Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

által megszilárdult magyar államban jövőre is mindig támaszra találunk, sőt abban magunk is erősbödni fogunk. o Midőn azonban az ekként átalakult államnak szolgálni kívánunk s fogunk, viszont megköveteljük, hogy az gondoskodjék róla, miszerint a vallás és jogegyenlőségről szóló 1848-iki törvények tovább nemcsak írott malasztként díszelegjenek törvénykönyveinkben; mert határozottan merem állitani, hogy állami életünk újjászületése óta az elégedetlenkedés mindjobban terjedő szelleme, mely mindent ellenezve, a kormányzást nagy mértékben nehezíti, leginkább onnan ered, hogy a nevezett törvény életbeléptetésére nézve a kormány padjairól ismételve tett fogadások dacára is, semmi nem történvén, minden oly kérdésben, mely ama törvénynyel érintkezik, a vallás és jogegyenlőség még további háttérbe szorítását vélik felfedezhetni. Avagy kérdezem: vájjon kellett volna a szőnyegen levő kérdések megoldására 15 hosszú év, ha a jelzett 1848-iki törvény csak részben is már erővel birna, sőt nem lenne-e az esetben, az előttünk fekvőnek is sokkal könnyebb életbe léptetése ? Azonban, hogy addig is mig ez megtörténhetnék, egyesült erővel, sőt a mennyire lehet, — versenyezve kell haladnunk ezen mai tanácskozásunk tárgyát képező törvények által kitűzött cél felé, kétségbe nem vonható! Hogy a protestánsok kezdettől fogva mit s mennyit tettek honunkban az alsóbb s felsőbb iskolák felvirágoztatásáért, melyeket különben is egyházi életök kiegészítő részéül tekintettek mindig s annak tekintenek ma is, annyira köztudomású dolog, hogy arról szólanom felesleges volna ; azt pedig, hogy mennyiben állták ki eddigelé a versenyt hazánk többi tudományos intézeteivel, ám bírálják meg mások, — azonban egyet nem szabad a számításból kifelejteniük, — azt t. i. — — hogy mi minden tanintézetünket, és ugy gymnasiumainkat is, melyekről most szó van, mindig saját erőnkből, az állam legkisebb segélye nélkül tartottuk fenn s tartjuk fenn ma is; pedig éppen nein szükség az alapok és alapítványok kényes, nem protestáns kérdésével foglalkoznunk, hogy kimondhassuk, miszerint az államháztartás költségeihez mi, két-három millió protestánsok is járulván, az igazság és méltányosság azt hoznák magukkal, hogy valamint más felekezetű iskolák, ugy a protestánsokéi is menthessenek az általuk is táplált kútfőből, mit azonban e pillanatban már csak azért sem szorgalmazok részemről, nehogy autonóm jogainkat pénzért látszassam áruba bocsátani. De ha ez igy van, — ha még csak nem is segélyeztethetiink az állam részéről — s ez tehát még kevésbé képes engedni a jelenben felekezetünk egy részénél is hullámzó áramlatnak, — ha nem képes, mondom, átvenni tőlünk felsőbb iskoláinkat saját kezelése és gondozása alá, ha szükségét látja, hogy azokat innen túl is mi saját erőnkből tartsuk fenn, legalább ne nehezítse,ne tegye azt lehetetlenné, ne szabjon tehát oly terhes feltételeket elénk, melyeket kellő erők hiányában legjobb akaratunk mellett sem teljesíthetnénk többé; — de meg kíméletesen nyúljon autonom jogaink megszoritásához is. Igen, mert — és itt egy több mint félszázados tapasztalaton alapuló meggyőződés is szól belőlem — mert -- mondom — azt, hogy magunkra hagyatottságunk mellett is képesek voltunk s vagyunk, lehetőleg virágoztatni iskoláinkat, azt, hogy a buzgóság és áldozatkészség mindez ideig nem halt ki a felekezet kebeléből, egyházi s ezzel szoros kapcsolatban levő iskolai azon autonom szervezetnek köszönhető, melyet alaptörvényeink biztositának részünkre, s melyhez, mintlétfeltételünkhkz, szorosan kell ragaszkodnunk A kik ismerik viszonyainkat, ha még oly buzgó centralisálók lennének, sem tehetnek bennünket a hazánkbeli ősi jogaikból már is nagyrészt kivetkőztetett municipiumokkal egy kategóriába, — ezek ujabb szervezete felett rendelkezhet ugyanis az országos törvényhozás a nélkül, hogy ujabb alakú fennmaradásokat veszélyeztetné ; reánk nézve a jogaink gyakorlatábani ilyetén megszorítások halálos csapásként hatnának felekezetünkre s következéseiket tekintve, nem lennének egy hajszállal sem egyebek, mint az általam fentebb jelzett abszolút idők törekvéseinek másai! Távol legyen tőlem, hogy az előttünk fekvő törvénynek avagy csak sorai között is vélnék ilyesmit feltalálhatni, de igaz marad mindig ama francia példabeszéd; ce n'est, que le premier pas qui coute; és hogy az égett gyermek fél a tűztől, épen oly tagadhatlan igazság, mint az, hogy a legártatlanabb törvény is elmérgesedhetik annak végrehajtása alkalmával. Szükség ezeknél fogva, hogy a mondottak irányában megnyugtattassunk, biztosittassunk. Az tehát kívánságunk, illetőleg kérésünk, hogy ne avatkozzék az állam kelleténél mélyebben belügyeinkbe, ne foszszon meg intézkedési jogunktól, ne tegye azt illusoriussá, nehogy majd csak a terhek viselésének dicsősége maradjon osztályrészül nyakunkon; mindez pedig — egyebeket mellőzve — könnyen bekövetkezhetnék, ha a kormány, az általunk különben is kétségbe nem vehető legfelsőbb felügyeleti jogát az államnak, az eddigi törvényes gyakorlatot mellőzve, szükségen felül szigorú intézkedések által kívánná o o ezentúl irányunkban gyakorolni.