Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-24 / 25. szám

azon munkát végző tanárai sokkal nagyobb díjazásban 'részesülnek, tény az is, hogy az áltáluk teljesített szolgalatért nem dijaztatnak méltányosan.« Részünkről a tanárok díjazásának ügyében, ha nem helyezkedünk is boldog emlékű Molnár Aladárunk javaslatának álláspontjára, ki a helyzet magaslatára emelkedve, kimondatni kívánta, hogy hitfelekezetünk tanarai az államiskolák tanáraivei egyenlően dijaztassanak: azt hisszük, hogy a zsinati törvény szellemében szólunk, és csak saját egyházunk szélesebb látköri elöljáróinak gondolkozását tolmácsoljuk, midőn minimum gyanánt a zsinati t örvényeket előkészítő 1880. egyetemes convent javáslatában megszabott díjazásnak elfogadását véleményezzük E munkálat 141. §-a ugyanis kimondja, hogy „a fizetés tisztességes lakáson, vagy megfelelő lakbéren felül, a rendes tanároknál seholsem lehet kevesebb 1000 forintnál. S bárhol 5 évi szolgálat elmultával a hatodik évtől kezdve, a fizetésnek azon 1000 fortnyi része évenkint 3®/0

-al emelkedik tiz éven keresztül, vagyis a 15-ik szolgálati év betöltéseig. Második, anyagi áldozatot igénylő követelménye a zsinati törvénynek, mint im ezt is jeleztük, a tanárok nyugdíjazása. Szomorú dolog ugyan, de be kell vallanunk, hogy hazai ref. egyházunk a tekintetben idáig édes keveset tett. Tudomásunk szerint alig van egy két nagyobb iskolánk, mely tanárait még az elerőtlenedés korában is nyugdíjjal biztosítja, s a legtöbb helyen, ha csak magoknak a tanároknak szövetkezése gyámegyesületet nem teremtett, az öregség napjaira jutott tanárok, mint az elhaltak özvegyei és árvái a kegyelem kenyerére szorulnak. A zsinati törvény e tekintetben is az alkotás terére lépett, a mennyiben a 105-ik §. szabja, hogy a jelenleg fennálló nyűg- és gyámintézeteken kivül »a középiskolai tanárok számára nyugdíjazási s özvegyeik s árváik számára segélyezési alapról gondoskodni kötelessége a fenntartó testületnek." E pontnál azonban megjegyezzük, hogy egyefelől az idézett §. további sorai egyetemes ref. tanári nyugdíjintézet felállítását helyezik kilátásba, másfelől pedig a középiskolai törvény országyülési tárgyalása alkalmával a közoktatásügyi miniszter oly nemű Ígéretet tett, hogy a középiskolai tanárok részére is országos nyugdíjintézetet szándékozik létesíteni, s a fenntartó testületek terhe mindkét esetben könyebb lesz. Iskoláink szervezésének egyik legsúlyosabb oldalát képezi harmadszor a középtanodai oktatáshoz mért taneszközökkel és gyűjteményekkel való felszerelése. Eddig sem voltak intézeteink minden felszerelés nélkül, sőt büszkeséggel említhetjük fel, hogy p. o. könyvtáraink nagyban felülmúljak az állami iskolák e nemű gyűjteményeinek értékét ; de ha gazdaggá tett bennünket könyvtárainkkal a mult idő áldozatkészsége; annál szegényebbek vagyunk a legújabb kor követelte gyűjteményekben. Pedig ma az oktatás alapja a szemléltetés. Egy növény alkatrészeinek a megtekintése, vagy egy amphitheatrum rajzának látása erősebb nyomokat hagy a lélekben, mind azokról hallott minden magyarázat. Van ugyan minden középiskolánknak állat-, növény-, ásványtani-, földrajzi-, természettani és vegytani gyűjteménye, de ezek több tanintézetnél alul állanak a középiskolai oktatás igényein. Gymnáziumunk e tekintetben még az elsők közt foglalhat helyet, habár természetrajzi gyűjteményünknek elhelyezése, valamint földrajzi segédeszközeink sok kívánnivalót hagynak fenn. Azonban ha nem emiitjük is a zsinati törvény által csak ohajtásképen igényelt történeti gyűjteményt, a mely pedig ugy a görög és latin irodalmi, mint a történeti oktatásnak leghatalmasabb szemléltető eszközeül szolgálhatna, nem lehet elhallgatnunk, hogy a törvény középiskoláinkban kellően felszerelt tornaterem felállítását rendeli el. S valóban, ha gymnáziumaink történeti múltjához híven, igazán azok akarnak lenni, mit a nevök jelent, t. i a testi és szellemi erőkgyakorló helyei: a testi nevelést sem hanyagolhatjuk el. Pedig a testi erők edzése jelenleg, berendezett tornaterem nélkül csakis 2 — 3 hónapi tornatanitásra van utalva iskoláinkban. S ha még ehhez vesszük, hogy középiskolai törvényünk a testi gyakorlatot a gymnáziumi tantárgyaksorában „katonai gyakorlatokkal" köti össze: be kell ismernünk, hogy a testgyakorlatra jelenleg használható időt felemésztik pusztán eme katonai gyakorlatok, a nélkül, hogy a testnek erői a szellemi tanulmányok megviselő hatása mellett az egész iskolai éven át valamiből táplálékot nyernének. íme, véleményünk szerint ezek azon elsőrangú feladatok, melyeket fenntartó testületeinknek a középiskolai és zsinati törvényekből folyólag iskoláinknak berendezése és felszerelése körül meg kell valósítaniok. Gymnázíumaink reformálásának másik főirányát tanrendszerünknek alakítása képezi. Törvény §-a nem követeli ezt tőlünk. Mert jóllehet a középiskolai törvény mellőzi ugyan a némely ref. gymnáziumban eddigelé tanított bölcsészettörténelemnek s a geologiátiak mint külön tantárgyaknak tanítását a gym. rendes tantárgyak soraban;más oldalról pedig ezeknek körében veszi fel a mértani rajzot, s a természettannal való kapcsolatban a vegytant: mindazáltal e különbség — ha egyéb nem sürgetné is az újonnan való szervezést— kiegyenlíthető volna jelenlegi tanrendszerünk keretében is. Azonban csak egy tekintetet kell vetnünk ref. gymnaziumaink hazai tanrendszerére, hogy megütődve láthassuk a zűrzavart, mely e téren nálunk uralkodik; nemcsak a különböző egyházkerületek iskolái nélkülözik az egységes szellemet, hanem mint saját tűzhelyünkön történik, ugyanazon egyházkerület iskoláiban is más-más tanterv szolgai a gymnasiumi oktatás alapjául. S nem hisszük, hogy ez anomáliában, melynek oka leginkább a régebben hozott egyházkerületi tanterveknek, a kor igényeihez mért feldolgozásában keresendő, valaki a prot. tanszabadságot vélné felismerhetni. Másfelől nem kerülheti ki a figyelmet, hogy a legműveltebb államok tanrendszere épen ügy, mint saját állami köziskoláink tanterve mind a legközelebbi évtizedben vagy épen napjainkban készülvén, nemcsak a tudományoknak ujabbkori beosztása, hanem a didacticai elvek tekintetében is túlszárnyalják az ötvenes vagy hatvanas évek stádiumán álló ref. tanrendszerünket. Tehát tanrendszerünk átalakítása iskoláinknak égető szüksége. De egy komolyan átgondolt tanterv-javas'atnak elkészítése, hazai és külföldi tanügyi viszonyoknak összevetése, s a gymn. paedagogia ujabb igényeinek iskoláink jelen állapotával való összemérése, nem egy hét munkája, a mennyi idő nyilatkozatunk megfontolására adatott. Azonban ref. egyházunk nem is most ébred először a gymn. tanügy reformálásának gondolatara, az ügy nem a kezdet stádiumán, hanem a végső megoldás időszakában van. Ama széleskörű mozgalom ugyanis, mely egész egyházi életünk szervezését tűzte feladataul, s melynek gyümölcseit a debreczeni zsinat törvényei képezik, jelölte a gymnáziumok szervezetének és tanrendszerének ügyét is. És e nagyérdekü ügyben 4 évvel ezelőtt tanári testületünk is megadta igénytelen véleményét, a mennyiben az 1879-ik év őszén, — bár a kijelölt határidő rövidsége miatt akkor is rohamosan kellett a nagyjelentőségű kérdésben tanácskoznunk, —