Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-03 / 22. szám

különös vizsgálattal a b. p. r. 189. §. 197. §. 4. és 198. §. a. pontja szerint felhagyatik; és Benedek Lajos, Ungi Márton, Tóth Ferenc, Nagy József, Meleg Dániel, Ráthkai József, Batizi András, Bakcsi László, Kiss György, Baksai József, Ozswath Imre, Litkei József, Elekes András, Mészáros István, Révész Bálint, Könyves Tóth Mihály, Zsombori Imre, Dobosi Lajos, Miskolczi Karoly, Csanadi Sándor, Csanádi János, Nagy Lajos, Somosi Ignác, Szathmari Károly, Komlósi Imre, Ujfalusi Miklós, Vay Ferencz, Miskolczi Lajos, Lassú Gábor, Pataki János, Bonyhai Benjámin, ezen bpr 189. §. és 197. §. 4. pontja szerint a vizsgalat megszüntettetik. A vizsgálathoz mellékelt eredeti jegyzőkönyvek és okmányok az illető hatóságokhoz visszaküldetnek, illetőleg a hatósági uton tulajdonosaiknak visszaadatnak. Cs. kir. orsz. törvényszék. N.-Várad, 1860. junius 5. Cs. kir. törvényszéki elnök, (olvashatlan aláirás, de nem Lemayer.) Kovács. Hogy a nyilt parancs korszakaban az ország különböző vidékein számosak ellen megindíttatott »közcsendháboritás és lázítás* miatt a vizsgálat, nemcsak, hanem némelyek fogságra is vettettek, azt az egykorú lapoknak az atyáskodó censura által tisztességesen megnyirbált tudósításaiból, annyira amennyire megtudhatjuk; de hogy a tiszántúli egyházkerület egyházi és világi tekintélyes férfiai közül oly számosan helyeztettek vád alá, mint az a most közlött s birtokomban eredetiben meglevő törvényszéki felmentő határozatból láthatjuk, én legalabb eddig egyetlen egyházi vagy politikai lapból sem olvastam. Ez ügyre vonatkozólag a „Protestáns Egyh. és Isk. Lap«-ban (1860. 548. lap) csupán annyit olvashatni a »Pester Lloyd* után, hogy Balogh Péter sa Debrecenben tartott supr. gyűlésérts ott hozott határozatokért törvényszéki kereset alá vétetvén« azon ev april 16-án, a váradi törvényszék idézése folytán, nevezett városba megérkezett. Hogy a többi vád alá helyezett tiszántúli férfiak közül hányan és kik voltak még Váradra megidézve, nem tudom; azt azonban mondhatom, hogy bold. apám Révész Imre ez ügyben nem, hanem igenis az általa irott ,Tájékozásc miatt volt megidézve Váradra, I860. május hó 4-re, délután 3 órára. Nemsokára eljő az idő, hogy egyházunk ezen rövid, de felettébb fontos és érdekes korszakának történetet, a maga egész teljességében, minden tartózkodás s eddig még fennforogható más tekintetek félretételével; részrehajtatlanul meglehet és meg is kell irni. Mivel azonban e célra a legtermészetesebb források : az egyházi és másnemű lapok, azon borzasztó fojtogatások miatt, melyeket ez időben a sajtón az osztrák policia rendszeresen gyakorolt, és amelyekről e lapok mélyen tisztelt szerkesztője is felettébb sok épületes dolgot tudna elmondani, vajmi csekély sagitséggel szolgálhatnak: kívánatos, felettébb óhojtandó lenne, ha ugy egyesek, mint testületek, mindazon okmányokat, levelezéseket, melyek a pátens korszakára vonatkoznak, szorgalommal gyűjtenék, főt, amennyire lehet, a sajtó utján hozzáférhetőkké is tennék. A szükséges adatok ugyanis, nagyrészben az akkor ténylegesen szerepelt férfiaknak, vagy azok örököseinek birtokában vannak, s hogy halálozás vagy más nemű esemény miatt, mennyi kimondhatatlan becsit adat lehet, sőt lett is már semmivé, az örökösök gondatlansága vagy tudatlansága folytán, arra fájdalom, már magam is több, eléggé meg nem siratható esetet tudok. Igyekezzünk tehát az ország minden részében szétszórva levő adatokat összegyűjteni, megőrizni és közkincscsé tenni, mert csak ezen az uton lesz lehető, hogy ama viszontagságos korszak hü és méltó történetének megírásával egyik legfontosabb s elutasithatlan nagy kötelességünknek eleget tehessünk. Révész Kálmán. KÖNYV1SMERTETES. Ur. liászel Aurél. Az ó-kori classikusok tanulmánya mint általános műveltségünk egyik főeszköze. Budapest, Kókai L.-nál. Ara 1 frt 20 kr. 8° 155 l. A görög nyelv a középiskolai törvénynek imént lezajlott tárgyalásakor a pártkérdések körébe vonatván, öntudatlan győzedelmet aratott. Elenyésző csekély százaléka az ott egybégyűlt képviselőknek mérlegelte meg erkölcsi felelősségét azon szavazatnak, melyet hozni fogott, s kicsiny hija volt, hogy a görög nyelv, melynél fontosabb psychologiai tényezőt fejlődő jellem kidomboritására keveset ismerünk, a köteles tárgyak sorából ki nem töröltetett. A képviselőknek a magok szempontjából igazuk volt: ha ifjaink, kikerülvén a gymnasiumból, még Homerost sem értik, mire való hat a görögre fordított idő ? Csakhogy a tényállásból levont következtetés magasabb szempontból mégis helytelen, mert ha igaz is, a minthogy, igaz, hogy az ifjainktól felmutatott eredmény átlag nem áll arányban a görög nyelvre fordított idővel, akkor ebből nem az következhetik legelőször, hogy a görögöt töröljük el, hanem az, hogy találjunk olyan módot, melylyel a célt, a görög irodalmi művek megértését, jobban elérjük, mint eddig ; azaz, hogy javítsuk meg a módszert. Rossznak kell vallanunk az iskoláinkban követett egyoldalú módszert, mely a formát a tartalommal, a látható jelt a benne rejlő anyaggal kapcsolatba nem hozván, holt grammatikai és lexicologiai adatokat gyömöszöl az ideális hajlamú ifjúba, a helyett, hogy az okvetlen szükséges grammatikai alakok segit ségével a görög világfelfogásba vezetné be a gyermeket 1 Bászel, a ki alapos szakműveltségének és philosophiai felfogásának eddig is már jelentékeny tanúbizonyságait adta, most egy égető napikérdést uj, legalább minálunk uj szempontból tárgyal. A könyv épen jókor jött, s már maga a sokat vitatott, rosszul értelmezett, féreértett, ezerszer megcáfolt s újra megtámadott tárgy is olyan, mely minden művelt embert érdekelhet. A modor, melyben a szerző tárgyát feldolgozza, nemkülönben a szempontok, melyekből kiindúl, megérdemlik, hogy fejezetenként, s behatóan vegyük szemügyre. Nem fogjuk elhallgatni itt-ott észrevételeinket sem, tudva azt, hogy az ilyen rendkívül kényes kérdé-