Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

mentem a negyedik szomszédomhoz, ez meg éppen — rabbi. Mikor beléptem hozzá, nagyon hevesen beszélt, még hevesebben gesztikulált, pedig egymaga volt a szobában. Máskor ha meglátogattam, igen szívesen fogadott s örömében olyan ruganyos kanapéra ültetett, hogy majd a stukaturba vágtam a fejemet; most azonban hidegen, tartózkodólag nézett rám, engem is valószínűleg krypto-antisemitának gondolván. Pillanatnyi szünet után, mintha folytatná elébbeni magánbeszélgetését, igy szólott hozzám : Valóban, országos hóbort az, mit ellenünk elkövetnek; minket nem elidegeníteni, hanem megnyerni kellene. Kedves kollega ur, válaszolám, én a zsidóságnak ellensége nem vagyok. Hanem, őszintén szólván, ugy vagyok a zsidóval, mint a petróleummal. Semmikép sem tudok vele rokonszenvezni, mert egy kicsit— nem jó szaga van, t. i. a petróleumnak; se mellett, ha nem vigyázok rá, veszélyessé válhatik. De nem | lehet kizárni sem a mindennapi életből, mert magam is nagy kárát vallanám, sem a világkereskedésből, mert nagy rázkodásokat vonna maga után. Ennek a mozgalomnak azonban meg lesz azaz egyetlenegy jó következése, hogy a petróleum maga magát fogja tisztítani, finomítani, s nem lesz annyi salak. Egyébiránt látogatásom célja az, hogy tisztelettel megkérdezzem : miként szokták önök megesketni a siketnémát? Erre ő igen röviden felelt, azt mondván hogy : sehogy ! Látván ekép, hogy „itten nincsen, ki segítsen1

, elővettem a magam eszét, s ennek tanácsa után következőkép végeztem az esketést: Leírtam az esküformát, mint egy okmányt. »En esküszöm stb.* Oda tettem a dátumot, végre a leány nevét: Hajnal Ilona. Ekkor magamhoz hívattam a leányt s jelek által megmagyaráztam neki — oh e szép leánynyal még nálam ügyetlenebb ember is tudna beszélni, — hogy ez azaz eskü, mit vőlegénye el fog mondani, s a melyet neki is elkellene mondani, ha beszélni tudna, így csak keze keresztvonását tegye alá. Kész-é ezt megtenni ? Ő igent intett. Ekkor bemenvén a templomba, midőn a dolog sorján oda kerültünk, hogy »szereted-e* ? O bal kezét szivére téve, jobb keze jegyese jobb kezében levén, lejét meghajtotta, mely mimika nemzetközi megegyezés szerént annyit jelent, hogy »igen* ! Erre felolvastam az esküt érthető nagy hangon az ő nevében én

> így: »Én, Hajnal Ilona esküszöm az élő Istenre* stb. Felolvasás után tollat adtam a leány kezébe, s ott az urasztalán neve alá húzta a keze keresztvonását, s utánna mindjárt, ugyancsak az urasztalán, két tanú előttemezte az okmányt. Ez aktus alatt oly mélységes csend volt a templomban, hogy a tollak percegése kihallott a szőlőhegyre. Következett volna az imádkozás. Hanem mintha valami láthatatlan ellenség átszorította volna a torkomat, csak egyetlenegy értelmes hang sem tudta magát belőle kiküzdetii. E pillanatban rátekintek a leányra, s látom, hogy selyemszempillái alól egyre-másra gördülnek ala a legszebb gyémántok, könnyei. Nosza nekem sem kellett több, kitört belőlem a zokogás annyira, hogy csak ugy rázódott bele a sujtásos zsinati gúnyám ! Már-már azt hittem, hogy nevetség tárgya leszek .... nézek jobbra is, balra is .... hát látom, hogy az én jó gyülekezetem semmit sem tud az én zavaromról, hanem ki a tenyerébe, ki a kendőjébe temetve arcát, ugyancsak siratja ezt a leányt, kinek ma a menyegzője van Mert mindnyájan nagyon szeretjük s nagyon sajnáljuk őt. Végre is neki duráltam magamat, s mondtam egy imádságot, nem a könyvemből, hanem a könnyeimen át, mely hogy odafent meg lesz hallgatva, arról a kezem írását adom. Eddig van a históriám. Azt kérdezem már most a gyakorlati lelkészet általam is igen tisztelt tanáraitól, hogy helyesen végeztem-é az esketést ? Átnéztem egynehány egyházjogot, s házasságügyre vonatkozó világi rendeletet, azt mindenütt megtaláltam, hogy a siketnémákat, ha egyébbként egészségesek, a házasságban akadályozni nem kell. De hogy miképen történjék a megesJcetés, hogy a házasság tör vényessége kérdésbe ne jöjjön, arra nézve semmi utasítást nem találtam. Legyenek szívesek tehát a tisztelt tanár urak e dolgot megvitatni, s az eljárásra nézve utasítást adni, becses tanácsaikat kétségkívül a legnagyobb örömmel s köszönettel fogadja minden lelkész, kik között a köszönetre nézve már előre is első he 1 yen áI

1

Csepeli Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Unitárius Kis Tükör. Fe.re.ncz József unitárius püspök egyháztörténete 2-ik kiadása, Kolozsvárott, 1881. kis 8-rét 1—168 /. Ára 60 kr. A budapesti unitárius kis egyház kebelében volt közelebbi élénk mozgalom indokolttá teszi a nevezett mű ismertetését, mi — tudtom szerint — eddig e lapban nem volt bővebben bemutatva, hogy a kik azt óhajtják, megszerezhessék. Kétségtelen, hogy az unitáriusok iránti érdeklődés a magyar fővárosban növekedik, bár az egész társadalmon látszik a vallásügyek iránti meglankadás, hogy ne mondjam, közöny. Az egyházközség templomhely iránti kérése ritka figyelemben részesült. Eretwell János E.-Amerikából számos körben fordult meg, s csak kedvezőt hallott ügyeink felől. Az Unitárius Kis Könyvtár, mit Derzsi Károly helybeli lelkész ad ki, 700 példányban kél el, némelyik uj kiadást is ért. A kit bármily tekintetből érdekel az unitárismus itt hazánkban, az biztosabb forrásból tudást nem meríthet, mint az itt szóban levő tanulságos könyvből. Adott volt ki még egy Unitárius Egyháztörténetet Aranyos-Rákosi Székely Sándor 1835-ben de az