tanárai az egyháznak csaknem mostoha fiai valának. A legnagyobb tanintézeteink, nem egyes hitközségek, hanem az egyházkerületek által fenntartott iskolák tanárainak dijazása sem áll arányban az egyház másnemű hivatalaival. A zsinati törvényhozás elvégre a gymnasiumot illetőleg is kimondta, hogy 2

A rendes és segédtanárok fizetését, az igazgató külön díjazását, az iskola fenntartó testület meghallgatásával, az egyházkerület állapítja meg a helyi körülmények szerint és oly módon, hogy azok tisztességesen és erejöket s idejöket hivatásuknak szentelve éljenek és az általok teljesített szolgálatért méltányosan dijaztassanak. * Igaz ugyan, hogy a törvény idézett szakasza eléggé elasticus kifejezéseket használ, de ha e szavakkal nem pusztán szegénységünket takarni, hanem azok értelmét komolyan akarjuk venni, egyházunk a tanári dijazás emelésének kérdése elől többé ki nem térhet. Ref. gymn. tanáraink fizetése igen kevés tanintézetünkben haladja meg az 1000 frtnyi összeget, pedig az iskolák legnagyobb része mind az ország első rangú városaiban van elhelyezve, hol a társadalmi élet igényei, az egyéni existentia anyagi fel! ételei oly fokon állanak, hogy e javadalmazással csak kis számú családot sem lehet fenntartani, s a mely tanár számára a gondviselés más jövedelemforrást nem nyitott, az családjának érdekében a mellékkereset minden megengedhető módját kénytelen igénybe venni, ha mindjárt kimerült lélekkel kell is hivatalának teendőit végeznie. Tehát a törvény szavaihoz viszonyítva a jelen állapotot, tény az, hogy gymn. tanároknak fizetése ez idő szerint a tisztességes megélhetést nem biztosítja; tény az, hogy a tanárok erejöket s idejöket hivatásuknak nem szentelhetik teljesen; sőt ha az állami iskolákat tekintjük, melyeknek ugyan-