Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

és a törvénykönyv helyett kezébe veszi, hogy mással föl ne cserélje többé, Virgiliust, de nem a harcokat, — nem is az idylleket éneklőt, hanem a Georgikont. Isten megáldotta keze munkáját, teljesítette remé­nyeit. Igen. Mert maga eszközölte az Istenáldást. Volt hite abban a jövőben, melyet magának célul kitűzött; volt hite abban az erőben, mely önként távolította el magától azt, a mi könnyű, s választotta, a mi nehéz, fér­fias, edző; volt hite abban a földben, melynek áldatlan­nak tetsző homokját oázzá alkotta, egy vigasztaló és bátorító igazságot gyakorlatban mutatván meg: hogy Magyarországon nincs háládatlan föld. Hogv nemcsak az ember, hanem az állat is, nemcsak az állat, hanem a föld az érzéketlen föld is megérzi azt, ha szeretik, s áldással felel, ha munkás kéz, munkás szív, munkás értelem bá­nik vele. Hogy — az írás szavaival szólva — a föld vá­laszol, ha beszélünk vele. Ha tudunk a nyelvén. Itt látjuk őt — de nem magánosan, — itt látjuk őt munkás gondjainak megfelelelő, céljait átértő hűség és szeretet társaságában, a saját maga alkotta világban, most a sajátkezűleg ültetett, de már óriásokká neveke­dett jegenyék árnyékában rejtekező kert virágai és gyü­mölcsei között mint műkertészt, kövér nyájai számbavé­telénél mintegy ős-időbeli patriárkhát, a rengő kalászok terjedt birodalmát szeszélyesen metsző gyalogutak szö­vevényein mint egy embert, ki ,beszél a földdel* korán reggel, késő estve, fényes délben, késő éjben megjelenni, meg eltűnni; most itt, majd amott halljuk — óh sokszor hallottam és megleptem őt — a mint kedvenc zsoltára lassú zengéssel kél ajkain : Mert magadat táplálod Kezed munkájával; Isten megáldja dolgod.... Igen. Az ő hűséges gondjai alatt Magyarország közepén, — mint a gyümölcsben a mag — keletkezett egyike azon miniatűré Magyarországoknak, azoknak a spe­ciális magyar gazdaságoknak, a melyeknek száma — adja Isten — folyvást szaporodjék! Nem idyllt kivánok rajzolni, hanem egy embert, kit foglalkozása, életmódja és célja a helyett, hogy kö­zönyössé tenne és elidegenitene mint annyi mást, még szorosabban kapcsol és hívebbé tesz nemzete, nemzet­sége és egyháza traditióihoz. Erre tanította őt az ő földje, az ő magánya. E magányból hívta őt el az egyház, mint Gedeont egykor a szérűről. Könnyű megérteni : imént kockáztat­tam a paradoxont, hogy a föld is megérti, ha szeretik, mennyivel inkább az ember, — mennyivel inkább a lel­kek, az egyház 1 így ismerték fel és hivták el egyházi kisebb és felsőbb köreink, így lőn egymásután a kun­szent-miklósi egyház presbytere, azután főgondnoka, igy egyházmegyénknek elébb tánácsbirája, azután elnöke, így egyházkerületünknek elébb tanácsbirája, azután zsi­nati képviselője. Ezek voltak az ő nemességi címei tro­pheumai. Igen ! ő az egyház embere volt, első tanulmá­nyaitól kezdve addig az óráig, melyben ezelőtt egy év­vel a D.-pataji gyűlés bezáratával könnyezve vettünk tőle búcsút, mint a kik nem látjuk többé az ő orcáját, melyen már akkor a szent ügyünk iránti szeretet sugarait a szenvedés jegyei, afájdalom pecsétje váltották fel. Egy pap, papi palást nélkül, de egy pap szakképzettségével, pap ízlésében, elveiben, törekvéseiben, meggyőződései­ben, úgy mint emlékeiben. Dávidi hevességgel talán, de Dávidi lelkesültséggel. A pásztorok fejedelme immár megadta jutalmát. 1882. julius 7-én parancsolt lelkével az isteni akaiat, hogy hagyja el e földet, s julius 9-én domborult poraira a kun-szent-miklósi temetőben a sír, melyet egyházaink, gondnokainak, tanítóinak s lelkészei­nek koszorúja diszes gyászban vett körül, mig az élénk bánatot s végbúcsú szavakat Dömötör Bertalan lelkész­társunk a közös gyászra méltó emelkedettséggel tol­mácsolta. T. közgyűlés 1 O már az örökkévalóságé, de em­lékezete, példája, gondjainak, tevékenységének gyümölcse a miénk: őrizzük meg és tiszteljük ezt. Veszteségünk pó­tolva van immár, midőn a gondviselés, — hogy az irás ősi, és atyáink által gyakran használt kifejezésével éljek, — elvesztett Mózesünk helyett Józsiiét rendelt : de ezen nyereségen való örömünk soha ne feledtesse velünk, mi­vel tartozunk azok nevének, kik egykor előttink jártak, s mivel tartozunk egykori segédgondnokunk, néhai Tóth Ferenc úr emlékezetének. PALYÁZAT A soproni ág. hitv. ev. egyházkerületi főgymnáziumban megürült egyik tanszékre, melyhez a latin nyelv s irodalom a felsőbb osztályokban mint fő-, a német nyelv, esetleg más tan, mint melléktárgy van kötve, ezennel pályázat hirdettetik. A megválasztandó egyelőre segédtanárul hivatik meg egy próba évre esetleg, a sikerrel betöltött próba év beletúdásával, három évre 800 (nyolcszász) frt évi díj mellett, és csak ezután léphet a rendes tanári javadalmak, évi 1100 ( egyezeregyszáz) frt és tandíj-osztalék valamint a nyugdíjaztatási jog élvezetébe. Pály ázni szándékozók kérvényüket, képzettségüket, életkorukat s vallásukat kimutató hiteles okmányok­kal együtt f. é. augusztus 1 ig az ev. lyceumi igazgatósághoz Sopronba küldjék be. Kelt Győrött, 1883. május 9-én. Karsay Sándor, m. />. superintendens. Pályázat. Az ujszivaczi ev. ref. egyház presbyteriuma újonnan rendszeresített 4 orgonista tanítói állomásra pályá­zatot hirdet. Fizetése az egyházpénztárából negyedévi előleges részletekben 500 frt; addig, mig az egyház termé­szetben szabadlakást adhatna, lakbéráltalány címén 100 frtot, minden temetéstől 20 kr., minden esketéstől 30 krt nyer. Kötelessége a helyi iskolaszék által kimutatott osztályokat vezetni, istenitiszteletnél úgy a temetések­nél is, a presbyterium megállapodása szerint a teendőket végezni. Ezen állomást folyó évi september i-sején tartozik elfoglalni az elválasztott tanitó. Pályázhat ezen álllomásra minden oklevéllel biró tanitó, ki német nyelven tanítani és tökéletesen or­gonálni képes. Kik ez állomást elnyerni óhajtják bizonyítványaikkal felszerelt folyamodványaikat julius 31 dikéig alul­írott lelkészi hivatalhoz nyújtsák be. Ujszivacz, 1883. május 16. Poór József, ev. ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents