Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

Itt szintén csak a lényegesbb niódositasokat fogjuk kiemelni. Ilyen lényegesebb módosítás történt a gazdasági valasztmány szervezetében. A küldöttség ugyanis azon elvet mondta ki, hogy a kezelő hivatalnokok, kik a főiskolával szamadasi viszonyban állanak, a gazdasági választmány kebelében nem lehetnek szavazati joggal biró és igy rendes tagok, hanem véleményük előterjesztésére s indítványok tételére hivatott tanácskozók. Ilyenek a pénztárnok, ellenőr, könyvraktár-felügyelő, tápintézeti felügyelő s az irodalmi kör megbízott képviselője. A jogigazgató azonban tovabbra is rendes, szavazó tagja marad a gazd. választmánynak. Hat évre választolt tagjai a gazd. választmánynak az egyh. ker. közgyűlés altal valasztott 3 tag, továbbá a köziskolai szék altal valasztott 3 tanár és a jogigazgató. A gazdasági választmány elnökét illetőleg, lényeges módosítás az, mely szerint azt nem magok a kebelbeli tagok valasztjak, hanem az egyházkerület képviseleti közgyűlése 6 évre; évenkinti tiszteletdíja 400 forint. Hatásköre szélesbittetett azzal, miszerint rendes tagja az igazgatótanácsnak is. Végre, ami a főiskolai hivatalnokokat illeti, ezekre vonatkozólag a munkalat kevés ujat foglal magaban. Mindössze is azt emeljük ki, hogy a küldöttség sürgeti egy levéltárnoki hivatal felállítását s egyszersmind javasolja, hogy az legalkalmasabban a könyvtárrendezés nagy munkájánál s altalaban a könyvtári kezelésnél oly igen szükséglendő segéd- vagy alkönyvtarnoki hivatallal lenne összekapcsolandó. TARCA. Böngészet a prot. egyházi élet mezején. A practica theologia t. c. tanáraihoz. Gyülekeze temben van a többek között egy leány. Ugy gondolom, hogy e komoly ujsagba nem illenék holmi világi cifra beszéddel ide rajzolgatni, hogy milyen szép leány ez : tehát csak annyit mondok, hogy a mult évi augusztustól octóber végéig tartó folytonos esőzés nekünk nem ártott. Még sarunk sem volt. Mert ha megelégeltük az áldást, felküldtiik a leáuyt határunk egyik emelkedettebb pontjára, s onnan ő széjel nézvén, szemeinek tündöklő sugarával rögtön felszárita az egész tartományt. Sőt mi jégkar ellen sem szoktunk biztosítani, a tornyunkon sincs villámhárító, s falunkban a legrongyo^sabb kunyhó fedelét sem kuszalta meg soha a vihar. Mert a mint közeledik valami vészterhes felhő, e leány azonnal felfut ama magas pontra, mit mi Horeb-hegynek hivunk, s arcának ragyogasa, termetének tündéri tökéletessége előtt meghunyászkodik még a legharagosabb felhő is, és vagy apró ködfoszlányokra oszlik szét, vagy pedig egy nagyot mordul, s aztan elmegy pusztítani oda, ahol nincsen ilyen szép leány. E leány ma mar 24 éves, mégis csak par nappal ez előtt lépett hazassagra. Mi lehet az oka, hogy mind eddig nem akadt szerencséje ? Talan szegény ? Nem, egy ezer forintja van, ami faluhelyen nagy kincs. Talán rossz erkölcsű ? Nem, az angyalok rózsakirálynéva valasztanák, ha nem volnának rá irigykedők. Vagy talan valami lelkifogyatkozasa van, például az elméje zavaros ? Nem, oly lángelméje van, hogy ha ez a láng fizikai lánggá válnék, egy pillanat alatt maroknyi hamuvá égetné össze a földet, azután az egész világot. (Ugy veszem észre, hogy itt egy kicsit nagyot talaltam mondani ; hanem hat okosabban nem tudom kifejezni e leánynak páratlan értelmi erejét.) Hogy eddig nem akadt szerencséje, oka az, mert siketnéma. S e miatt mi, kik őt ismerjük, amily végtelenül szeretjük, ép oly végtelenül sajnaljuk. Ezelőtt néhány nappal azonban egy jóravaló ifjú jelentette előttem, hogy ő e leányt óhajtja nőül venni, sőt már meg is nyerte mind a leány, mind a szülék beleegyezését. E11 meghivatván a leányt is, s a mindkét részrőli szüléket is, miután a leány jel ek által kifejezte a legény iránti szeretetét s férjhezmenési készségét, a szülék is kinyilatkoztattak megegyezésüket: sem rokonsági, sem hadkötelezettségi, sem semmi akadály nem forogván fenn, a háromszori hirdetés végett feljegyeztem őket. No most, én uram, teremtőm, ha leíolyik a háromszori hirdetés, mikép végezzem az csketést ? A leány beszélni nem tud, az esküt el nem mondhatja, olvasni nem tud, el nem olvashatja s igy nem is értheti, írni nem tud, nevét ala nem írhatja. Mit cselekedjem ? Elővettem az emlékezetem ladafiókjat, összeturkaltam fenékig, de nem találtam benne egy ily esetre vonatkozólag csak egy körömfeketényi utasítást sem. Az én egykori boldog emlékezetű professoraim sok bölcs dologra megtanítottak, amelyek nagy részének máig sem vettem semmi hasznai; hanem, hogy miképen kelljen eljárni egy siket néma esketése körül, arra elfelejtettek megtanítani. Valószínűleg magok sem tudtak. Gondoltam hát, hogy elmegyek a szomszédba, tanácsot kérni. S mivel közelemben kálvinista papnak írmagja sem talalható, kénytelen voltam ahhoz menni, a ki közelemben van. Elmentem tehát az első szomszédomhoz s ez — lutheránus pap. De ez olyan semide-semoda tanácsot adott, a min eligazodni sehogy sem tudtam. Azután elmentem a második szomszédom hoz, s ez plébános. Ez pedig akkora feneket kerített a dolognak, s annyi cerimoniás haszontalansagot összehordott, hogy utoljára magam is majdnem siketnémava lettem. Azután elmentem a harmadik szomszédomhoz, ez meg — pópa. Ez előbb megfésülve szakalát, azután előkeresett egy töméntelen nagyságú muszka könyvet, de mivel ez a könyv tenyérnyi olajfoltokkal volt szaturálva elejétől végéig, tehát a kívánt utasítást semmikép sem tudtuk belőle kispekulálni. Valószínűleg elitta az olaj. Végre el-