Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-22 / 16. szám

dig határozlatott, i. hogy az e. megyénkben eddig is gyakorlatban volt tisztújítás továbbra is érintetlenül hagyatik azon kijelentéssel, miszerint io éves hivatali évköz allapittatván meg, a rendszeres valasztások közötti évek alatt megürülendő helyekre választandó e. m. tisztviselők, csak azok szolgálati idejének tartamára választatnak, a kiknek helyére léptek. 2. A presbyteriumok újjászervezése után az e. m. közgyűlés által egy öt rendes és két póttagból alló számvevőszék állíttatik fel 5 évre terjedő hivataloskodási időtartammal. Végül a pesti e. megyének az országos közalap rendeltetési céljavai ellenkező s hozzánk átküldött indítványa nem fogadtatott el. Ezekben kívántam e becses lapok igen tisztelt olvasóit legközelebb tartott gyűlésünk folyamáról röviden értesíteni. És most kijelentésével annak, hogy az itt közlött hatarozatok hozatalánál gyűlésünk egyes tagjait, — minden más tekintetek kizárásával — egyedül csak az egyház ügyei iránt való mély érdeklődés s a legjobb indulatu meggyőződés vezette; bezárom tudósításomat azon jó kívánattal, hogy a szeretet és egyetértés elke vezérelje továbbra is egyházmegyei életünket! fíajó Károly, e. megyei főjegyző. Nyilt levél. Szerkesztő űr ! Bátor vagyok hozzá egy kérdést intézni, a házassági ügyre vonatkozólag. Mindenki előtt ismeretes, hogy a prot. házassági ügyet a Il-ik József császár által, 1786. márc. 6-kán kiadott rendelet szabalyozza ; de annak pontjai nem minden lelkész által tartatnak meg szigorúan, mert némelyek hirdetési bizonylat nélkül is összekötik a más egyházban lakó személyt, vagy ha alispáni felmentvényt mutatnak fel, az illető lelkész engedélye nélkül is összeesketik, csakhogy dijt kapjanak. Mások viszont, oly szigorú eljárást követnek, hogy a törvény által nem követelt kellékek beszerzését is megkívánják a házasulandóktól, pl. keresztlevelet, halotti bizonylatot stb. Az idézett törvény 12. §-a azt mondja : »ha oly egyének, kik már házasok voltak, uj házasságot akarnának kötni, ha csak az egyik vagy másik házastársnak halála azon helyen, a hol házasság köttetni céloztatik, köztudomás szerint nem bizonyos, 2-ik házasság kötésre mindaddig nem bocsáttathatnak, mig az első házastársnak halálát elegendőképen és törvényesen be nem igazolták.« Ezen rendelet nyilván mutatja, hogy akkor kell kívánni a halotti bizonylatot, ha az egyik fél özvegysége, az eskető lelkész előtt nem bizonyos. Kérdem most, hát akkor ha a lelkész bizonyosan meg van győződve az illető özvegysége felől, mulhatlanul szükséges-e a bizonylat ? Továbbá ha a hazasulandó születési lakhelyét még gyermekkorában változtatja és uj lakhelyén a lelkész szemei előtt növekedik, meg van a lelkész győződve annak keresztyéni neveltetéséről, polgárilag a házasságot gátló akadály elhárításáról, kell-e ilyenkor keresztlevél ? Véleményem szerint az ilyen okmányok követelése által csak az azokat kiadó lelkésznek teszünk hasznot, de nem a házassági ügynek, ellenben a házasulandóknak kárt, terhelvén őket haszontalan kiadásokkal, holott az ilyen lakhelyet változtatók rendszerint csak cselédek, vagy napszámosok szoktak lenni, kiket egy pár forint kiadás is érzékenyen sujt. Eajdalom, hogy ezen ügyre vonatkozólag nincs világos rendelet sem konventileg, sem egyhazkerületileg; a zsinati törvények sem intézkedtek, meghagyva a régi gyakorlatot, de ha a gyakorlat helytelen, szükséges azért hozzá alkalmazkodni ? nem szükségesebb e a rossz szokást megváltoztatni, és jobbal felcserélni annyival inkább, mert a kormányzó testületek tagjai között is vannak egyének, kik ezen szokást követik és az ezzel ellenkezőleg cselekvő lelkészt elitélik, mint hivatali eljárás ellen vétőt. Erre nézve vagyok bátor kérni szerkesztő urat, méltóztassék a törvény helyes magyarázata által helyes, vagy téves nézetemet velem és hozzám hasonló gondolkozásuakkal felismertetni, hogy tudjam magamat jövőre hozzá alkalmazhatni. Egy lelkész. Kétségen kivül óhajtandó, hogy az itt fölvetett kérdésekben a lelkészek egyforma eljárása eszközöltessék. De hogy az az eljárás milyen legyen ? ezt legilletékesebben megmondhatják azok, kik a papi pályán tényleg működnek Majd ha azok tapasztalataikat és ezeknyomán véleményeiket elmondták, s aztán a kérdés irodalmilag kellőn meg lesz vitatva : a dolog végelintézés végett a konvent elébe viendő, hol statutum alkottatván, ez uton az eljárás egyformasága el lesz érve. Szerk. A lelkészek minősítése kérdéséhez. Nincs palya a föld kerekségén, melyen magának az egyénnek is ne volna befolyása sorsa javítására, anyagi jóléte emelésére, érdeme méltányoltatasára, szóval az emelkedésre. Eddig a prot. pap volt az az unicum, ki csupán a véletlenre, s az érdemet se kellőleg felfogni, se méltányolni nem képes tudatlanság szeszélyére volt bizva. Sőt nem egy esetben minél rendszeretőbb, ügybuzgóbb, törekvőbb volt a lelkész, annál több keserűséget kellett szenvednie, annál kevésbé reménylhette sorsa javulását, érdeme jutalmazását, mert épen azok, kiknek érdekében munkálkodott, az egyháztagok, munkásságáért olyan híreket terjesztettek felőle, melyek épen elégségesek voltak arra, hogy egy megüresiilt jobb egyház ajtaja bezarassék előtte. Az eddigi le'készválasztásokról ne is szóljunk. Tudok ra esetet, hogy egy nagyon hétköznapi aspirans egész predikátíoja egy kánikulái vasárnapon nem állt egyébből, minthogy elszavalta a „Megfagyott gyermeket® s a szomszédban üresedésben volt egyház az érdemesebb pályázók mellőzésével azt választotta meg. Szívesen üdvözlöm tehát a kivitelében bár kényes, de céljában oly méltányos jellegű lelkészi minősítést. Az eddig mejelent módozatok közül a barsi ref. papi értekezletéihez állok legközelebb ; de mivel ugy erre, mint a többire olyan lidérceket látok nehezülni, melyek nyomása alól a módozatkészitők magokat kiragadni nem birták; vagy is, mivel szerintem egy pár téves felfogas árnyékát látom mindenik módozatnál egy-egy §-ban sötétleni, bátor vagyok azokra szerény nézeteimet elmondani. Ilyen lidérc, ilyen téves felfogás : i-ször az iskolai bizonyítványok tekintetbe vétele. Legelsőbben is azt mondom, hogy a mi theologiáinkon mindent képeznek inkább, csak papot nem. A jelen rendszer annyira az elmélet keretén belől forog, hogy midőn a végzett theologus segédlelkészszé lesz, vagy pláne a vizsgák után hamarjában pappá, a papi hiva tal naponként előforduló dolgaiban annyira ismeretlen, hogy a legelső napi fennakadás után azt a kérdést kénytelen feltenni: én istenem, hát mért vesztegettem én a theologián pénzt és időt, ha, midőn azt elvégeztem, annyi ismerettel sem bocsáttattam el, hogy tudnék egy-