Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-13 / 19. szám

ványára határozván el az e. megye, hogy gyűléseit többé nem tartja Sallóban. Negyven füsttől rekedt torok kiáltá rá az éljent; amen, ugy legyen ! és siettünk ki a szabadba, el az iskolaterembe, melynek nem a mi gömbölydedségünkhöz szabott padjaiba befurakodván, megkezdtük és folytattuk a reggel abbahagyott tanácskozást. Kezdődött pedig, annak rendje szerint a fenntirt nap reggelén istenitisztelettel. A helybeli lelkésznek a miatyánkból készült becsületes szép alkalmi imájával. Éneklés alatt elgondoltam, hogy milyen jól venné ki magát e hangos szép templomban egy orgona, vagy legalább egy phisharmonium, a milyet Garamvezekény állított be mostanában a gyülekezet nagy örömére s az éneklés díszére. Kevés kivétellel majd mindegyik gyülekezetünk van oly helyzetben, hogy ezt megtehetné; csak akarnunk kellene. Népünk maga adna e célra, mint Vezekényen, csak egyszer hallaná azokat az andalító bájos hangokat. A világi elnök helyettesítésén, egy vál. tanácsbiró felesketésén s egyéb form^itásokon átesvén : jegyző olvasni kezdé a bizottsági javaslatot a lelkészek minősítése s egyházak osztályozása tárgyában. Mély csendesség. Hallgat, figyel mind a 28 atya, 48 képviselő és az egész publikum. Egyetlen fül az egész gyűlés. Csak Hajpál uram, a mohi bíró, rázza fejét, s dörmögi, hogy nem jól van ez!... nekik egy sem kell, a kit kandidálnak; nincs igazság a világon, az ő jussok az 1791-iki t. c.. ben gyökerezik. (Psz! silentium ! várjon kend a jövő századig !) Kerekded, körmönfont munkálat. Lehetetlen volt rést ütni rajta az általános tárgyalásnál. Jól kicirkalmazta az a 6 férfiú. A jegyző újra olvassa pontonkint, hogy a részletekhez szólhasson aki akar, vagy tud. Sem ni hang ellene. Nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Egy tökéletes munka, nem fércelmén)' mint az értekezleté; hosszas tanulmányozáson alapuló, jól ki- és átgondolt, erősen meghánytvetett dolgozat. Elismerés, dicsőség érte a 6 férfiúnak ! Megérdemlik, sokat izzadtak, mig elkészíthették Betétetik emlékezet okáért az e. megyei levéltárba az egyik példány, a másik felküldetik a kerületre Ez lesz a legjobb mind a 9 között, ezt fogadja el a superintendentia. Miénk a dicsőség. Híjába, Bars=bors; kicsiny, de erős! Siettem lekópiálni a munkálatot, hogy közöljem e lapok utján a homályban tapogatódzó közönséggel, ne törje fejét egy bizottság se, ugy sem tud ennél különbet okosabbat teremteni. . . Ezen közben megjött a Prot. Lap f. é ápril 29-iki 17-ik száma. . Meglepetve látom az 537—8 lapokon, hogy valaki már megelőzött a tudósítással. Persze, a sallói kollega ; ott helyben a posta, azonnal föladta.. No jól van, se baj; bizonyosan sebtiben, fogyatékosan közölte, majd helyreigazítom s ebből egy kis szóváltás is támad megint. . De hát mi a kő ? hisz ezen közleménynek Filó Lajos, gr. Lónyay és Vizsolyi vannak aláirva! ez a dunamelléki 9 tagu bizottság qualificationális javaslata, ez nem a miénk 1 ez plágium! hogy merték ők elsanzsirozni a mi javaslatunkat s ugy j adni, mintha ők készítették volna ; holott abban a mi 6 tagu bizottságunk feje főtt, a miről saját neveikkel megerősített beadványuk tanúskodik. Szórói-szóra, betűrőlbetűre ugyanaz áll a dunamelléki javaslatban, a mit a mi bizottságunk mint sajátját terjesztett be az april 25-ki gyűlésen s mi egyhangúlag, minden javítás nélkül elfogadtunk. — Nem híjába volt minister az a Lónyay ; de nagy politikus. Valahogy megkerítette a mi bizottságunk munkálatát s átadta Filónak, az meg kényelmes ember lévén, nem okoskodott rajta sokat, hanem azon módon lemásoltatta a segédjével s csak a nevét írta alá, hogy> „jegyzetted Ezt nem engedjük ! Adjuk tudtára urbi et orbi, hogy az a rni szülöttünk, a dunamelléki urak csináljanak maguknak másikat. Keressenek más pávatollakat. Vagy mivel már turpisságuk napfényre jött: közel lévén a pünköst ünnepe, könyörögjenek, hogy szállja meg őket a szentlélek s üssenek össze egy javaslatot. Igy állván a dolog, nem irom ide a mi javaslatunkat; hanem utasítom az olvasót a fenntebb idézett lapokra. Ezekután ismét láttuk a tengeri kígyót. Eléjött a mohii és váradi papválasztás ügye. Játszanak, folyton szabadalmazva játszanak ő kegyelmeik a tractussal. Olyan egyéneket választanak, — ki tudja már hányad-i szor ? — a kikről bizonyosan tudják, hogy el nem fogadják a meghívást. Az ügyvédi elem bebizonyította az e. megyének, hogy ez nem törvénysértés, nem kijátszás, ellene semmit nem tehetni, mert nincs rá §; engedni kell, hogy válasszon mindannyiszor, a mennyiszer akar a gyülekezet, majd évek multán tán csak megelégli , a játékot s választ olyat, akiről föltehető, hogy elfogadja a választást. Sohasem szerettem a fiskálisokat, j Ha valahol egy szerecsen akad, mindjárt mosdatják. Spangát is ki fogják menteni; bebizonyítják, tele beszélik a bírák fejét, hogy nem tett törvénybe ütközőt. Fatális helyzet az, midőn a világi tanácsbirák oda állnak az e. megyével ujjat húzókhoz s mintha itt is az volna hivatásuk, védik a törvénykijátszókat. De jó, hogy gregariuspap és nem esperes vagyok. Nagyon szégyenleném magamat, mikor igy játszanának az e. megyémmel, s mikor ott agái, perorál a fiskális úr, oda ütnék a zöldasztnlra öklömmel, mint a néhai Csicsvai Vasas András : azért 1 mindazonáltal ugy fog történni, a mint a tractus becsülete hozza magával ! A június hóban Füreden tartandó kerületi gyűlésre a ránk eső 4 képviselőt is megválasztottuk. Eddig csak kettőt küldtünk, az is nagy teher volt pénztárunkra, négyet meg nem bírunk; de mégis el kell küldenünk, 1 mert Somogy mindig ott van, ő az egész superinten-i dentia. Mi még nem restauráltuk tisztviselőinket az e. megyén. Gyülekezeteink részben már mind újra szervezvék. Majd a kerületi gyűlés rendeli el csak a szavazásokat. Én eleve megrendeltem két konc szavazati lapot a nyomdából. Bar sí Tamás.