Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

legyen az ok bár mi, a jogos követelés egy: az egyházi hivatalnok teljesitse kötelességét mindenkor, híven és pontosan. Aztán, ha be nem ismerjük, be nem valljuk fogyatkozásunkat, miképen lehetne alkalmunk azt javítani ? a ki pedig hibáját, vagy mulasztását beismeri, az a javulás útjára lépett. Az istenitisztelet miként való tartására nézve, ha nem az egyén, de a körülményekben is rejlik az ok: lehet talán a körülmények változtatására is némi alapot találni, vagy magunkban vagy magunkon kivül, — de, ha nem próbáljuk keresni, lehetetlen rá találni . . . A canonica visitatió 15-ik kérdése ez: „A confirmatióhoz kellőleg készittetnek-e a növendékek ? Itt is megjelen a jámbor: igen! de arról nem látja jónak a canonica visita meggyőződni, hogy a „kellőleg való készítés, ki által eszközöltetik ? az anyakönyvet, vagy bevezetési naplót, nem volna fölösleges megtekinteni s a ki által való készíttetést jegyzőkönyvre venni, — egy tekintetet ez az ügy is megérdemel; hadd lássa, hadd tudja, a ki e tisztet teljesiti, hogy van rá gond. A 16-ik kérdés ez: „Látogattatik-e az isteni tisztelet és az urvacsorával mily mérvben élnek a hívek ?" Az egyházi életnek benső lényegét nem functiók és szertások képezik, hanem, azon érzés és gondolat, melylyel azt végezzük, vagy szemléljük, szóval : a hit; ugyanazért, nem a lelkész prédikációja, vagy alkalmi beszéde, hanem inkább a hívek buzgósága, s vallás-erkölcsi élete az, mely e kérdésre : látogattatik-e az istenitisztelet? feleletül szolgáthat. Az istenitisztelet látogatásában, érdeme lehet a szónok ügyessége és képességének is, de másfelől, a gyülekezet vallás-erkölcsi érzülete, vagy közszellemének is; valamint az istenitisztelet nem látogatására, sok mellékes, helyi viszonyokból eredő körülmények is befolyhatnak. Vallásos közszellemet, érzületet pedig, egy beszéd bármily hatásos, egy rövid év, bármily küzdelmes legyen, nem eredményezhet. Van rá eset, hogy kedvező körülmények között közönséges szónok is mutat fel szép eredményt, — rendezetlen egyház, civakodó nép közt a valódi szónoki tehetség s papi jellem is, nyomtalanul elvész. Épen azért, ahol a szónok tehetsége és igyekezete, s a hívek vallásos buzgósága egymásra kölcsönösen hatva szorgalmas templomba való járást eszközölt — főleg, ha annak üdvös hatása, a magán élet tisztaságára is vissza hat: semmi igaztalanságot nem látnék elkövetve lenni abban, ha az ilyen egyház valláserkölcsi állapotát jónak jeleznek; mert a melyik egyházban a bűnügyi statistica hiányzik, ahol a vétségek, kihágások, minél ritkábban fordulnak elő, ott minden tekintetben egészségesebb az állapot, tisztább az erkölcs és tiszteltebb a vallás, mint ott, ahol a kihágás, bűn egymást éri. Ha jogos a 9-ik kérdés: ^hogy áll a megelőző évi számadás mérlege? s a netaláni hiány fedezésére mi intézkedés van téve ? nem gondolnám, hogy szükségtelen és jogtalan lenne megtudni azt, hogy a vallás-erkölcsi élet mérlege miként áll ? s ha az anyagi érdekek hiányairól való gondoskodás megkívántatik, a valláserkölcsi élet hiánya vagy betegségének orvoslását nem követelni, számon nem kérni, nagyobb mulasztás, mint a mit megboszulás nélkül megenged az egyházi élet; s aztán azt sem felesleges nyilvánosan is tudni, hogy egyik vagy másik egyház, minő alapon eszközölte, szellemi erkölcsi vagy anyagi fejlődését, s minő eszközökkel tartja azt fenn, mert ebben is mint mindenben, a szorgalmas a hanyagnak, az erős a gyengének, a jó a rossznak példát adhat, s ez által, nem csak felhiva, de mint egy erkölcsileg kényszeritve látja magát a nemes versenyre az egyházak egyeteme. Tudom és hiszem ugyan azt, hogy soha sem volt oly hiányos irott törvény, melyet a jó és erélyes alkalmazás, hasznossá ne tudott volna tenni, ugy viszont nem lehet oly tökéletes törvény, melyet a tökéletlen s erély nélküli alkalmazás, használhatatlanná ne tudna tenni; de mindazonáltal, a nyilvánosság s a közvélemény ereje bir némi javító eszközzel, mert, mind a vezérek, mind a közkatonák számára, kezében tartja a mérő serpenyőt s a ki megméretve hiányosnak találtatik, elvész, ki ki a maga módja szerént, s lesz belőle: becsület, tisztesség, vagy hivatal nélküli, nem is ember, hanem egyén ; a ki pedig hű és igaznak találtatik, él s veszi az ő cselekedetének jutalmát s lészen öröksége, mely el nem vész. A jelenben használni szokott visitai kérdések is csak ugy lesznek kielégítők és alkalmasak arra, hogy az egyházak és iskolák anyagi és szellemi állapotának kimerítő ismertetését eszközöljék, ha azok feltevése s a ráadott feleletben, a szigorú lelkiismeretességnek, s a törvény betűje és szellemének elég lesz téve. Példák igazolják azt is, hogy vannak ugy egyes emberek, tisztviselők, mint egyházak, békességre igyekezők, s vannak — hogy sokat ne mondjak háborúságot keresők. Már most, ha jogos és szükséges ma az egyházak jövedelem szerint való osztályozása, miért ne lehetne osztályozni erkölcsi állapota, vallásos érzületére nézve is az egyházakat? vájjon, ennek alkalmazásától, az egyházak vallás-erkölcsi életére nézve, nem lehetne-e némi javulást várni. Másfelől az uj lelkészre nézve sem lenne felesleges tudni azt, hogy milyen múltja és jelene van valláserkölcsiig azon