Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

száraz, bőv és az egész ujabb idő hiányzik belőle. Az unitáriusok uj életre ébredése ama mű megjelenése utáni időkre esik, kevés megtudható tehát belőle. A püspök első e tárgyú műve is, ami 1875-ben jelent volt meg s már régen elfogyott, sokkal rövidebbre volt kimérve. Ez a mostani ellenben, kivált a történeti részt főbb mozzanataiban oly érdeklően és részletességgel s választékosan adja elő, hogy a kis militáns ecclesia küzdelmei és sikerei benne mint egy tükörben híven meglátszanak. Az előszóban mondja szerző, hogy az I-ső kiadás elfogyott. Már magaban jó jel kis felekezetről s könyvről, melyről oly keveset írnak. Mondja, hogy a történeti és egyházalkotmányi részt megbővitette. Ez tény, a korábbi kiadást még egyszer föléri a mostaninak terjedelme. Az események pedig 1881-nek csaknem végéig benfoglal tatnak. Két fontosabb eseméycsoport van itt kiváló gonddal kidolgozva: a Dávid Ferenc élettörténete s az angol és északamerikai unitáriusokkal való legújabb viszony szorosabbra fuződése. Érdekesen eleveníti föl a püspök történetíró nagy elődének reformatori lelkes munkássága, fényes sikerei s vértanúi halála emlékezetét. A ki e kis könyvet elolvassa, elméje az erdélyi reformatio lelolyásáról nem egy uj ismerettel gazdagodik s szivében rokonérzés támad ama nagy férfi iránt. S aki a jelenkor fejleményét kiséri e könyvben észlelő figyelemmel, arról fog meggyőződni, hogy az unitárismusnak jövője van, s a kis tölgymakkból lehet idővel izmos tölgysudar. Szerző a tankönyv és nagy közönség számára irt olvasó könyv kettős igényeit kívánta művében egyesitni hogy se igen bő ne legyen, mely untat, se igen rövid, mely homályban, vagy a kedélyben űrt hagy. A két cél teljesen el van érve. Azon remény ki van fejezve a könyvben, hogy nagyobb s terjedelmesebb művek fogják majd fölöslegessé tenni e kis rövidletet. Kívánatos lenne gyökeres történetét látni az érdekes hitvallásnak — ez való; de hogy mikor lesz ez, nehéz megmondani. Ott hever kiadatlan Bod Péter ev. református egyháztörténete épen ugy, mint a Fosztó Uzoni István unitárius egyháztörténete. Kötetekre megy mindkettő s gazdag történelmi bizonyítékokban, de most már száz év eltelt, hogy megírva kiadatlan hevernek : ugy eltelik még két század is, tán több is, míg akad háládatos utód, aki e derekak sokat izzadt homlokára a kiadás eszközlésével koszorút tegyen. Sőt sokakra ugy jő, hogy azok örökre forrásoknak maradnak. A gyorsan haladó idő s fejlődő tudomány elévültté teszi őket. lípen ezért hálát érdemlő a derék püspök fáradozása, aki gazdagítva műve kiadásait folyvást terjeszti az őrizetére bízott hitfelekezet felőli alapos ismereteket; mihez képest óhajtjuk, hogy e kiadást is mihamarabb uj és teljesebb váltsa fel és kövesse más mindaddig, mig a jeles férfi ügyes kezeiből a közönség a magyar unitáriusoknak egy teljes egyháztörténetét veheti. A történeti rész 1 —110 lapot foglal el, 3 levél a külfödi unitáriusok felől közöl érdekes tudnivalókat; a Il-ik vagy hittani rész a 111 -tői 118-ig terjedő lapokat tölti be ; a Ill-ik vagy egyházalkotmányi rész a 119—144 lapot, végre a szertartási rész a 145—167 lapot, leghátul van az unitárius püspökök névsora, mit a köztiszteletű szerző ünnepelt neve zár be. A hittani és szertartási részt azért tárgyalja oly röviden — jegyzi meg előszavában a szerző, — mivel az elsőt Unitárius /w/íé-jában bőven kifejtette, utóbbit pedig Egyházi szertartástan című papnövendékek számára írt művében immár kidolgozván : nemsokára tankönyv gyanánt nyilvánosság elé bocsátandja. Üdvözöljük a munkás főpapot s megjelenendő könyvéhez az egyházirodalom nevében előre szerencsét kívánunk. —r—. BELFÖLD. „Az ág. h. ev. egyházkerületek uj felosztása" cimü cikkhez. Nagyon érdekelt Ballagi Aladár úrnak a Prot. Egyh. és Isk. Lap 52. és 53. számában megjelent két cikke. Magam is évek előtt, amikor a panszlavok először kimutatták foguk fehérét és magasrangu egyházi urak biztatása ellenére hármunkat Nagyszombatban leszavaztak, elkeseredett szívvel felszólaltam a mosoni esperesség és ha lehetne a Csallóköz elszakítása mellett a dunáninneni kerülettől. Most más nagy mérvű és horderejű felosztási terv közöltetett Ballagi úr által és a t. cikkíró felszólit arra, hogy egyesek hozzá szóljanak e javaslathoz. Hozzászólok tehát 1 Teljesen osztom azon nézetet, hogy az egyházkerületek kiterjedése és lélekszáma más arányba hozattassék egymáshoz, mint ez eddig volt, kivált ha ez által az is eléretnék, a mi tőcélnak látszik lenni t. i. hazafias esperességek tulnyomósága valamennyi egyházkerületben. Itthon levén a dunáninneni kerületben, csak erről legyen szabad szólanom. 1. Mosonmegyei esperesség. Szükségesnek tartja a t. cikkíró, hogy a dunáninneni kerületnél maradjon ,nemcsak hazafias érdekből, hanem mert Pozsonynyal helyrajzi összefüggésben van és mert a történelmi fejlődés címén is mindig oda tartozott.1 Én pedig Mosont még most is Dunántúlhoz csatolnám, megmondom mi okból. A helyrajzi összefüggés Pozsonynyal nem oly igen szoros. A Duna nem csak elválaszt, de sokszor el is zár, nincs vasúti, távirdai (csak Bécsen át) összeköttetés, holott a dunántúli kerülettel, a mostani püspök székhelyével Győrrel, a kerület központjával, mint a t. cikkiró mondja, Pápával, és szellemi központjával Sopronnal sokféle akadaly nélküli és szoros összeköttetésben áll.