Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

bajvívók lövegeiket kilődözték; a toll-kard ittamott kicsorbult; vagy ha nem is, hát élét vesztette. A kar és kard lehanyatlottak. S mind a küzdők, mind a szemlélők bizonyos megállapodott eszmékkel távoztak a harc mezejéről. Igy következtek be a hetvenes évek. Az évekkel, az idővel a harctér is megváltozott. De változott a hazai légkör is. Miután egy kissé legalább szabadabban lehetett mozogni az egyházi élet terén is, mint eddig: a jobb és nemesebb lelkek ekkor már azon kezdtek tűnődni, elmélkedni, hogy miként lehetne az előbbi években nyert tisztult elveket és nézeteket a gyakorlati egyházi életre alkalmazni r! Megjött a lelkészértekezletek alakításának időszaka. Itt meg küliinösen Kovács Albert budapesti gyakorlati theol. tanár emelkedett ki buzgalmával. Az i o 7 i. evi Prot. Egyh. Isk. Lap 25. sz.-ban már ugyan ő némi eredményre is rámutathat, ekként irván: ,,Nem panaszkodhatunk, hogy szavunk egészen elhangzott volna a pusztában, mert habár gyéren és a feladatot nem egész teljességében felfogva is, de mégis néhány egyházmegyében történt valami a kivitelre nézve." E szavak után aztán mindjárt rámutat a pesti ref. e. m. lelkipásztori egyesület alakulására, s ennek alapszabályait a nevezett lap ugyanazon száma, melyben Kovács Albert ama szavakat hangoztatá, már közli is. E szabályok ma is megolvashatok e becses lapok 1871. évi 25. sz. 782 — 784 lapjain s bizonyára irányadóul is fogadhatók. A következő években még örvendetesebb lendületet vett azután e mozgalom, Alakultak országszerte a lelkészértekezletek, a többek közt a mi felsőszabolcsi e. megyénkben is. Alakuló gyűlések tartattak. A választások, restauratiok zajosak valának. Hjah! akkor még a politikai világban is a zajos restauratiok időszakát éltük! Azután pedig a választottak, az elnökök, az alelnökök, jegyzők szépen lepihentek babéraikra és szerencsésen el is csücsültek. A kik pedig meg nem lettek választva, miután a restauratio évadja elmúlt, félrevonultak, többé nem érdeklődtek. Némely talán elkeseredésében a miatt, hogy meg nem választatott; más pedig a papi hivatallal, Isten bocsá'! talán vele született kényelemszeretetből. Ehhez járult az a körülmény is bizonyára, hogy a hetvenes évek vége felé már jelentkezni kezdett az a gyilkos közöny, a politikai é^et láthatárain is, mely ma ott teljesen dominálja a helyzetet s ez elragadt, átszivárgott az egyházi élet terére is. De a tiszántúli kerületben ide járult bizonynyal az a határozat is, mely szerint a lelkészi értekezleteken felolvasandott műveket fel kell terjeszteni a kerület elé. Természetesen inkább senki sem tett semmit, minthogy irály gyakorlatokat készítsen a kerület számára. Az egyházi élet és irodalom terén a hatvanas években felszínre került tisztultabb dogmatikai, vallás erkölcsi és egyházpolitikai elveknek és nézeteknek tehát a hetvenes években a lelkészi értekezletek lettek volna közvetítői; habár ez akkor talán kimondva nem volt is; az egyházukat, vallásukat melegebben pártoló keblekben azonban minden lélektani okoskodás szerint ott lappangott ez eszköz felhasználásának vágya a jelzett célra. Igen, lélektanilag; mivel a fennkölt szellemeknek sajátságukhoz tartozik az is, hogy a megismert jót, szépet és igazat közölni vágynak másokkal. Hanem szomorú, nagyon szomorú, ez nem történhetett meg; nem érvényesülhetett e nemes szándék a gyakorlatban. És mig a hazában majdnem minden szakban munkálkodó emberek ; ügyvédek, telekkönyvvezetők, tanárok, sőt még a szegényes anyagi állapotban levő tanítók is nemcsak helyi, vidéki, hanem egyetemes, országos értekezleteket, egyesületeket és gyűléseket is tartottak, alkottak: addig a lelkészi testületnél még a helyi, a vidéki lelkészértekezletek is megszűntek. Hiába látszik visszásnak e jelenség feltüntetése, mégis ugy van, hogy az a lelkipásztori testület, melynek működése sokkal inkább társadalmi irányú, sokkal inkább feltételezi a társulást, mint bármi más foglalkozás; a társulás terén nemcsak hátramaradt, de az egyesülésnek szükségét, ugy látszik, hogy nem is érzi. Igenis ugy látszik, hogy a magyarországi protestáns, főleg reform, felekezetű lelkészi testületet nem lehet egyesülésre, társulásra birni. Azt láttuk már, hogy a modern és orthodox eszmék birkózása nem volt képes bennünket meg szokott kerékvágásunkból kizökkenteni. Pár év előtt Gyöngyösy Sámuel tiszttársunk a családainkról való együttes gondoskodás eszméjét ve tette felszínre. Gondolta bizonyára, hogy ha a világon már semmi nemes, semmi szent nem ér-