Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

Mert ám lássuk, hogy áll ezen kérdés jelenleg reánk protestánsokra nézve ? Az 1791. 26. t-c. értelme a coordinatio literariae institutionis és supremae inspectionis-ra nézve legelőször ama közönségesen ismert 1819-ki királyi leirat által lett praecisirozva, mely, hogy nem sokkal több, mint a protestáns iskolákra vonatkozó statistikai adatoknak pontos felküldését meghagyó kormányintézkedés, azt magam is kénytelen vagyok beismerni ; ámde mit lehetett abból méltán következtetnünk ? Kétségtelenül nem egyebet, mint azt, hogy az akkori kormány s későbben utódaik is, ismervén autonom jogaink irányábani féltékenységünket, de egyszersmind az azokkal járó nem kis felelősségű kötelességeinket is, — és tapasztalván, hogy 1791-től 1819-ig, sőt mint e mai napig is és igy majdnem egy századon keresztül, híven megfelelénk tisztünknek, bizalmukkal ajándékozák meg az egyházunk által lehető legnagyobb gonddal egybe alakított, mintegy az állam felügyeleti jogát közvetve gyakorlott organumait. Nem akarom én kétségbe vonni, hogy van joga az államnak, ha érdeke ugy hozza magával, még ezen százados gyakorlatot is megváltoztatni; azt sem tagadom, hogy az iskolák feletti felügyelet, szoros értelemben véve, csak egy lehet, — de igen is, nem hiszem, hogy az különböző módozatok szerint ne gyakoroltathatnék; kétségbe vonom, hogy századok óta fennálló, az államnak alkalmatlanságot sohasem okozott, panaszra okot sem szolgáltatott, sőt mindig annak érdekében működött tanintézetek, egy kategóriába tétessenek pl. egy még csak a közelebbi napokban itt vagy amott felállítandó magánnöveldével; nem tudnék ezen felül olyan módozathoz is valaha járulni, mely a legfelsőbb felügyelet cimén megsemmisíthetné intézkedési jogainkat, irányunkban saját egyházunk kebelében gerjesztene bizalmatlanságot, — esetleg egyes, a végrehajtó hatalommal visszaélő egyének önkényének, vexálásának vetne bennünket alája! A részletek tárgyalása fogja megmutatni, mennyire van itt elősorolt érveimnek, illetőleg kivánságimnak megfelelve, részemről azonban előre is jelezni kívántam álláspontomat. De legyen még szabad az általános viták befejezése előtt felemlíthetnem némelyeket. Abból, hogy ezen iskolai törvények csak másfél évtized lefolyta s megannyi kísérletek után kerültek a parlament elébe, általánosan a tanügyre, de különösen ránk reformátusokra nézve, két jó következett: egyrészről az, hogy módunkban volt ez időközben, valamint magának a közoktatási miniszter ur ő excellentiájának, ugy az országos tanügyi bizottságok és enquetek tagjainak figyelmét kívánságaink méltánylására ismételten felhívni — s tagadni nem lehet, hogy az előttünk levő törvényjavaslat sokban előnyünkre tér el annak korábbi szövegezésétől, a mint hogy e tekintetben elég, — ha amaz — eredeti rendeltetésök ellenére ugyan, de a nyilvánosság elébe került pontozatokat a jelen, előttünk fekvő munkálattal öszszehasonlitom : hanem, ami ennél még lényegesebb reánk nézve, az abban áll, miként ez időközben alkalmunk volt jelét adhatni annak, hogy menynyire nincsen igázok, kik azzal vádolják, mondhatnám, rágalmazzák a protestánsokat, hogy mind a mellett, hogy a haladás híveinek, a felvilágosodás terjesztőinek vallják magukat, azonnal megcsökönösödnek, a negatio terére menekülnek, non possumuskodnak, mihelyt autonom jogaikat hiszik veszélyeztetve lenni, jeléül annak, hogy particularis érdekeiket többre becsülik, elibe teszik az állam érdekeinek, — holott csak egy erős államban erősödhetnek s virágozhatnak az egyes, gyakran annak oltalmára szoruló hitfekezetek Reformált egyházunk tehát arra használta fel a közelebb mult, e célra alkalmasnak mutatkozott időt, hogy megmutassa, miként nemcsak tagadni, de tenni is tud, — és ez okból autonom jogát felhasználva „köznevelési és közoktatási szervezet" cime alatt, megalkotá oskolai, a gymnasiumokról is szóló törvényeit, melyeket az 1880-ban együtt levő országos zsinat el is fogadott, — a korona pedig megerősitésöket az országos törvényhozás majdani végzéseitől feltételezé. Sietett ezek szerint egyházunk, törvényei előkészítésével azért is, mert megakará előzni az országos törvényhozás már akkor kilátásba helyezett s jelenleg folyamatban lévő hasoncélu működését — reménylvén, hogy ily módon részben legalább a parlament előtt is érvényre fognak az abban foglaltak jutni, — aminthogy ezen zsinati törvényeinket kellő figyelembe vétel végett be is nyujtá a mult január hóban itt tartott General-Conventünk a képviselőháznak, valamint a méltóságos főrendiház engedelmével azt a hármas bizottságának is bemutattam, — minek folytán több, az előttünk fekvő törvényjavaslat és zsinati törvényeink között fennforgott vitás pontok ki is lettek eddig is már egyenlítve — a még fennállók pedig a részletek tárgyalásánál talán meg fogják még e házban megoldásukat találni. Ezen reményben egész készséggel fogadom el a jelen törvényjavaslatot az általános viták alapjául. A domesztika oszthatóságának kérdéséhez. Hogy a domesztika jövedelme a felállítandó közpénztárba osztatlanul folyjon-e be, vagy az egyházmegyékkel és egyházkerületekkel is meg-