Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-05-20 / 20. szám
és a törvénykönyv helyett kezébe veszi, hogy mással föl ne cserélje többé, Virgiliust, de nem a harcokat, — nem is az idylleket éneklőt, hanem a Georgikont. Isten megáldotta keze munkáját, teljesítette reményeit. Igen. Mert maga eszközölte az Istenáldást. Volt hite abban a jövőben, melyet magának célul kitűzött; volt hite abban az erőben, mely önként távolította el magától azt, a mi könnyű, s választotta, a mi nehéz, férfias, edző; volt hite abban a földben, melynek áldatlannak tetsző homokját oázzá alkotta, egy vigasztaló és bátorító igazságot gyakorlatban mutatván meg: hogy Magyarországon nincs háládatlan föld. Hogv nemcsak az ember, hanem az állat is, nemcsak az állat, hanem a föld az érzéketlen föld is megérzi azt, ha szeretik, s áldással felel, ha munkás kéz, munkás szív, munkás értelem bánik vele. Hogy — az írás szavaival szólva — a föld válaszol, ha beszélünk vele. Ha tudunk a nyelvén. Itt látjuk őt — de nem magánosan, — itt látjuk őt munkás gondjainak megfelelelő, céljait átértő hűség és szeretet társaságában, a saját maga alkotta világban, most a sajátkezűleg ültetett, de már óriásokká nevekedett jegenyék árnyékában rejtekező kert virágai és gyümölcsei között mint műkertészt, kövér nyájai számbavételénél mintegy ős-időbeli patriárkhát, a rengő kalászok terjedt birodalmát szeszélyesen metsző gyalogutak szövevényein mint egy embert, ki ,beszél a földdel* korán reggel, késő estve, fényes délben, késő éjben megjelenni, meg eltűnni; most itt, majd amott halljuk — óh sokszor hallottam és megleptem őt — a mint kedvenc zsoltára lassú zengéssel kél ajkain : Mert magadat táplálod Kezed munkájával; Isten megáldja dolgod.... Igen. Az ő hűséges gondjai alatt Magyarország közepén, — mint a gyümölcsben a mag — keletkezett egyike azon miniatűré Magyarországoknak, azoknak a speciális magyar gazdaságoknak, a melyeknek száma — adja Isten — folyvást szaporodjék! Nem idyllt kivánok rajzolni, hanem egy embert, kit foglalkozása, életmódja és célja a helyett, hogy közönyössé tenne és elidegenitene mint annyi mást, még szorosabban kapcsol és hívebbé tesz nemzete, nemzetsége és egyháza traditióihoz. Erre tanította őt az ő földje, az ő magánya. E magányból hívta őt el az egyház, mint Gedeont egykor a szérűről. Könnyű megérteni : imént kockáztattam a paradoxont, hogy a föld is megérti, ha szeretik, mennyivel inkább az ember, — mennyivel inkább a lelkek, az egyház 1 így ismerték fel és hivták el egyházi kisebb és felsőbb köreink, így lőn egymásután a kunszent-miklósi egyház presbytere, azután főgondnoka, igy egyházmegyénknek elébb tánácsbirája, azután elnöke, így egyházkerületünknek elébb tanácsbirája, azután zsinati képviselője. Ezek voltak az ő nemességi címei tropheumai. Igen ! ő az egyház embere volt, első tanulmányaitól kezdve addig az óráig, melyben ezelőtt egy évvel a D.-pataji gyűlés bezáratával könnyezve vettünk tőle búcsút, mint a kik nem látjuk többé az ő orcáját, melyen már akkor a szent ügyünk iránti szeretet sugarait a szenvedés jegyei, afájdalom pecsétje váltották fel. Egy pap, papi palást nélkül, de egy pap szakképzettségével, pap ízlésében, elveiben, törekvéseiben, meggyőződéseiben, úgy mint emlékeiben. Dávidi hevességgel talán, de Dávidi lelkesültséggel. A pásztorok fejedelme immár megadta jutalmát. 1882. julius 7-én parancsolt lelkével az isteni akaiat, hogy hagyja el e földet, s julius 9-én domborult poraira a kun-szent-miklósi temetőben a sír, melyet egyházaink, gondnokainak, tanítóinak s lelkészeinek koszorúja diszes gyászban vett körül, mig az élénk bánatot s végbúcsú szavakat Dömötör Bertalan lelkésztársunk a közös gyászra méltó emelkedettséggel tolmácsolta. T. közgyűlés 1 O már az örökkévalóságé, de emlékezete, példája, gondjainak, tevékenységének gyümölcse a miénk: őrizzük meg és tiszteljük ezt. Veszteségünk pótolva van immár, midőn a gondviselés, — hogy az irás ősi, és atyáink által gyakran használt kifejezésével éljek, — elvesztett Mózesünk helyett Józsiiét rendelt : de ezen nyereségen való örömünk soha ne feledtesse velünk, mivel tartozunk azok nevének, kik egykor előttink jártak, s mivel tartozunk egykori segédgondnokunk, néhai Tóth Ferenc úr emlékezetének. PALYÁZAT A soproni ág. hitv. ev. egyházkerületi főgymnáziumban megürült egyik tanszékre, melyhez a latin nyelv s irodalom a felsőbb osztályokban mint fő-, a német nyelv, esetleg más tan, mint melléktárgy van kötve, ezennel pályázat hirdettetik. A megválasztandó egyelőre segédtanárul hivatik meg egy próba évre esetleg, a sikerrel betöltött próba év beletúdásával, három évre 800 (nyolcszász) frt évi díj mellett, és csak ezután léphet a rendes tanári javadalmak, évi 1100 ( egyezeregyszáz) frt és tandíj-osztalék valamint a nyugdíjaztatási jog élvezetébe. Pály ázni szándékozók kérvényüket, képzettségüket, életkorukat s vallásukat kimutató hiteles okmányokkal együtt f. é. augusztus 1 ig az ev. lyceumi igazgatósághoz Sopronba küldjék be. Kelt Győrött, 1883. május 9-én. Karsay Sándor, m. />. superintendens. Pályázat. Az ujszivaczi ev. ref. egyház presbyteriuma újonnan rendszeresített 4 orgonista tanítói állomásra pályázatot hirdet. Fizetése az egyházpénztárából negyedévi előleges részletekben 500 frt; addig, mig az egyház természetben szabadlakást adhatna, lakbéráltalány címén 100 frtot, minden temetéstől 20 kr., minden esketéstől 30 krt nyer. Kötelessége a helyi iskolaszék által kimutatott osztályokat vezetni, istenitiszteletnél úgy a temetéseknél is, a presbyterium megállapodása szerint a teendőket végezni. Ezen állomást folyó évi september i-sején tartozik elfoglalni az elválasztott tanitó. Pályázhat ezen álllomásra minden oklevéllel biró tanitó, ki német nyelven tanítani és tökéletesen orgonálni képes. Kik ez állomást elnyerni óhajtják bizonyítványaikkal felszerelt folyamodványaikat julius 31 dikéig alulírott lelkészi hivatalhoz nyújtsák be. Ujszivacz, 1883. május 16. Poór József, ev. ref. lelkész.