Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

egyháznak, ahova megy, mert a díjlevél vagy concessából e téren keveset épül; hanem, ha tudja azt, hogy minő egyházias szelleme, minő vallás-erkölcsi, minő vagyoni állapota van azon egyháznak, melynek vezetésére feljogosítva lett, annak igen is hasznát veheti; de másfelől valláserkölcsi, vagy administratió terén való működését is csak ugy lehet igazságosan később is meghatározni bármelyik lelkésznek, ha tudva és megállapítva van az, hogy minő körülmények között vette át az egyházat. Arra nézve, hogy bármelyik hivatalnok működését méltányosan megítélhessük, körülményeit is számba kell venni, mert egy depravált erkölcsű, adósságban uszó egyház vezetése, kormányzása mindig nehezebb feladat, mint egy jóerkölcsű, vallásos s vagyonilag is rendezett egyházé ... Ha jól esik azt tudni bármelyik munkásnak is, hogy ültetni, gyomlálni, vagy irtani megy-e, hogy a szerint vihesse magával a munkához szükséges eszközöket, ugy azt hiszem, a kezdő lelkésznek is mindenkor jól esnék az, ha tudná, hogy azon egyházba, a hova megy, ültetés, gyomlálás, vagy épen irtás várakozik-e rá, vagy lelkiélvezettel való szedése a megérett nemes gyümölcsöknek. Érzelmeit, gondolatait, s lelkimunkásságának segédeszközeit, helyzete biztos ismeretéből kifolyólag, ha rendezve viszi magával, az ember és tisztviselő vagy hivatalnoknak mindenkor előnyére szolgál. Ennélfogva az egyházaknak jövedelmök után való osztályozásánál megemlíteni azt is, hogy minő valláserkölcsi állapota s vagyoni helyzete van, nem tartanám feleslegesnek ; a kifejezés lehetne ilyen forma : valláserkölcsi állapota kielégítő ; vagyonilag rendezett, vagy ha a szomorú igazság ugy kivanná, ennek ellenkezője. Ha erre az ellenvetés az : ugy is tudja, vagy ha nem, hát ismerje meg; én pedig felelem : ha ismerős vagy közeli lelkész, tudhat is valamit, az egyház valláserkölcsi s vagyoni állapotáról; távoli és idegen, semmit; már pedig ha pályázat, tétetik közé itt is, mint a tiszántúli egyházkerületben, gyakrabban meg esik ezután mint eddig, hogy egyik egyházkerületből a másikba mennek, vagy hivatnak át a lelkészek s az idegen, az idegen egyház állapotáról semmit sem fog tudni, a mi aztán sem az egyház, sem a lelkésznek nem válik előnyére. Lehetne még egy harmadik ellenvetés: az egyházak fennt jelzett állapotának megismerése, a leendő lelkészre nézve fölösleges ; de ezt elfogadhatólág indokolni aligha lehetne. Ha a lelkészek minősítése szokásba jön, a mi ugyan elég absurdum, mert az embert hivataloskodása előtt okmányok minősíthetik bárminő állásra, hivataloskodása után pedig mindenki minősítheti önmagát, ugy a jó, mint a jövedelmező papságra, esperesség, püspökség, vagy ha kell a mínisterségre, példa rá : Szász Károly, Kerkápoly. A holt betűből álló okmányokkal való minősítést sohasem irigyelheti az, a ki cselekedete, munkássága és egész élete által minősiti magát ; de ezzel távolról sem akarom az iskolai okmányok értékét devalválni, csak azt óhajtanám, hogy a lelkész minősítésénél, különösen a már több év óta hivataloskodó lelkészt illetőleg, ne az iskolai bizonyítványok, hanem a gyakorlati élet — administratió terén való működésre, s az az által elért előnyös eredményre legyen a fősuly fektetve Es ha a lelkész minősítése áll, vagy állni fog, okmányok, vagy szolgálati év tartama szerint, miért ne legyen osztályozása a lelkész minősítésére nézve, erkölcsi épsége, szelíd természete s az administratió terén szerzett érdemek szerint is ? sem nem az okmányok betűje, sem nem a szolgálati év száma, hanem az erkölcs, a jellem, a munkaképesség teszik az embert s a hivatalnokot egyaránt; kell tehát, hogy azoknak bárminő előny vagy kitüntetéssel járó osztályozásánál ezek bírjanak döntő befolyással. Tények után ítélni, osztályozni, kevesebb csalódással jár, mint bizonyítvány s némelyik hivatalos jelentés alapján. Ha a legjobb okmány s elegendő szolgálati évvel biró lelkésznek is kéo o tes erkölcse, civakodó természete van, s a kormányzás terén pedig tehetetlen, nem tudom, mi oknál fogva lehet érdemes arra, hogy népesebb egyház vézetésére, vagy jövedelmezőbb egyházba való áthelyezésre, vagy megválasztásra kijelölve legyen. Sőt, az ép erkölcs és tiszta jellemet anynyira fontosnak tartom, hogy e nélkül sem a jó bizonyítvány, sem a szolgálati év száma, sem a kormányzásban való jártasság, nem lehet elegendő alap a papi hivatallal járó erkölcsi felelősség megsértése nélkül az emelkedésre. A kinek folytonosan pöre van, egyházmegye, kerület vagy polgári törvényszéken, akár mint egyházi hivatalnok, akár mint magán embernek, azt semmiféle körülmények közt nem tartanám érdemesnek arra, hogy jövedelmezőbb vagy népesebb egyházba való menetelre, mint a minőben van, minősíttessék. Az is nagy hiba, hogy a melyik lelkésznek magán, családi vagy hivatalos életében fedezni vagy takarni valója van, azt más egyházba helyezik át. Ha a lelkész, mint ember gyengeséget, mint hivatalnok fogyatkozást vagy épen hűtlenséget követ el, legyen kimondva és megtartva, hogy azon esetre hivatala és javadalmától egy évre megfosztatik ; ismétlés esetén, véglegesen elmozdíttatik. Az áthelyezés által a hiba és gyarlóság van terjesztve. A tövis útfélen vagy virágos kertben legyen, szúr és karcol ; s a csalán a gyom és dísznövények közt is egyformán csíp, szóval: a természeti tulajdonság az